Lóvá tesznek az idén is, ehhez kétség nem fér. És nem azért, mert a kínai asztrológusok szerint rövidesen a Ló éve kezdődik. Bár a távol-keleti horoszkóp olyan lendületes esztendőt jósol, amely pozitív változásokat is hozhat, ami nem is lenne rossz.
Lóvá tesznek az idén is, ehhez kétség nem fér. És nem azért, mert a kínai asztrológusok szerint rövidesen a Ló éve kezdődik. Bár a távol-keleti horoszkóp olyan lendületes esztendőt jósol, amely pozitív változásokat is hozhat, ami nem is lenne rossz. De az inkább rájuk vonatkozik. Ami minket illet, mondom, az a meggyőződésem, hogy ismét lóvá tesznek. Így, általánosan: mindannyiunkat. Hogy kik? Hát, akik tehetik. Akik intézik, igazgatják, befolyásolják az ország sorsát. Miért? Csak. Ennél tömörebben és pontosabban nem tudok fogalmazni. Némileg hosszabban: azért, mert nem az ország, hanem a maguk sorsa, boldogulása, felemelkedése, gazdagodása, csúcson maradása, mennybemenetele a legfőbb gondjuk. S hogy ez ne legyen túlzottan feltűnő, cselezgetnek, ködösítenek, olykor meghúzzák, máskor megengedik a zablát. A legkülönbözőbb módon történik a lóvátétel. Akár szemfényvesztő jóvátétel mezében is. De persze a legtöbb esetben kilátszik a lóláb. Van, aki látja, van, aki nem. Van, aki nem akarja észrevenni, mert neki jobb úgy. Mindezt az év első napjai is visszatükrözik. Itt van mindjárt a Năstase-ügy. Ezen minden másnál nagyobb hévvel, tartósabban lehet vitázni. Apropóján az igazságszolgáltatás helyzete, politikához fűződő viszonya, a korrupció kérdése is páratlan vehemenciával vitatható heteken keresztül. Cotroceni és a Victoria-palota mélyülő ellentéte úgyszintén. Azon is napokig csatározhatnak, hogy ki tett jó vagy rossz lóra. Meg azon, hogy ezúttal ki esett át a ló másik oldalára. De miközben a volt kormányfő újra bevonult a börtönbe, a legnagyobb korruptak szabadon lófrálnak. Hiszi valaki, hogy sorban lebuknak, rács mögé kerülnek az elkövetkező időszakban? És azt, hogy felszámolják a nagykorrupciót? Visszaszerzik az összlakosság számára mindazt a rengeteg pénzt, amit az államkasszába általa megtermelt, befizetett összegekből az eltelt két évtizedben a hatalmi pozícióban ügyeskedők elloptak, elsikkasztottak, a maguk javára megszereztek? Költői kérdések, számos hasonlót feltehetnénk. Közben a potenciálisan érintettek még több törvénnyel, határozattal, intézkedéssel bástyázzák körül magukat, a mindennapi élet pedig drágul, a helyzet fokozódik, ahogy egykor az átkosban hallani lehetett. Ha a mostani Zambaccian-botrány elcsitul, egykettőre akad más hasonló, amivel a lényegről elterelhető a közfigyelem. Az etnikai konfliktuskeltés mindenekelőtt. Ez az igazi vörös posztó, ez bármikor képes elhomályosítani a tekintetet, az idegengyűlölet hevében bármi egyébről megfeledkeznek az elvakultak. Mostanában például az elnyomott, megfélemlített, folyamatosan bántalmazásnak kitett székelyföldi románok érdekében emelték fel szavukat az aggodalmaskodó nemzetmentők. A kormány is gyorsan lépett, csak amúgy osztogatja kárpótlásul egyházuknak az ingatlanokat! És még ki tudja, mi következik. De tényleg, nekünk is sajnálnunk kellene szegény kisebbségbe kényszerült többségieket. Olyan kiszolgáltatottak, gyámoltalanok! Évváltáskor is tapasztalhattam Hargitafürdőn. Még csak Bukarestben hallottam egyszerre annyi tömény, magabiztosan hangzó román szót, mint az ottani sípályán és környékén. Szilveszterkor meg csak amúgy visszhangzott itt is, ott is a székelyek szent hegyén a curáj! Szóval így állunk, barátaim. De ha már 2014 a Ló éve lesz, ne feledjük, hogy lovas nemzet volnánk, vagy mi a szösz! Vagyis ha nagy a feje, búsuljon a ló. Azt a bizonyos másik mondást pedig, miszerint ha nincs ló, jó a szamár is, felejtsük el minél hamarabb!
