Gáz van. Igaz, de ez nem újdonság. Bármikor érvényes a kijelentés Romániában. Fordítva kell mondanom, ha aktualizálni akarom: van gáz.
Gáz van. Igaz, de ez nem újdonság. Bármikor érvényes a kijelentés Romániában. Fordítva kell mondanom, ha aktualizálni akarom: van gáz. Igen, mindegyre újabb lelőhelyekről érkeznek hírek, a Fekete-tengertől a nyugati határig jelentős gáztartalékok rejlenek a föld mélyén, csak ki kell aknázni. A kutatás zajlik, nem is eredménytelenül. Elképedtem, mennyi új gázfeltáró berendezésbe, elkerített munkapontba ütköztem, amikor a város körüli dombokon csatangoltam május elsején. Nem állunk rosszul ilyen szempontból, még ha sokan ennek az ellenkezőjét állítják is. Ami különösebben nem lep meg, elvégre némi magyarázat kell arra, hogy miért drágul folyamatosan a gázszolgáltatás. Júliustól éppenséggel 7 százalékkal kerül majd többe a magánfogyasztóknak a földgáz használata. S a drágításnak azzal közelről sem lesz vége! De nem ez juttatta most eszembe a témát, hanem az, hogy a budapesti magyar–román külügyminiszteri megbeszéléseken a két ország közti gázösszeköttetés kétirányúsításában és az ehhez vezető menetrend dolgában született konkrét megállapodás. Ez is fontos, nem mondom, de engem jobban érdekelt, mire mennek a felek a minket, romániai magyarokat sajátosan érintő, identitásunk megőrzését, jogaink betartását garantáló kérdésekben. A jelek szerint semmire se mentek. A tárgyalók elbeszéltek egymás feje mellett, fölött, alatt, mellébeszéltek, na. Gáz! Sajnos, a kétoldalú kapcsolatokban egyelőre itt tartunk. A magyar fél számára már az is öröm, hogy az új román külügyminiszter „a párbeszéd híve”. Az meg hallani sem akar olyan lényegbevágó problémákról, mint például az autonómia ügye. Akkor miről akar? A kiadott hivatalos nyilatkozatok szerint a két szomszédos állam képviselői az ésszerű együttműködést szorgalmazzák, a vitákat ésszerű mederben kívánják tartani az európai értékek, az európai megoldások jegyében. Nesze semmi, fogd meg jól! A politikai bikkfanyelv újabb csúcsokra tör. Ha így lesz a nemzetiségi gondok megoldásának érdekében felújítandó vegyes bizottságok munkájában is, akkor nem sok jóra számíthatunk. És főleg nem egyhamar. „Ej, ráérünk arra még!” Ezt Petőfi mondta, nem Eminescu. De porhintésben, a nemzetközi közvélemény félrevezetésében a román diplomácia hagyományosan jobb a magyarnál. Emlékszünk, a minap is hogy megtévesztették a honi magyarság valós képviselete nélkül szervezett kolozsvári kisebbségvédelmi konferencián a Velencei Bizottság elnökét. Gianni Buquicchio követendő példának, modellnek vélte a kisebbségi problémák romániai megoldását. Kelemen Hunor mind írhatja utólag neki a pontosító leveleket. Bizony, az európai politikus urak és úrhölgyek könnyen megtéveszthetők. Vagy mindenki számára kényelmesebb, ha mindent elhisznek, amit a házigazdák mondanak? Szomorú, de ez a feltételezés alighanem valós lehet. És akkor mi van? Marad a gáz.
