A barométer nem imponál. Pedig kellene. Esőre áll. Százalékarányok esésére. A téma operettes megközelítését nyilván a figyelemkeltés szándéka magyarázza. Ha azzal kezdem, hogy közzétették a hazai kultúrafogyasztási szokásokat tükröző 2023-as barométert, lehet, hogy máris elveszítettem volna néhány olvasót. Lehet, hogy így is, hiszen nem mindenkit izgat, miképpen alakulnak ezen a téren a szakfelmérések összegezte mutatók. De talán mégsem árt röpke pillantást vetni az aktuális Kulturális fogyasztási barométerre, akkor sem, ha feltételezésem szerint a benne feltüntetett országos eredmények csüggesztőbbek, mint a régiónkban kimutathatók. Tapasztalati szinten jelentem ki ezt, helyi, megyei vonatkozásban nincsenek konkrét adataim, de miközben országos szinten vészesen csökken a könyvolvasók, a mozi- és színházlátogatók száma, mifelénk ez mintha nem volna annyira aggasztó. Persze itt is konganak a filmszínházak, ha egyáltalán vannak még ilyenek, de a Thália és Euterpé meg a többi múzsa égisze alatt, illetve a könyv jegyében zajló események iránt jóval élénkebb az érdeklődés, mint amekkorát Románia-szerte a statisztika jelez. Közeledik az év vége, a megye s a megyeszékhely csúcsrendezvényein, hagyományos, nagy seregszemléin már túl vagyunk, sok embert, kis- és nagyközösséget, majdnem minden nemzedéket megmozgattak, sikeresek voltak, sokkal több örömöt, mint bosszúságot okoztak, bár az utóbbira is volt példa. Ezek az itteni események minden bizonnyal biztató adatokkal gazdagítják majd 2024 leendő kulturális barométerét. Egymást érték idén is a tömegeket megmozgató fesztiválok, sőt egymásra is tevődtek számos alkalommal, és aligha hallhattunk olyasmiről, hogy közönség hiányában maradt volna el valamilyen beütemezett program. Persze nem ártott volna, ha a sokat hangoztatott programegyeztetés megvalósul. De tulajdonképp nem is olyan rossz, ha válogathatunk a műsorkínálatból. Jó se, ha az átfedések miatt veszítünk el olyan potenciális kulturális élményeket, amelyekre egyébként számíthattunk volna. Ezt az érzést sűrűn átélhettük a vasárnap zárult könyvvásáron. Itt is meg ott is rendkívüli bemutatók, találkozók, társművészeti megnyilvánulások vártak volna, sajnos kénytelenek voltunk választani, fontos műsorszámokról lemondani. Ez legyen a legnagyobb bajunk, a túlkínálat. Mert nem csak a magunk szétszakíthatatlanságáról van szó. Sok ember, sok család esetében az anyagiak is meghatározók. Vannak elegen, akiknek könyvre sincs pénzük, színház-, koncert-, mozijegyre sem futja. Úgy nőttek az árak, hogy egy egész családi büdzsét is romba dönthetnek. Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy egyszerre négyen menjenek el egy előadásra, más belépős eseményre. Ez is megváltoztatta a kulturális szokásokat, hangsúlyozza a tavalyi helyzetet felmérő barométer. Eszerint például a megkérdezettek 66 százaléka 2023-ban nem volt moziban, 86 százalékuk nem vett részt filmfesztiválon. Nálunk idén is szépszámú érdeklődő fordult meg az Alter-native nemzetközi rövidfilmfesztiválon. Pedig itt sem vet fel sok embert a pénz, itt is mind többen váltak a streaming filmnézés híveivé. De valamiképpen megőriztük a nyilvános térben zajló kultúra igényét is. Biztos mások is felfigyeltek arra, hogy a vásárhelyi könyvvásáron sok diák töltötte meg a Nemzeti Színház előcsarnokát, könyves eseményekre berendezett tereit, zugait. A kisebbek inkább a könyvstandok körül forgolódtak, a nagyobbak viszont kissé félrehúzódva, kényelmes kuckókra találva okostelefonnal, laptoppal, tablettel foglalták le magukat. Úgy tűnt, közömbösek a könyvek iránt, és mégis otthonosan, jól érezték magukat a könyvek között, Gutenberg rég lesajnált univerzumában. Igen, próbálunk haladni a korral, változnak a kultúrafogyasztási szokások is, és eléggé gyorsan igazodunk hozzájuk, de jó megbizonyosodni arról is, hogy vannak olyan értékeink, amikhez továbbra is kitartóan ragaszkodunk. A Marosvásárhelyi Könyvvásár még most is, 30 év után is mindent visz, és még a könyvterjesztőknek, könyvkereskedőknek sem kell túlzottan panaszkodniuk a vásárlás hiánya miatt.
