Erről jut eszembe
2012-06-12 16:35:38
- Nagy Miklós Kund
Oldalra fektetik a rendőröket ezután. Marosvásárhelyen, hol máshol?! Az ország többi településén és szerte a nagyvilágban továbbra is hagyományos (hanyatt, hason?) fekvő- rendőrök lassítják a közlekedést.
Oldalra fektetik a rendőröket ezután. Marosvásárhelyen, hol máshol?! Az ország többi településén és szerte a nagyvilágban továbbra is hagyományos (hanyatt, hason?) fekvő- rendőrök lassítják a közlekedést. Az újítást az itteni városvezetés vezette be, ki másnak jutna eszébe magas, kemény, balesetveszélyes beton-legókkal szűkíteni a városi közutakat?! Hetekkel ezelőtt jelentek meg az első ilyen térelválasztók, vagy minek nevezzem, azóta járványszerűen terjednek szerteszét, bosszantó forgalmi dugókat képezve főtéren, lakónegyedekben, akárhol. Ha fa, gyep vagy virágágyás állna útjukba, zsutty! ki velük tövestől! Tessenek nézni a kövesdombi 1848-as sugárutat! Mielőtt megboldogult volna, helyesebben, mielőtt a „város-gazda” rábólintott volna kísérleti teleppé alakítására, jól megalapozott, sima aszfaltú kétsávos út volt, mindkét irányban akadálymentes közlekedést biztosított. Most olyan, mint egy idegborzoló gokartpálya. Egysávos betonteknő. Ha ezen a szakaszon lerobban egy kocsi, vagy az oszlop elejére kerül egy sze-metesautó, elképzelhető, mi lesz belőle. Nesze neked folyamatos, korszerű autózás!
Csupa felkiáltójel ez a jegyzet, most látom. De úgy tűnik, még a felénél se tartanak a negyed zavartalan forgalmát felszámoló átalakítással! S arra még rosszabb gondolni, hogy mi lesz itt télen, amikor váratlanul lehull majd a nagy hó. Erre viszont csak mi gondolunk, egyszerű gyalogos, autós honpolgárok. Kövesdombiak meg mások is, mert a tapasztalat azt mondatja, hogy az úthenger, a földgyalu itt nem áll meg! És egy olyan gyanú is mocorog bennünk, hogy ez az egész kezdeményezés nem más, mint egy újabb jó üzlet valakiknek, talán éppen azoknak, akik attól kezdenek tartani, hogy a piskótakő-biznisz előbb-utóbb kifullad. Vagy ha nem, amellett is jól jövedelmez egy ilyen betonelem-vállalkozás. Az egész akció különben még a helyhatósági választások előtt kezdődött. Egy új polgármester bizonyára átgondolta volna a vircsaft abszurditását, és leállítja a folytatást. Ettől most már nem kell félni: a régi lett az új. Immár negyedszer. A korlátozások, leszűkítések időszaka nem ér véget. És a város valós érdekeit szolgáló távlatos gondolkodás, tervezés, gazdálkodás sem talál itt ezután se barátságos otthonra, ha az önös érdekek másképp kívánják. Márpedig régóta ezek látszanak érvényesülni. Vagy szűk látókörű, kicsinyes, provinciális „vívmányok”, amelyek az igénytelenebb városlakókat meg tudják ugyan téveszteni, de nagyobb, történelmi léptékben semmit se jelentenek. Újabb mandátumára pályázva, a polgármester csak ilyenekkel dicsekedhetett. Mostantól tehát, ha tényleg ad magára, roppantul kell igyekeznie, hiszen hosszabb ideje regnál, mint száztíz évvel ezelőtt közfelkiáltással Marosvásárhely első emberévé választott, érdemteljes nagy elődje. Dr. Bernády György első polgármestersége tizenegy esztendeje alatt egy egész várost megújított, újjáépített, felvirágoztatott, ma is az ő megvalósításai a legértékesebbek, figyelemre a legméltóbbak a megyeszékhelyen. Mai utódjának ehhez a mércéhez kellene igazodnia. De ahogy mondani szokás, Bernádynak egyelőre a kisujját se éri fel. Erre kéne gondolnia minél gyakrabban, ha becsülettel helyt akar állni a következő választásokig.
