Erről jut eszembe

• 2012-07-10 16:42:43

• Nagy Miklós Kund

Jövőre veled ugyanitt? Na, mintha ebben valami nem stimmelne. Igen, a kérdőjel. A világhírű vígjáték címe nem kérdőmondat, a főszereplők határozottan állítják, hogy a következő évben is összejönnek, és ugyanazt teszik, mint a búcsúzás előtti napokban.

Jövőre veled ugyanitt? Na, mintha ebben valami nem stimmelne. Igen, a kérdőjel. A világhírű vígjáték címe nem kérdőmondat, a főszereplők határozottan állítják, hogy a következő évben is összejönnek, és ugyanazt teszik, mint a búcsúzás előtti napokban. Érdekes, hogy kijelentésüket valamiért a szövetségesként kormánypárttá előlépett tömörülések akadályt nem ismerő vezetőivel társítottam. És tudatalatti indíttatásra állt rá a kezem a kérdőjelre. Tudatosan pláne ezt az írásjelt választom. Mert bármilyen határozottan hangsúlyozza ahányszor csak kell (és gyakran kell) egyik is, másik is a köztük meglevő zavartalan összhangot, egyetértést, harmóniát, nekem az az érzésem, nem tart ez túl sokáig. Most még úgy cselekednek, úgy nyilatkoznak, akárha ikrek lennének. Nem sziámiak, nem éppen egypetéjűek, de úgy, mint akik egymás gondolatait is kitalálják, és nem tudnak meglenni egymás nélkül. Hát ami azt illeti, eléggé egymásra is vannak utalva, így tudták elérni, hogy a hatalom most már az övék. És micsoda hatalom! És milyen határtalan lehet még ezután! De itt torpanjunk meg mégis egy percre. Hogy lesz majd, amikor a jelenlegi kormányfő kormányfő marad, ha marad, vezénylő társa pedig államelnök? Akkor kié lesz a hatalom? Hogy alakulnak, és kik alakítják majd tetszés szerint a hatásköröket? Crin Antonescu nem olyan vezetőnek tűnik, aki ha módja lesz rá, ne azt tenné, amit jónak lát. És ez az alapállás Pontára is érvényes. Akkor mi lesz? És ha majd a szövetségük annyira túlnyeri magát a parlamenti választásokon, hogy több lesz a tisztségekre a pretendens, mint a konc? Ha a híveik elkezdenek marakodni? Akkor még érvényben marad a jövőre veled ugyanitt? Persze, ilyesmi egyelőre csak nekem jut eszembe, illetve olyanoknak, akik ebben a színjátékban közvetlenül nem érintettek. De attól tartok, hogy kisebbségiként bizony hamarosan érintettek leszünk mindahányan! Sőt, úgy is, mint ennek az országnak olyan polgárai, akiknek valamiből mégiscsak meg kell majd élnünk. Miközben a gazdasági helyzettel a kutya se törődik. Illetve a kutya ugat. Egyáltalán, túl sok kutya csahol. És a karaván? Koravén az, helyben topog. A lej pedig romlik, az árak nőnek, az érettségizők buknak, a nyugdíjasok kábultak a hőgutától. Esetleg Floreát dicsérik. Politika, politika. Vég nélküli komédia! Ahhoz aztán ért a politikushad! Hallunk itt még kánaáni ígérgetéseket bőven, elvégre kampányról kampányra szállunk, miközben az alkotmány gyengélkedik. Hamarosan pedig ismét rádöbbenünk: minket bizony újfent alaposan átvertek. De hát előbb vagy utóbb túljutunk tűzön, vízen is. Csak ez az agyunkra menő, embertelen kánikula múlna el már végre!