Folytatódik a trónok harca. Vagy inkább a klónoké. Politikai értelemben, természetesen. Drónok harcát is mondhattam volna, de ez még valamivel távolabbi eshetőség.
Folytatódik a trónok harca. Vagy inkább a klónoké. Politikai értelemben, természetesen. Drónok harcát is mondhattam volna, de ez még valamivel távolabbi eshetőség. Most a Cotroceni- és a Victoriei-palota urai csatáznak.
Meg a kormánykoalíció vezetői egymás közt. Azért, hogy minél nagyobb hatalomhoz jussanak. Mintha a jelenlegi nem volna elég nekik. De úgy látszik, „a győztes mindent visz” elvet szeretnék érvényesíteni. Hogy adott időszakban éppen ki áll győzelemre, azt pontosan nehéz megmondani, az viszont jól érzékelhető, hogy pillanatnyilag melyik tart be a másiknak. Az államfő a minap a törvényes határidő utolsó
pillanatáig halogatta a referendumtörvény kihirdetését, hogy megtorpedózza az USL esetleges szándékát egy olyan alkotmánymódosító népszavazás kiírására, amelyet az elnökválasztással egy időben tarthattak volna az államelnöki hatáskörök alapos megnyirbálása érdekében. Valószínű, hogy bevált a taktikája. Nagy méreg. Vajon a kormányfő mit talál ki? Egyelőre koalíciós partnerét bosszantgatja. És fordítva. Hol egyik, hol a másik mond, tesz olyat, amivel dühítheti páváskodó társát. Egy alkalmatlan miniszterjelölt, egy hivatkozás plágiumra, mindig van ürügy és alkalom, hogy piszkálgassák egymást. A komolyabb balhét azért egyelőre igyekeznek elkerülni. Egyszer csak beüt. Mert ilyen ez az ország. Tudományos igénnyel készített felmérési adatokat böngészve ismételten kiderül, milyen türelmetlen, gyanakvó, másságellenes, diszkrimináló Románia lakossága. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács rendelte meg a legfrissebb tanulmányt, amely szerint a népesség több mint fele nem akarna nőt látni az államelnöki székben. A polgárok nagy többsége nem szavazna más etnikumú, vallású, más szexuális beállítottságú vagy fogyatékos személyre, ha fontos helyi, központi vagy európai tisztségre jelölnék őket.
Az IRES-felméréshez 1415 nagykorú személyt interjúvoltak meg. Általánosíthatunk, kicsi a tévedési arány ide vagy oda. Az adatok alapján elmondható, hogy a román lakosság komoly elfogadási problémákkal küzd. Illetve dehogy küzd, biztos a maga igazában! Hatvan százalékuk kilúgozná rokonai sorából a melegeket, 58% nem akarna romát a családban, 54% színes bőrűt, 52% magyart vagy bevándorlót, 50% AIDS-est, netán zsidót, és így tovább. Minket, magyarokat különben sem néznek jó szemmel. Ki hitte volna?! A megkérdezettek tíz százaléka kijelentette, hogy ellenségesek, irigyek vagyunk. Hat százalékuk szerint rasszisták, sovénok, nacionalisták a magyarok. Öt százalék szorgalmasnak tart. Van remény. Egyébként az Országos Diszkriminációellenes Tanácsról sem mondtak hízelgő dolgokat. A megszólítottak fele nem is hallott az intézményről. És tíz meginterjúvoltból csak egy tudott olyan esetről, hogy az ODET beavatkozott volna valamilyen diszkriminációs ügybe. Ötven százalék azt hiszi, hogy a hátrányos megkülönböztetést törvényesen nem is büntetik. Tájainkon azért valamivel nagyobb a tájékozottság ilyen tekintetben. Mostanság elég széles körben elterjedt, hogy az egyik rég regnáló helyi vezetőt is pénzbírsággal sújtották diszkrimináció miatt. Gyűjtheti szegény az egybanisokat. Pedig többször nyilatkozta már, hogy szeret minket. Mit csináljon, ha nem tudja kimutatni?!
