Sok a paróka, kevés a tar fej. Vagy fordítva? A kívülálló nehezen tudja eldönteni. Attól még lehet jó biznisz.
Sok a paróka, kevés a tar fej. Vagy fordítva? A kívülálló nehezen tudja eldönteni. Attól még lehet jó biznisz. Vagy annak tűnhet. Legalábbis abból következtetve, hogy minap a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség lecsapott a póthajakat forgalmazó cégek Maros megyei képviselőire. A kommandósok nem találtak ellenállásra, tisztázatlan eredetű póthajak viszont bőven kerültek a skalpjukra. Van a fogalmazásban némi képzavar, de nézze el nekem, kedves olvasó, az ügy maga sem szokványos. Tény, hogy már parókával is teljében az adócsalás. Állítólag egymillió-háromszázezer euróval károsították meg az államot a póthajjal csencselők. Tőlünk nyugatabbra nem ilyen kapós a paróka, ott inkább drog- vagy fegyverügyben szállnak ki a maffia- és terrorellenes brigádok. De rendhagyó dolgokban nagyon edzettek vagyunk, aligha okozhat bármi is meghökkenést errefelé. Persze azért még akad egy s más, amin meglepődhetünk. Ki gondolta volna például, hogy román juhnyáj képes elsüllyeszteni egy orosz hadihajót?! Na, nem pont így történt, de majdnem. Egy romániai berbécsszállító vízi jármű kapott oldalba egy modern ruszki kémhajót, és olyan rossz helyen találta telibe, hogy az néhány óra alatt a Boszporusz tengerszoros fenekére merült. A tengerészeket szerencsére sikerült kimenteni. De a blama blama marad. Az észak-koreaiak már nem is félnek annyira a partjaikhoz közeledő cirkálóktól. Sőt azt beszélik, hogy hirtelen megnőtt az érdeklődésük a román kosok iránt. Hadd fűzzem hozzá, mi, mármint az ország lakói, ártatlanok vagyunk, akár a ma született bárányok. Az ominózus teherhajó togói felségjel alatt hajózott.
Összevissza írogatok itt mindenfélét, mondhatja valaki. Igaza van, de ma megengedett az ilyesmi, ma van a nemzetközi sajtószabadság napja. És nem is valótlanság, amiket fentebb említettem. Azt viszont nem kell feledni, hogy jó az ilyen napokkal csínján bánni. Annyiféle világnapot, jeles napot hirdettek meg, hogy könnyen mellé is foghatunk. Netán olyanról szövegelünk, ami nincs is. Most fedeztem fel a világhálón, hogy vicces világnapok, furcsa világnapok is léteznek. Mára éppen nem iktattak be ilyet, de holnapra már igen. Május 4. az ékezetes betűk világnapja. Ez főleg minket, magyarokat érinthet jelentősebb mértékben. Egy jeles nemzettársunk emlékére hozták létre, aki anyagbeszerző volt, és az ékezetek úgy megtréfálták, hogy főkábel helyett fókabélt rendelt meglehetősen nagy tételben. Ez hozta meg számára a hírnevet, ami kárpótolta amiatt, hogy a főnökei menesztették a malőr után. Az ember egyébként sohasem tudhatja, mikor mivel hibázik. Mondok egy példát.
Tavaly ősszel Nizzában jártunk. Akkor nagyon ment a játék a helyi futballcsapatnak, sorra vertek mindenkit. Az olasz bajnokságból nemrég átigazolt fenegyerek, a botrányhős Balotelli volt a sztár. Csak amúgy rúgta a gólokat. A szállásunk alatt egy kisvendéglő működött. Reggelente kitették a reklámtáblát a krétával kiírt napi ajánlatokkal. Fő helyen mindig a Balotelli-leves szerepelt. Aztán jött egy délutáni rangadó, a celeb focista botrányosan viselkedett a meccsen, nemhogy gólt nem szerzett, ki is állíttatta magát, a csapat veszített! Másnap reggel a leves nem volt az étlapon. Sic transit gloria mundi. Igen, így múlik el a világ dicsősége! De nem örökre. Olvasom, hogy a francia bajnokság legutóbbi fordulójában a Nice legyőzte nagy ellenfelét, a fővárosi PSG-t, ami valószínűleg a párizsiak bajnoki címébe kerül. Örömmámorban úsznak a nizzai szurkolók. A hazaiak első gólját a bolondosan különc, kegyvesztett kedvenc rúgta. A jelek szerint újra rendelhető lesz a Balotelli-leves. Na, ennyit mára. Jó étvágyat!
