Most múlik pontosan… Na, ez így nem pontos. Legalábbis abban a tekintetben nem, amire a híres dalkezdő sort vonatkoztatom.
Most múlik pontosan… Na, ez így nem pontos. Legalábbis abban a tekintetben nem, amire a híres dalkezdő sort vonatkoztatom. Sokan azt hitték, köztük én is, hogy három hét teltével kifulladnak, véget érnek a tüntetések az országban. Hát nem! Vesztettek ugyan erejükből, jelentősen csökkent az utcára vonuló kormányellenes tiltakozók száma, de akárcsak január végétől minden este, az elmúlt vasárnap is kimentek tüntetni Bukarestben és több hazai nagyvárosban. Most már tényleg elmondhatjuk, ilyen hosszan tartó, folyamatos tiltakozáshullám aligha volt valaha is Romániában. A történészek esetleg megcáfolhatnak, de a közvélemény valószínűleg hozzám hasonlóan érzékeli ezt. A kormánypártot és tárcavezetőit, más magas funkcióba helyezett embereit a jelek szerint ez különösebben nem izgatja. Látszatintézkedéseik vannak ugyan, és szokásos taktikájukkal manipulálnak, de közben ellentüntetni, ordibálni, vicsorítani küldik híveiket az elnöki palotához. Sőt, a párt egyik bomlasztó akcióra mindig kész fellegvárában, Piteşti-en a „régi szép, kommunista időkre” emlékeztető mítinget, a kormányt és háttérgárdáját támogató demonstrációt is szerveztek szombaton. Elképzelhető, hogy nem ez volt az utolsó ilyen „spontán” állásfoglalásuk. Sok-sok farkas még számtalanszor báránybőrbe öltözik, úgy hiszem. Elhúzódik ez a furcsa farsang? Hiába játszta el sokfelé a nép a farsangtemetést? Egész kérdéssor merülhet fel bennünk, amit nem lehet egyértelműen megválaszolni. Túl sok még az olyan hangadó személy társadalmunkban, aki a kellő időben maszkot öltött, és ragaszkodik maskarájához. Tessék megnézni, a Cotroceni-palota előtt magukból kivetkőzött üvöltözők között a szürke és fekete asztrahánkucsma dominál. Jeles pártaktivisták, erejük teljében nyugalmazott szekusok, milicista- és katonatisztek viselték előszeretettel. Ma csupa kispénzű, éhes, gyámoltalan szerencsétlen. Vagy nem? És még ordítozniuk is kell, miközben akárki tudhatja, az ilyesmi is kiszívja a szegény ember erejét. De a köz érdekében készek az áldozatra. Ámbár azt beszélik, pénzt is kapnak érte. Jut eszembe, ma van a bűncselekmények áldozatainak a napja Európában. Nocsak! Megtudjuk-e valamikor, kik voltak, s kik ma is az igazi romániai áldozatok? Nyugodtan mondhatom, kicsi a tévedés esélye: az idei februárban se számítsunk ilyesmire. Akkor se, ha a „megtisztulás havaként” rögzült a köztudatba. De talán ha a fiatalok, akik elindították a valódi demokratizálódást sürgető akcióikat, tovább viszik az előző hetekben felmutatott újító szellemet, akkor van még remény a reális változásra. Az ifjak megnyilvánulásaiban sok volt a kreativitás, ez mindenkinek feltűnt a határokon túl is. Talán még Bill Gateshez, a világ leggazdagabb üzletemberéhez és szoftverfejlesztőjéhez is eljutott a híre, és elégtétellel könyvelte el, a Balkánon is gyökeret vert a digitalizálás. Nyilvánosan nem tette szóvá, ő most az egész emberiség jövőjéért aggódik. Annak a veszélyét vetítette előre, hogy tíz-tizenöt éven belül egy világméretű járvány okozhat katasztrofális veszteségeket az emberiségnek. A terroristák olyan kifejlesztett vírust terjeszthetnek el, amely egy év alatt harmincmillió emberáldozatot követel majd. Ennek ellensúlyozására kellene felkészülni a kellő csúcstechnológiával. Készüljünk tehát! De a honi társadalmi megtisztulást se hagyjuk ebek harmincadjára!
