Alig néhány tucat „méregzöld” vonult ki tiltakozni a hétvégén Erdély több városában. Az erdőirtások, fakivágások leállítását követelték és általános környezetvédelmi gondokra hívták fel a figyelmet.
Alig néhány tucat „méregzöld” vonult ki tiltakozni a hétvégén Erdély több városában. Az erdőirtások, fakivágások leállítását követelték és általános környezetvédelmi gondokra hívták fel a figyelmet. A fővárosban is lehetett vagy másfél száz tüntető, akik a Ponta-botrány hevében már eredeti céljukról is megfeledkeztek. Mindez történt a környezetvédelmi világnap alkalmából. Sajnos, e történet is ékesen bizonyítja kezdetleges demokráciánk visszásságait, a civil tudat és kurázsi hiányát. Mindenért a politikusokat hibáztatjuk – tegyük hozzá: jogosan kérjük számon rajtuk be nem váltott ígéreteiket –, de megfeledkezünk a saját felelősségünkről. Háborgunk a tehetetlen önkormányzat generálta szemétmizériáért, miközben felelőtlen vásárlókként egyre nagyobb az ökológiai lábnyomunk. Az idei világnap mottója a tudatos fogyasztás, a pazarlásmentes étkezés. A FAO jelentése szerint évente 1,3 milliárd tonna élelmiszer (a világ termelésének egyharmada) a kukában végzi. Az erdőirtások 80 százalékát a világon mezőgazdasági célból végzik. Igaz, a földgolyó más részein, de az üvegházhatástól mi sem menekülhetünk. Az ivóvízkészletünk háromnegyedét szintén élelmiszer-ellátásra pazaroljuk el, miközben a szennyvíztisztítással hadilábon állunk. Fölösleges folyatni a felsorolást, mert a hírtelevíziók sárdobálásához szoktatott médiafogyasztók ingerküszöbét nem csiklandozzák ezek az érvek. Ezért felelősek a magukat civileknek tituláló karriervadász csoportosulások is. Természetesen vannak jóhiszemű, valamely ügyért önfeláldozóan cselekvő fehér hollók. Ők a ritka példányok. A többség nagyon hamar felismerte, hogy az egyéni boldogulás érdekében a hatalomközeli csapokat kell megkeresni. Amolyan surranópályának tekintik civil ténykedésüket. Minek bukdácsoljanak a pártok szamárlétráján, ha „szakértőként” a csúcson nyílik nekik ajtó? Tanácsadóként pénz és hatalom hull az ölükbe. A felelősségre vonhatóság fenyegetése nélkül. Elvégzik a piszkos munkát a polgármester helyett, például amolyan látszatmagyarként. De ott lebzselnek az államelnökök rezidenciáján is. Ha meg kikopnak a penzumból, hát emlékirataikban kitálalják egykori ételadó gazdájuk hálószobatitkait. A civil múltúak minisztériumi bársonyszékekre ácsingóznak, de akár parlamenti mandátummal is megelégednek. Elég csak a mostani honatyák egyesületi, alapítványi előéletét számba venni. Miattuk is vált hiteltelenné a civil mozgalom és lett a bűnüldöző szervek játszótere sajátságos demokráciánk. Az állampolgári kontroll – melynek törvényes létjogosultsága van már a döntéselőkészítés szakaszában – vágyálom csupán. Helyette néha ügyészkedik a világ, de ettől még nem terelődött jó mederbe sorsunk. A fákat is kivágják. Igaz?!
