Egyik nagyobb, mint a másik. Még soha nem volt ennyi óriásplakát Marosvásárhelyen, mint most. Utcákon, tereken, középületek falán, egymással szemben, egymás mögött, egymás mellett díszelegnek a polgármester- és megyei tanácselnökjelöltek hatalmas portréi. Mindenki magabiztos, mindenki optimista, mindenki csupa remény. A plakátokra felkerülő szlogenek, választási jelszavak is ezt tükrözik. Egyik nagyobbat mond, mint a másik. Ha az ígéreteken múlik, tejben-vajban fogunk fürdeni mi, vásárhelyiek. Az ígéret semmibe sem kerül, aztán hogy a mindennapokban mi lesz belőle, már nem érdekes. Legalábbis az ígérgetőknek. Más az, hogy valaki jelöltként mennyire fényezi a jövőt, és más az, amit a rideg realitás megenged majd. Több esetben párba társulva, városi, megyei perspektívában próbálnak nagyobb nyomatékot adni szavaiknak a tisztségekre pályázók. Azt hiszik, így nagyobb a hitelük? Ki tudja, mit hisznek? Az eddig regnálók közül vannak olyanok, akikről sohasem lehetett tudni, hogy mit és miben hisznek, mi a köztudatba bedobott szándékuk, és mi a mögöttes, mi az, amit valóságosan el szeretnének érni. Az emberek régóta sejtik, tudják, egyiknek, másiknak mire kellett a funkció. A közelégedetlenségnek tükröződnie kellene a választásokon. Persze a következő hetekben számos megtévesztő akcióval, a tényeket elferdítő kísérletekkel találkozhatunk majd. A józan polgárokat remélhetőleg nem lehet majd megtéveszteni. Azt a jelöltet fogják támogatni, aki a legalaposabban átgondolt, a valóságban is kivitelezhető városfejlesztési és megyei programot fogja felmutatni, és eddig is bizonyította, hogy emberileg is példásan, hitelesen, kiegyensúlyozottan képes helytállni. Az eltelt napokban kevés reálisan körvonalazott, távlatilag beágyazott és meggyőzően kidolgozott városfejlesztési elképzelést ismerhetett meg a közönség. A jelöltek többsége a vizuális arculatépítésre, a támogató aláírások összegyűjtésére összpontosított. Kedden a választási előkészületek első szakasza lezárult, a pártok városi és megyei tanácsosi jelöltlistáit is iktatták. Ezután kezdődik az igazi haddelhadd. A jelentgetések, az óvások, vádaskodások, majd az egymást pocskondiázó mélyrepülések, a közvélemény megtévesztését célzó próbálkozások, a mértéket nem ismerő önfényezések, a szavazótáborok bomlasztására kiagyalt diverziók. Mindaz, amit az előző választások gyakorlatából már igazán jól ismerhetünk. Sajnos, könnyen felejtünk is. Pedig nem kellene. Vásárhely magyar választóinak közösségét már többször meg tudták téveszteni. Most sem hinném, hogy elkerülhetjük az ilyenszerű kísérleteket. A jelek szerint a bajokból, gondokból sem fogunk kifogyni a közeljövőben. Igyekezzünk hát megőrizni józan eszünket. Ez a város az eddigieknél jobbat, többet érdemel.
