Erkölcsi szennyeződés
Barbár kezek pusztításait nemegyszer mutatják be a különböző tévétársaságok. Irtjuk az erdőket, termőföldjeinkre plázákat telepítünk, szennyvizünk egy része a patakokba, folyókba, olykor a tengerekbe kerül.
Barbár kezek pusztításait nemegyszer mutatják be a különböző tévétársaságok. Irtjuk az erdőket, termőföldjeinkre plázákat telepítünk, szennyvizünk egy része a patakokba, folyókba, olykor a tengerekbe kerül. Az atmoszféránkban is egyre több, szervezetünkre káros anyag halmozódik fel. Élelmiszereink jó része szervezetünkre káros anyagokat is tartalmazhat. Lassan, de biztosan pusztítjuk környezetünket és egészségünket. Az élőlények napjainkban nem sokat számítanak. Profitéhes világunkban csak a minél több profit számít.
Sok évtizeddel ezelőtt megszólták azt, aki nem vigyázott környezetére. Jerome Frank (1889–1957) amerikai professzor egyszerű kísérlettel szemléltette az emberiség jövőjét, abban az esetben, ha a környezetet továbbra is szennyezzük. Egy békát tegyünk hideg vízbe, majd lassan és fokozatosan kezdjük melegíteni az edényt. Egy idő után békánk mindenáron szabadulni akar ebből a kínos helyzetből. Ha nem vigyázunk, mi is így járunk. Csak a Föld esetében nem fedő lesz rajtunk, hanem egy nagy koncentrációjú széndioxid-burok, amely nem engedi meg a föld felszínére érkező meleg eltávozását a világűrbe. Lassan, de biztosan felmelegszik a Föld. A pusztító kapzsi és profitéhes világ lassan feléli Földünk fosszilis energiáit (szén, kőolaj és gáz). Nem számít sem-mi, hegyeket is lerombolnak, tengereket szennyeznek, hogy nagyobb profithoz jussanak. Hazudnak és félrevezetik az embereket. Az eredmény: az emberiség két részre szakadt, a mérhetetlenül kapzsi, gazdag, és a máról holnapra élő emberekre. A gazdag milliárdosok erkölcsét a profit, az átlagember erkölcsét pedig a környezethez és az embertársaihoz való viszonya határozza meg. Azért kell beszélnünk az erkölcsi szennyeződésről, mert itt van velünk, megmérgezve sokunk életét. A Larousse Enciklopédia 1. kötetének 752. oldalán olvashatjuk. „Az erkölcs a társadalmi tudat egyik formája, mely a közvélemény ereje által alátámasztott, általánosan elismert magatartási szabályokban, követelményekben fejeződik ki.” Egy adott társadalomban kialakult erkölcsi követelmények hosszabb ideig fennmaradnak, személytelenek és mindenkihez szólnak. Meghatározzák az emberek egymáshoz és a környezetükhöz való viszonyát. Ez akkor jó, ha a becsület, a tisztesség, a jóakarat, a megbízhatóság, az őszinteség, a segítőkészség megtalálható az adott társadalom nagy részében, és ez tükröződik az ország törvényeiben is. Előírja, hogyan vigyázzunk élő és élettelen környezetünkre és nem utolsósorban embertársainkra is. Az évszázadok során a társadalmi változásokat az erkölcsi normák és a törvények változása is követte. Egy időben az eszkimóknál nem volt erkölcstelen, ha a vendégnek a családfő éjszakára a feleségét is felajánlotta. Ezt illett elfogadni. Napjainkban ezt a kedvességet másképpen értelmezné a kedves vendég. Az óvodától az egyetemig a tanulók erkölcsi fejlődését vizsgálva megállapítható, hogy sok még a tennivaló. Az erkölcsös vagy erkölcstelen viselkedés lemérhető a társadalmat alkotó csoportok közötti feszültségből. Sajnos sok rossz példával is találkozhatunk. Az iskolát elkerülő, szakma nélküli és írástudatlan emberek csak elvenni tudnak (késsel, karddal, fegyverrel, ravaszsággal), de adni valami hasznosat a társadalomnak már nem tudnak, és nem is akarnak. Életük során nem kaptak semmilyen nevelést. Van példa arra is, hogy egyetemi végzettséggel is lehet valaki erkölcstelen gazember. Hányszor hallunk olyat, hogy embereket csaptak be, kényszerítettek vagyonuk átadására, vagy csak úgy szórakozásból késeltek meg embereket. Hány fiatal ölte meg szüleit, nagyszüleit sok pénzt remélve. Hány pedagógust, orvost, vagy utcán járó ártatlan embert vertek meg, ütöttek le, késeltek meg és raboltak ki.
Az írott sajtó és a tévé naponta biztosítja a napi borzongáshoz szükséges rémségeket.
Jó lenne, ha a médiákban a követendő jó példákat is olyan kitartással tennék közzé, mint a rosszakat. A kedves olvasók hamar elfelejtik ezt az írást, de néha gondoljanak a jó erkölcsű emberekre és a „forralt békára” is.
Schmidt Sándor tanár
