2024. november 26., Tuesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Erdélyi magyar népviseletek (69.)

A Kis-Küküllő mente székely népviseletének összefoglalása 2.

Küküllődombói fiatalok 1937-ben (Miklós Ilona gyűjtése)


Nyugat felé haladva, a Kis-Küküllő alsó folyása mentén fekvő, azaz a Vízköz falvainak népviselete sokban különbözik a már bemutatott, színes, marosszékihez és udvarhelyszékihez hasonló ruháktól: elsősorban a háziipar szerepe csökkent, s több bolti ruhaanyagot használtak, kevésbé színeset, mint a Küküllő felső folyása mentén. Ezen a vidéken meghatározó szerepük volt a vásáros falvaknak és kisvárosoknak, ahova Udvarhely-székről is hordtak portékát, s ahol megvásárolhatták a gyári kelméket is.

A férfiruha 1890–1970 között itt is a jellegzetes székely harisnyás-inges-lájbis viselet volt. A kalap csak néhány faluban zöld színű a fiataloknál (Bonyhán, Vámosgálfalván 1940-től, Magyarkirályfalván), a gyűjtésben szereplő többi faluban fekete, néhol barna nemezből készült. Jellegzetes szász hatást mutatott a magyarsárosi ún. „német sapka”, melyet Vámosgálfalván készítettek 6-7 centis simléderrel, báránybőrből. Magyarkirályfalván a legények rámás, a férfiak beütött tetejű fekete, szürke kucsmát viseltek. A legények vagy vásári művirág bokrétát, vagy – főleg 1940 után – muskátlicsokrot viseltek a kalapjukon.

Az ing mindenütt mellévarrott, kisgallérú volt, elöl hasítékkal, bő ujjakkal. A hasíték mellett levarrott rakások, s a nagyünneplőt apró fehér szálánvarrott hímzésű azsúros minta, hímzett mandzsetta díszítette. Házilag szőtt elegyes vászonból vagy „rázott” anyagból készült. Még 1918-ból is őriznek egy vőlegényinget Magyarkirályfalván teljesen ép állapotban. Az ingre néhol csipkét is varrtak (pl. Bonyhán) a mellrészre, a lerakások közé. A lájbi mindig fekete vagy szürke háziposztó, gallér nélkül, díszítetlen, csupán Magyarkirályfalván varrtak vékony zsinórt, szalagot rá a fiatal legényeknek.

A nadrágviselet itt is a házilag szőtt fehér, később esetleg szürke harisnya volt. Többnyire csak fekete szegély díszítette a visszahajtóját s a zseb szélét, de Bonyhán kacskaringós, Magyarsároson a zseb körül „bajuszos” zsinórozással. 1950 után ezen a vidéken is priccsesnadrágot varrattak, de a harisnyát máig is majd mindenütt megőrizték. Az ünneplő csizma bokszcsizma, rámás csizma (néhol máig ezt veszik fel a férfiak úrvacsorát venni a templomba). A kabát vékonyabb gyapjúanyagból, fazonosan készült, az ujjas fenyőágasan szőtt, vastag, szürke gyapjúholmi. A fiatalokét Magyarkirályfalván gazdagon zsinórozták, az idősekét szerényen, Vámosgálfalván csupán fekete zsebszegély volt rajta, Bonyhán is csak lóhereleveles zsinórminta. Hordták a firizsnek vagy firiskónak nevezett viselőkabátot (pl. Szászcsáváson). A posztóholmit többnyire a háziasszony varrta meg, bár szabómesterek is működtek, egy-egy falucsoportot kiszolgálva. A bundalájbi a XX. sz. elején cifra, magyaros hímzésű (Bonyhán, Magyarsároson), máshol egyszerű, díszítetlen. Bundakabátot is varrattak a régiek a szűcsmesterekkel.

Összhatásában a Vízmellék férfiviselete kevésbé színes és díszített, mint a Nyárád mentéé, s Aranyosszék felé haladva a színek is egyre sötétebbek (pl. nincs piros lájbi és sok színes zsinórdísz). A viseletet az 1960-as évekig hordták. Mivel elevenen él a kultúrmunka, az értelmiség tagjai dalárdákat, tánccsoportokat, műsoros előadásokat szerveztek és szerveznek, s így a népviseletet is részben máig megőrizték. Ha nem is használják folyamatosan, megbecsülik, s a tánccsoportok, kórusok, iskolai műsorok szereplőinek kölcsönadják.

(Folytatjuk)

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató