Szobordöntő tömeghiszti, célkeresztben most épp Christie. Kriminális bűnpere: a Tíz kicsi négere. Nem volt elég adata, nagyot vétett Aghata… Próbáljunk meg rímes könnyedséggel, játékosan közelíteni a témához, noha ezért is kaphatok a fejemre. Mostanában mindenki komor, intoleráns, rosszhiszemű, forr a gyűlölet a világban. Hagyjuk a túlzást: nem mindenki. De nagyon sok ember az ellenségeskedés híve. Másról sem szólnak a hírek, csak gyilkolásról, robbantásokról, terrortámadásokról, összecsapásokról. Ehhez képest a szobordöntögetés, irodalmi, művészi alkotások letiltása, cenzúrázása, írók, filmesek, színészek, rendezők ideológiai, faji, etnikai, vallási jellegű letámadása, bojkottálása pillekönnyű cselekedet, de ez sem a megértést, toleranciát, világbékét szolgálja. Na, most úgy fogalmaztam, mint egy amerikai szépségkirálynő. Ez sem szép. Máris skatulyázok. És az összes szépségjelöltet magamra haragítom. Mert ez van: amint valaki lekicsinyel, lesajnál, megbírál, nem dicsér meg valakit vagy valamit, azonnal előbukkan a harag, kirajzolódik az ellenségkép, eluralkodnak az indulatok, és túlzásokba esünk. Végletek közt vergődik az emberiség. Mostanság az Újvilágban, de az öreg kontinens, Európa bizonyos tájain, az egykori gyarmatbirodalmak településein is éppen a szobordöntögetés van divatban. A gyarmatosítás, a rabszolgatartás, a fajgyűlölet vádjával olyan személyiségek kő- vagy ércmását is letaszítják köztéri talapzatukról, akik az említett elítélendő jelenségekkel is összefüggésbe hozhatók, de évszázadokkal, hosszú évtizedekkel ezelőtt, amikor megörökítendő példaképpé váltak bizonyos népek, nemzetek, nagyközösségek számára, más érdemekkel, cselekedetekkel tűntek ki. Szobraik megsemmisítése bizonyos körökben elégtételt vált ki, másokban ellenkezőleg. Mi lesz veled, megbékélés? Hírlik, hogy többfelé az amerikai földrészen Kolumbusz sem úszta meg. Ennek a spanyolok, portugálok, olaszok aligha örülnek. A szoborellenes tiltakozó folyamatot újabban az afroamerikai George Floyd kegyetlen megölése, a minősíthetetlen rendőri túlkapás indította el. A mozgalom egyelőre megállíthatatlannak látszik. Résztvevői az agressziótól sem riadnak vissza. Olyan közhangulatot alakítottak ki, amivel elérték, hogy népszerű könyveket, filmeket, amilyen például az Elfújta a szél vagy a Tamás bátya kunyhója, a számukra nem tetsző mondandók miatt elzárjanak a nyilvánosság elől. Agatha Christie híres krimije sem maradhat meg eredeti címénél. A néger megnevezést nem tűrik el az afroamerikaiak. Az angol gyermekdalra épülő könyv különben már korábban is viselte a Tíz kicsi indián, illetve Tíz kicsi szerecsen címet. Persze arról már nem szólt a fáma, hogy az ügyről miképpen vélekedtek az indiánok. A legújabb magyar nyelvű kiadás címlapján különben ez áll: Mert többen nincsenek. Erről jut eszembe: vajon ilyen okok miatt előbb-utóbb a magyar nyelv is revízióra szorul? Elég, ha csak az ételek, sütemények területére tévedünk, máris ott a baj: négercsók, négerkocka, cigánypecsenye, cigánysonka, zsidótojás, szerbtokány, francia-krumpli, oroszsaláta, törökméz, görögpita. Nem folytatom, valakit még meg találok bántani. De amúgy hosszasan folytatódhatna a sor egész a székelykáposztáig. Elég! Itt már szerecsenmosdatással vádolhatnának. Hiányzik ez nekem?!
