Hiába kínlódik az emberiség, hogy régi, jól beütemezett életvitelét visszaállítsa, sehogy sem sikerül. A kudarc mindenütt a világjárványra fogható, az általános bizonytalanságot kiváltó húzd meg, ereszd meg gyakorlatot is ezzel magyarázzák, de a válság, ami az élet mondhatni minden területén megnyilvánul, a pandémiánál sokkal összetettebb okokra vezethető vissza. Mindenki hosszasan tudná sorolni, hogy mire, kire hivatkozhatunk, legtöbben valószínűleg a politikára, politikusokra mutogatnának, és aligha tévednének, önmagunkban viszont ritkán keressük a hibát. Pedig mindannyiunkon múlik valami. Csakhogy amin egyénileg is változtatni tudnánk, változtatnunk kellene, azt hamar elfeledjük, akkor is, ha netán ott volt a változtatandó dolgok, rossz szokások és beidegződések szilveszter táján összeállított képzeletbeli listáján. Az idő telik, a gyarlóság nem múlik. De tudata mégiscsak ott mocorog bennünk valahol elrejtőzve, és növeli zaklatottságunkat, a mindig ugrásra kész nyugtalanságot. Ez is fokozza a világra rátelepedett depressziót, közönyt vagy annak ellenkezőjét, a kirobbanó indulatokat, a gyűlöletkeltést s az ezekből fakadó rengeteg bajt, bánatot.
Na, ez a jegyzet is jól kezdődik! Ahelyett, hogy derűsen viccelődnék, ahogy illenék ilyenkor, év kezdetén. Úgy látszik, évváltáskor már kiadtam magamból a bennem rejlő humoradagot, tartalék nincs, s ahogy e földi, honi valóság kinéz, nem is pótolható egyhamar. Pedig a farsang is elkezdődött már észrevétlenül. Igaz, nem is nagyon vehettük észre, az időjárás inkább az áprilisi bolondkodást juttatja eszünkbe, az alakoskodás évek óta folyamatosan zajlik, és a maszk is mindennapos kellékünkké vált. Ne csodálkozzunk hát, hogy a farsangi mulatságoknak annyi! Meg sok más egyébnek is. Talán, ha kínaiak lennénk, optimistábban tekinthetnénk a jövőbe. A kínai horoszkóp szerint csak ezután, február elsején kezdődik 2022. Minket akkorra már végleg letaglóznak a villany- és gázszámlák, a csúcsosodó benzinárak, a megállíthatatlan infláció és még ki tudja, miféle drágulások. A hatalmas Kínában a Tigris jegyében zajlik majd az élet, az pedig, mint jósolják, gazdagságot és szerencsét hoz. Nem mint nálunk, ahol más állatok a meghatározók. Tudjuk mi, hogy melyek, ne töltsük most ezzel a drága újságpapírt! Tény, hogy érdekes, izgalmas lehetőségek adódnak a félelmetes ragadozó csillagképe alatt ott, a sikeres Távol-Keleten, mondja a fáma, de csakis azoknak, akik pozitívan gondolkodnak. Persze nem lehet könnyű rálátni a csillagokra, hiszen egy ideje a bojkott sötét viharfelhői tornyosulnak a rövidesen kezdődő kínai téli olimpia egén. De találnak megoldást, nem kétlem. Akkor is, ha a Tigris évében még impulzívabbak lesznek a népek, és könnyebben tör utat magának az agresszió, túlzottan felizzhat a szenvedély. Ezt nem én mondom, nem vagyok asztrológus, a csillagjósokat idézem. Ők kémlelik az eget, és vonnak le a látottakból messzemenő következtetéseket. Mi, közemberek csak igyekszünk azokhoz igazodni. Ne nézz fel! – vélem közben hallani az aktuális filmcímből harsogó figyelmeztetést. Ne nézz a magasba, nem kell látnod a veszélyt! Ne gondolkozz, a vezetőid nem tévedhetnek! Mégsem ez a világvégét és a jelenkori emberi balgaságot, befolyásolhatóságot és nyájszellemet kíméletlenül leleplező Netflix-produkció nyerte el a legjobb filmnek járó Aranyglóbuszt. Erről is fognak még eleget cikkezni. Ahogy az egész Golden Globe-díj odaítélése és kiosztása, illetve annak elmaradása körüli hollywoodi botrányról is. De ez már egy másik történet. Botrányokból ki nem fogy a kamra. (N.M.K.)
