Ki hitte volna! Ihlető a börtönfíling. Olvasom, hogy mind többen ragadnak tollat a dutyiban. Akkora a szerződömping, hogy rövidesen pluszlapokkal kell bővíteni a rahovai börtönújságot. Nem a korábbinál több írót, újságírót kasztliznak be, bár még erre is sor kerülhet, hanem egyre több az olyan börtönlakó, aki hirtelen kedvet kap az íráshoz.
Ki hitte volna! Ihlető a börtönfíling. Olvasom, hogy mind többen ragadnak tollat a dutyiban. Akkora a szerződömping, hogy rövidesen pluszlapokkal kell bővíteni a rahovai börtönújságot. Nem a korábbinál több írót, újságírót kasztliznak be, bár még erre is sor kerülhet, hanem egyre több az olyan börtönlakó, aki hirtelen kedvet kap az íráshoz. Költővé, gazdasági elemzővé, politikai kommentátorrá válnak egyszeriben, és mint a rács mögött is dolgozó, társadalmilag hasznos tevékenységet végző személyek, bizonyos törvényadta előnyöket élvezhetnek. A lapinformációk olyan illusztris botcsinálta tollforgatókat nevesítenek, mint az üzletember Corneliu Iacobov, a szakszervezeti vezér Marius Petcu, az emberjogi élharcos Florentin Scaleţchi, de hivatkoznak a már kint levő Miron Cosmára és a még bent hűsülő Gigi Becalira is. Az utóbbi kettő lírai alkatát érvényesíti érzelemmel telt, sziporkázó verseivel. A milliomos exjuhász el is mondta egyik négysorosát a bíráknak valamelyik tárgyaláson. Különösebben nem jutalmazták szívből jövő zsengéjét. De ő nem csügged. Noha ilyesmire is oka lehetne, hiszen a napokban újabb szabadlábra-helyezési kérését utasították el. Költői vénájának viszont jól jöhet a csalódás, bús dojnává nemesülhet tőle a csasztuska. (Né, te, né! Elődugta fejét Múzsa-szerkesztői énem!) Alapjában véve nem is rossz a helyzet: koszt, lakás, teljes ellátás államilag biztosítva, aki ügyes, tévét, maroktelefont is beszerezhet, idő van, csak írni kell. Nem minden szabadon garázdálkodó író számára adatik meg mindez. Igaz, aránylag kevesükről is mondható el, hogy a jelenlegi hatalom dicsőségét zengenék. Pedig az a különféle kísértésektől is óvja az írótársadalmat. Nem teszi ki például olyasminek a tollforgatók nagy többségét, amitől valamiképpen korrupció, befolyással való visszaélés, netalán üzérkedés bűnébe eshetnének. Elég, ha szegény politikusok, kulcspozícióban sínylődő tisztségviselők küszködnek ilyesmikkel. Nem, a tollnokokat a pénz közelébe se engedik, nehogy megégessék vele érzékeny testüket, lelküket! Egyébként is jobban tennék, ha meghúznák magukat, és nem elégedetlenkednének minden apróság miatt. Bezzeg a „börtönírók”, ők tudják, mi a dolguk! Közeledik az év vége. Az egymást sűrűn követő statisztikák, az ilyen-olyan leg-listák sokasága is ezt jelzi. Az életszínvonallal, gazdagsággal, fejlettséggel, civilizációs előrelépéssel kapcsolatos kimutatásokban országunk folyamatosan az utolsók között tanyászik. Az egy főre eső börtönszerzők létszámát tekintve biztos, hogy jó pár lépcsőfokkal magasabbra léphetünk. Ha egyáltalán van erről nemzetközi felmérés. Attól tartok, nincs ilyen statisztikai mutató, ilyesmi csak egy magamfajta elvetemült jegyzetírónak juthat eszébe. Pedig hogy várom, hogy valamiben egyszer mi is ott legyünk az élen!
