Köd előttem, köd utánam. Mostanság ez a nóta járja. Valóságosan is mindent beborít a köd, képletesen is folyamatos a ködösítés.
Köd előttem, köd utánam. Mostanság ez a nóta járja. Valóságosan is mindent beborít a köd, képletesen is folyamatos a ködösítés. A reggeli nagy, gomolygó fehérségben jutott eszembe a mondás, aztán kicsit körül is néztem a világhálón, kíváncsi voltam, milyen helyzetekben hangzott el gyakrabban. Úgy van, ahogy gondoltam: nótában, mesében, versben, refrénként, visszatérő szófordulatként a leggyakoribb. Kosztolányiban kísértetiesen borzongató költői látomást indított el a szóban forgó mondat, s az, amit érzékeltet. Ha a Nyugat halhatatlan lírikusa verscímként élt vele, Lesznai Anna éppenséggel egész kötete címéül ezt használta. Szabó Lőrinc dalként is ismert Szél hozott, szél visz el című gyermekversét kezdte így, illetve apró módosítással: „köd előttem, köd mögöttem”. A népszerű műdal, a „nincsen pénzem, se dohányom” kezdetű magyar nóta minden szakaszzáró sora a „köd előttem, köd utánam”. Kissé kilóg a sorból, de mondandómhoz illik egy másik hivatkozás: a közkedvelt rajzfilmsorozat, a Kukori és Kotkoda 2. szériája 5. epizódjának szereplője, Habzsolháp motorbiciklije is ezt a nevet kapta – Ködelőttem Ködutánam. És ezzel visszatérhetünk az elején említett képletes beszédhez. Az én olvasatomban – noha nyilván máskor és máshol születtek – Kukori és Kotkoda figurája két olyan reális közszereplővel helyettesíthető be, akik a minap városunkban is megfordultak, és jól megrázva magukat, ismételten bizonyították, hogy a ködösítés nagymesterei. Persze nem olyan rokonszenvesek, mint rajzfilmbeli alteregójuk, de domborítani, mellébeszélni, nagyokat mondani kétségtelenül tudnak. Na meg habzsolni, hápolni is megtanultak. Amikor csak tehetik, hetet-havat összehordanak, aztán köd előttük, köd utánuk. Kijelentéseik következményeit próbálják mások helyrehozni! Most például – bár valószínűleg csupán rövid időre – a magyarok némiképp lekerültek a terítékről, a két „hős” harcias bírálatainak céltáblája az Európai Unió lett. Az EU-büdzsétervezetben szereplő pénzelvonások miatt fenyegetőznek vétóval. Hősködésük nem könnyíti meg a román államfő dolgát Brüsszelben a ma kezdődő EU-csúcson. Igaz, őt se kell féltenünk, ha látászavaró ködgomolykeltés a fő feladat. Csak hát fejtetőre is állhatnak, Európát már roppant nehéz szavakkal, szerepjátszással megtéveszteni. A tények pedig azt mutatják, hogy bármennyire is tiltakozunk a 2014-2020 közötti 8 milliárdnyi megszorítás miatt, felháborodásunkat nem lehet túlzottan komolyan venni, amennyiben az előzőleg felkínált hatalmas pénzösszegnek mindössze egytizedét tudta Románia lehívni, és azt is csak kétes körülmények közepette. Már rég nem elég szépelegni, vagy bülbül szavakkal lágyítani a nyugatiak szívét, miszerint: „nincsen pénzem, se dohányom, vedd meg pajtás, a dolmányom!” Tettekkel kell tanúsítani, hogy a támogatásra rászolgáltunk. De honnan annyi tett?! Az országvezető politikusok tétlenségének, hozzá nem értésének következményeit továbbra is a lakosságnak kell elszenvednie.
