Erődemonstráció és figyelmeztetés

Indokolatlanul csökkentették a magyar helyek számát

A győzelem tudatában tartott erődemonstráció, a helyzet megváltoztathatatlanságára irányuló figyelmeztetés volt a marosvásárhelyi George Emil Palade Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem idei ballagási ünnepsége, amelyet a sportstadionban tartottak. Olyan nagy teremmel ugyanis nem rendelkezik a város, hogy az 1.900 végzőst és hozzátartozóit befogadhatta volna. 

A díszbeszédek már az öröm mámorában hangzottak el, hiszen az egyetem vezetői és meghívottaik feltételezhetően értesültek arról, hogy egy nappal korábban az ARACIS, a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (egy június 27-i határozatát újratárgyalva) úgy döntött, hogy az idén meghirdetett államilag támogatott 140 helyről a jövő évi felvételi vizsgára 120-ra csökkenti az általános orvosi kar magyar hallgatói által elfoglalható helyek számát. Tették ezt egy olyan szakon, amelynek önálló akkreditációja van. Azt is meg kell említenünk, hogy a 85 romániai egyetem közül egyedül a Sapientia EMTE-nek nem hagyták jóvá az építőmérnöki szakát. 

A ballagásra Marosvásárhelyre érkezett Ecaterina Andronescu oktatási tárcavezetővel az ünnepség megkezdése előtt a magyar oktatás képviselői (Nagy Előd rektorhelyettes, Szabó Béla, a magyar tagozat vezetője, Sipos Emese, Benedek Imre, Szilágyi Tibor, Mártha Krisztina egyetemi tanárok és Novák Zoltán szenátor) újabb megbeszélést folytattak a korábban felvetett problémákról: az angol kar megalakulását követően az önálló magyar kar létrehozásáról; az egységes, kötelezően tükörfordításban megírt tesztkérdések alapján történő vizsgáztatásról; az egyetem elnevezéséről többek között. Mint ismeretes, a magyar oktatók már korábban azt kérték, hogy az intézmény nevében szerepeljen Miskolczy Dezső, a nemzetközi hírnevű professzor neve is. A miniszter asszony meghallgatta a magyar tagozat álláspontját, de sorra lerázta a kérdéseket. A találkozón jelen levő Leonard Azamfirei rektor a jelenlevők szerint fennhéjázó mosollyal követte a megbeszélést, amelyhez a magabiztos győztes álláspontjáról, jó taktikai érzékkel, fölöslegesnek tartotta hozzászólni.

Az elhangzott érvekről, adatokról dr. Szilágyi Tibor professzort kérdeztük:

– Az ARACIS által jóváhagyott keretszám csökkentése jól jelzi, hogy a magyar tagozat saját struktúráinak létrehozását nem az oktatóhiány vagy egyéb objektív ok gátolja, hanem az, hogy mind helyi, mind központi szinten ezt minden eszközzel akadályozni próbálják. A helyi vezetőség, a minisztérium és az ARACIS szorosan együttműködnek a magyar tagozat ellehetetlenítésén, mégpedig úgy, hogy az egészet minőségi elvárások, európai normák és a méltányosság álcája mögé rejtik. A hivatalos adatok nyilvánosak, az egyetem honlapján bárki számára elérhető éves rektori jelentésben olvashatók. A 193. oldalon van szó az oktatói lefedettségről, vagyis, hogy a teljes óraszámból mennyit tartanak főállású tanárok. Ez a román tagozatnál 66,55%, ami az ARACIS szerint lehetővé teszi, hogy 270-ről 300-ra növeljék a maximális beiskolázási számot. A magyarnál 62,84%, ami ugyanazon hivatal szerint a jelenlegi 200-ról 120-ra való csökkentést indokol. Leginkább ott lóg ki a lóláb, hogy az angol képzésnek 55,4%-os lefedettsége van, ami tényleg komoly oktatóhiányra utal, mégis létre lehet hozni egy 150 fős új hamburgi képzést, gyakorlatilag megduplázva a mostani maximális beiskolázási számot.

Mivel a gyakorlatok közösek a román tagozattal, és kizárólag az előadások vannak magyarul, nem magyarázhatja a különbséget a gyakorlótermek felszereltsége, az egy diákra jutó kórházi ágyak száma, vagy bármi más ilyen jellegű probléma. Az sem magyarázza a különbséget, hogy az általános orvosin kívül máshol is vannak óráink, mert a fenti lefedettségnél 71,6 oktatói normával számoltak, pedig 103 magyar tagozatos orvosis oktató van. A különbség a kis karokon, az angol tagozaton, esetleg a fogorvosi vagy gyógyszerészeti karon tartott órákkal magyarázható. Ha a normáinkat a magyar orvosképzés szempontjából előnyösen osztaná el az egyetem vezetősége, akár a román tagozatnál jobb lefedettségünk is lehetne.

Mindezeket elmondtam a pénteki megbeszélésen Ecaterina Andronescu miniszter asszonynak is, aki előre látható módon kitért a válasz elől, mondván, hogy a „független” ARACIS nem tartozik az alárendeltségébe, de ígérte, hogy utánanéz a problémának. Mivel a minisztérium 2011 óta egyetlen tagozati beadványra sem válaszolt, nem vagyok optimista, hogy most másként lenne. Mivel az ARACIS csak intézményi szinten tartja a kapcsolatot az egyetemekkel, a tagozati vezetőségnek kérni kellene a rektortól, hogy fellebbezze meg a múlt csütörtöki bukaresti döntést. Mivel itt már két fogaskerék is ellenünk dolgozik, ebben sem vagyok optimista, de teljesen kiszolgáltatott helyzetünkben nem látom, mi mást tehetnénk mi, oktatók. A magasabb szintű érdekképviselet mozgásterét nem tudom felmérni, de végül is a remény hal meg utoljára – vélekedett Szilágyi professzor.