Enyed táján jövet, elveszett a követ. Tudják, ezt Kányádi is megverselte. De most nem a bor miatt vált kámforrá a tekintélyes atyafi.
Enyed táján jövet, elveszett a követ. Tudják, ezt Kányádi is megverselte. De most nem a bor miatt vált kámforrá a tekintélyes atyafi. A borravaló marasztalta, nem a nedű. Nem tudtak számlát adni neki a jattról, anélkül pedig mégsem engedhették útjára. Megtudhatja a DNA vagy ki, és akkor vége a világnak! Követ még bőven akadhat, és az enyedi bor is kifogyhatatlan, sőt az se baj, ha hosszasan időzik mellette a fél diplomáciai testület, az viszont, hogy papíron minden rendben legyen a borravalóval, valószínűleg jó darabig még várat magára. Pedig ez húzná ki az államot a bajból. Mert tessék csak elképzelni: ha mondjuk a nyiratkozásnál, az egyszerű hajvágásnál hagyok a borbélynak egy lejt, abból ezentúl az állam kap tizenhat banit. Tíz kuncsaftnál ez már 1 lej 60 bani. Máris kisegítettük az országot az anyagi gondjaiból. Hogy ennél többe kerül a vele járó papírmunka, bürokrácia? Ne kicsinyeskedjünk, ebben is fel kell zárkóznunk a nagyvilághoz. Persze ez megint sok kisembernek szerez kellemetlenségeket, ahogy a piaci kistermelői igazolvány meg a falusi árusoktól mostantól megkövetelt egyéb hasonló bizonylatok is. A nagymenők pedig továbbra is megtalálják a módját, hogy átverjék a hivatalosságokat. Visszatérve a követekre, ők azért jutottak eszembe, mert a napokban sűrűn foglalkozott velük a média. Nem az ide akkreditáltakkal, hanem azokkal, akik rövidesen a legjelentősebb világvárosokban, a nagyon fontos központokban képviselik majd Romániát. Tizennégy új ilyen tisztségviselőt nevezett meg az államfő, mind jeles, neves, hűséges excellenciák. Washington, Berlin, London, Párizs, Bécs stb. várja őket. Csapatként furcsállhatnánk az összeállítást, hiszen az egyik jövendő nagykövet hosszú ideig a SRI-t, a román hírszerző szolgálatot vezette, másik a szolgálat elődje, a szeku által kárhoztatott és támadási célponttá vált Szabad Európa Rádiónál volt éveken át kitartó munkatárs és ma is kiváló publicista, a harmadik exminiszterből lesz ismét vezető diplomatává és így tovább. Egyenként elemezve a kinevezéseket, a kommentátorok általában pozitívan értékelték az elnöki döntést. Nyilván az ilyesmit is befolyásolja a pártállás. A jól informáltak újabb neveket is felröppentettek, például az Andrei Pleşuét. Őt a francia fővárosban látták volna szívesen egyesek. Az író azonban hétfőn cáfolta a híreszteléseket, kijelentette, hogy többé nem vállal semmilyen köztisztséget. Ritka, de ilyen is előfordul hazánk kies tájain. A kietleneken kevésbé. És van még egy újdonság a napokban bevezetettek között, amivel nem nagyon tudunk mit kezdeni: az egészségügyi kártya. Régóta nálunk van, állítólag május elsejétől beüzemelhető, vagyis használható, használni kell vagy hogy mondjam. Egyesek, nem is kevesen, úgy képzelték, hogy bankkártyaként is használható. Olvasom, hogy a pénzváltó automatáknál számosan kipróbálták, hátha készpénzt is kiválthatnak vele. A gép meg elnyelte: se pénz, se kártya. Utánajárással persze a bank visszaadta, talán fizetni sem kellett érte. Találékony a nép, ki tudja, mire próbálja még felhasználni! Abban nem reménykedik, hogy az egészségügyi ellátásán javítani fog. Ez azonban már egy másik téma. Talán máskor részletesen is kibonthatom.
