Százötven éve született Bernády György. Holnap lesz a születésnapja, persze, hogy ennek kapcsán jutott eszembe egy s más.
Százötven éve született Bernády György. Holnap lesz a születésnapja, persze, hogy ennek kapcsán jutott eszembe egy s más. Hamar elővettem Marosvásárhely történeti kronológiája, a Sebestyén Mihály által összeállított Időtár II. kötetét, és felütöttem a 204. oldalnál, ahol az 1914-es esztendő eseményei kezdődnek. Gondoltam, találok valamit a nagy városépítő akkori, 50. születésnapjáról. Talán megünnepelte valahogy a helyi közösség, ha akkor már meg is vált polgármesteri tisztségétől Bernády. Semmi. Érdekes módon arról az évről mindössze két oldalt tesznek ki a felsorolt események, miközben az 1913-as történések 26 oldalt, az 1915-ös bejegyzések 8 oldalt töltenek meg. Valószínű, hogy az egy évszázada kitört I. világháború a ludas ebben. És még rengeteg mindenben. Bernády több nagy fontosságú- elképzelése, további városfejlesztő terve megvalósulatlanságában is. Mennyivel különlegesebb lenne így is pompás főterünk, ha sikerült volna megépíttetniük a Kultúrpalotát és a Városházát szervesen kiegészítő színházépületet is. Nyilván enélkül is szinte hihetetlen, mennyi mindent létrehozott itt polgármestersége első évtizedében ez a távlatosan gondolkodó, fáradhatatlan városgazda. Távirati stílusban sem lehet egy jegyzetnyi újságfelületen felsorolni mindazt, amit mi, mostaniak is neki köszönhetünk. Mai követője szinte másfél évtizeden át Vásárhely élén töredékét sem tudta megközelíteni a Bernády-féle teljesítménynek. Na ne túlozzak, ami az övé, azt ne vitassam el: fanyűvésben jeleskedik, zöldövezeteket is sikerrel számol fel, korábban jól megépített utakat szűkít le, mint újabban ismét a Kövesdombon. Hadd ne folytassam, nem ez a mai témám. Az összehasonlítást önkéntelenül úgyis megteszi Ön, kedves olvasó. Térjünk vissza inkább az Időtárhoz. Abban 1914. áprilisi tudnivalóinak egyike 7-i keltezésű, s eszerint: „A magyar kir. Pénzügyminisztérium Marosvásárhelynek juttatja a földgázkitermelés és
-bevezetés koncesszióját. A kitermelés helye Mezősámsond. Innen vezetik a földgázat a városba.” Április 14-ére vonatkozóan ezt olvashatjuk: „Marosvásárhelyen a Székelyföldi Kereskedelmi és Iparkamara megalakítja az Ipartestületet.” Mindkettő hosszú távon is kivételes jelentőségű dolog, mindkettőben meghatározó szerepe volt dr. Bernády Györgynek. Ő ekkor már Marosvásárhely szabad kir. város főispánjaként folytatta – mint mondani szokás – áldásos tevékenységét a közjó érdekében. Nincs is olyan életjelenség, amire ne terjedt volna ki a figyelme. Az előző év, 1913 hosszú eseménylistájában 33 bejegyzésnél tételesen is ott áll a neve. Tavaly, amikor a Kultúrpalota felavatásának centenáriumát ünnepeltük, s ennek kapcsán Bernády egyéb érdemeit is igyekeztünk újra tudatosítani itthon és a városhatárokon túl is, számos olyan jelenleg is értékelendő, hasznos megvalósítás került szóba, amit annak idején ő kezdeményezett. Hagyatékának tudományos kutatása, felmérése, az életművét érintő dokumentumok feldolgozása természetesen folytatódik. Következetesen és szorgalmasan dolgozó történészeink, más szakembereink ezt is feladatuknak tekintik, és belátható időn belül elkészül az a nagymonográfia is, amely átfogóan tükrözi majd Bernády munkásságát. Néhány előtanulmányt már meg is ismerhetnek mindazok, akik pénteken, április 11-én délután 6 órakor a Bernády Házban megtisztelik jelenlétükkel az emlékestet. Hiszem, hogy ezen a főhajtáson is sokan ott leszünk.
