Na? Szomorú volt a hétfőjük? Tényleg gloomy vagy blue Mondayjel volt dolgunk? Mint minden a világon, ez is roppant viszonylagos, de ettől eltekintve elterjedt a hír, miszerint 2022 leglehangolóbb napja január 17. Persze már a szóban forgó naphoz társított jelző is vitatott, én csak kettőt választottam ki az angolból, de értelmezésből lehetne akár tizenkettő, huszonkettő is. Egész elméletek, hosszú eszmefuttatások, képletek magyarázzák, miért ez a legszomorúbb nap, és január miért a legdepressziósabb hónap az idén, de mivel a kérdéses nap már el is telt, mindenki eldöntheti, valóban földbe tiporta-e a hangulatunkat. Személyes megközelítésben is relatív a mérlegelés. Ha arra gondolok, hogy váratlan fogászati problémám adódott, amit sürgősen meg kellett oldani, és az ember tudja, mi vár rá, ha be kell ülnie a fúrók, vésők és más szúró-vágó eszközök övezte székbe, akkor startból elátkozott hétfőre számíthattam. De ha azt veszem figyelembe, hogy simán megúsztam néhány kínos perc alatt, akkor már nem is kell igazat adnom a hétfőt lefokozó szaktekintélyeknek. Ha az Ausztráliából behúzott f… fürtökkel távozott, fényét vesztő teniszcsillag, Djokovics jut eszembe, el tudom képzelni, milyen rossz emlékű lesz számára a hétfő is, hiszen aznap derült ki, akkora öngólt rúgott makacs és átlátszó cselével, hogy amiatt könnyen kimaradhat a híres és nagy zsozsót hozó francia nyílt teniszbajnokságról, a Roland Garrosról is. Ráadásul még ötszázezer amerikai dollár perköltséget is kell fizetnie az ausztráloknak a vesztett ügy miatt. Túlságosan mégsem kell sajnálnunk, marad még némi pénze, nem megy tönkre ennyi kiadástól. De menjünk tovább. Azok, akik a hétfői nagy havazásban úton voltak, és koccantak kocsijukkal, vagy fagyoskodniuk kellett a hó és szél okozta elakadásokban, valószínűleg kellemetlen napként gondolnak majd az eltelt hétfőre. Biztos azok a hótakarító munkások is így viszonyulnak hozzá, akik hosszú műszakban másnap reggelig küzdöttek a természeti elemekkel s az ezek okozta nehézségekkel. Azoknak sem volt jó napjuk, akiknél a villanyáram mondta fel a szolgálatot. Mint ahogy bosszús lehetett hétfőn az a sok diák és oktató, aki az első félév zárulta utáni szokásos szünidőre várt, de január 17-én enélkül kellett elkezdenie a második szemesztert. Persze vannak gyerekek, fiatalok, akik örültek, hogy újra együtt lehetnek társaikkal. Ennyire megbízható a suszterhétfő (a Blue Monday egyik értelmezése ez), ami nyilván rontja a „napötletelő” szakértők hitelét. Attól még közérdeklődést keltenek az ilyenszerű elméletek. Elvégre véleménye mindenkinek van, és hamar ki is alakulnak az egymásnak ellentmondó, a kommunikációs csatornákon egymást lefitymáló, kigúnyoló, egykettőre gyűlölködővé váló pró és kontra táborok. Hétfőn az egész világot érintő kijelentések is elhangzottak. A Pfizer cég igazgatója azt mondta, hogy a Covid ötödik hullámának elültével ebben az évben véget ér a világjárvány, csak éppen karban kell tartanunk magunk. Igaz, nem mindegy, kinek a karjában. Félre ne értsék, az utóbbi nem az ő mondata. De van másik ki- vagy bejelentés is. Ez már az ENSZ főtitkáráé. A virtuális Világgazdasági Fórumon kifejtette, csak akkor remélhetjük a koronavírus okozta bajok megszűntét, ha a világ minden egyes emberét beoltják ellene. Arról, hogy ez egy hétfői vagy valamelyik más napon következik-e be, nincs szó a hírügynökségi jelentésekben. Arról se, hogy melyik évben, melyik évszázadban várható. Most akkor kék volt a hétfői napunk? Netalán narancsosan csábos, vörösen lángoló? Döntse el ön, kedves olvasó.
