Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-06-10 16:05:40
A szentírás képes elbeszélésben mondja el, hogy amikor az ember tudni szerette volna az isteni dolgokat és ezért hozzáfogott a bábeli torony építéséhez, Isten megzavarta az emberek értelmét és nyelvét, és már nem értették tovább egymást.
Ezért szükségszerűen jönnie kellett pünkösd ünnepének, amikor kiáradt az Értelem Lelke, és az egy nyelven beszélő apostolokat mindenki megértette. Akkor, ott megtörtént az egységesítő nyelvcsoda. Ennek ellenére világunk nagyobbrészt olyan, mintha még pünkösd előtt élnénk: nem értjük egymást.
Nem érti a gyermek a szülőt, a szülő gyermekét; nem érti a férj a feleségét, a feleség a férjét; a családtagok nem értik egymást.
Nem érti a tanuló a tanárt, a tanár tanítványát; ám a diák diáktársát, a tanár tanártársát is alig érti.
Nem érti a munkás a munkaadót, a munkáltató az alkalmazottat; miközben a munkás munkatársát, a vállalkozó az egész rendszert nem érti.
Nem érti egyik valláshoz tartozó a másik valláshoz tartozót, ám alig érti sokszor a közösségéhez tartozó „testvérét” is, mert az gondolja, hogy kizárólagosan ő van az Igazság birtokában.
Nem érti egyik nemzethez tartozó a másik nemzethez tartozót – ha egyáltalán tudomást vesz róla –, ezért például a Haza, Székelyföld, Erdély, Marosvásárhely stb. szavak mást jelentenek egyiknek és egészen mást a másiknak; ám az egy nemzeten belüliek sem értik igazán egymást.
Mást jelent egyik párthoz tartozó számára ugyanaz a fogalom, mást a másik párthoz tartozó számára és ismét mást a harmadik párthoz tartozó számára a közösség, a közjó szolgálata elérése. És persze, az egy párton belüliek sem értik teljesen egymást (néha egyáltalán), ezért hoznak létre újabb és újabb pártokat, melyeket végül ők maguk sem értenek meg.
Így végigvehetjük az élet bármely területének kis és nagy alakítóját, és azt vesszük észre, hogy minél pallérozottabb értelmünk, annál nehezebben értjük meg egymást; értelmünk nem hídként kapcsol össze minket, melyen kölcsönösen átjárunk egymáshoz, és hasonló gondolatokat, érzéseket fedezünk fel, hanem gátként, védőfalként jelenik meg értelmünk, amely elutasít minden másságot, amely nem egyezik a sajátunkkal.
Ezért van szükségünk az Értelem Lelkére, hogy újra és újra kiáradjon bennünk, és nyitottá, elfogadóvá tegyen minden más egyetemes érték iránt. Jöjj, pünkösdi Lélek, jöjj, Értelem Lelke, jöjj!