„…miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”
Mindennapi kenyerünk után ezt kérjük a Jóistentől a miatyánkban, ám az utóbbi mondatát nemigen tartjuk be, mert nehéz; az ellenünk irányuló harag, gyűlölet, bosszúvágy a lelkünkben feszültséget okoz, mely hosszú távon betegségekhez vezethet. Az emberek közötti feszültség, frusztráltság, a konfliktusok társadalmi szinten is problémákat okozhatnak. Nem csoda hát, ha manapság a megbocsátás művészetét nagy körültekintéssel tanítják a pszichológusok.
Mindannyian átéltünk már olyan helyzeteket, amelyek megfosztottak a lelki békénktől, és amelyek többé-kevésbé erős haragot, dühöt vagy bosszúvágyat váltanak ki belőlünk. Olykor elég egy grimasz, egy epés megjegyzés vagy pletyka, rágalom, a főnök kritikája vagy egy alapos veszekedés a partnerrel, miközben gonosz szavak, szemrehányások, hangzanak el, esetleg tettlegesség is.
A bántásokat, sértéseket nem könnyű lenyelni. Kialakul egy ördögi kör, amely fogva tartja az áldozatot és a tettest egyaránt. Mivel a negatív érzelmek kimerítik energiáinkat, sőt még meg is betegíthetnek, fontos, hogy leleplezzük ezeket az indulatokat, és tudatosan megszabaduljunk tőlük. Erre a legjobb megoldás a megbocsátás. Természetesen nem könnyű megbocsátani valakinek, aki ártott nekünk, de magunknak sem, ha mi követtünk el valamit mások ellen, s erre nem elegendő csak szavakkal elintézni a problémát.
A megbocsátás azzal kezdődik, hogy felhagyunk a mások fölötti ítélkezéssel. Amikor arról beszélünk, hogy mi a helyes és mi a helytelen, kiosztjuk a szerepeket: a „tettes” hibás, az „áldozat” ártatlan. A tettesnek legtöbbször rossz a lelkiismerete, az áldozat talán bosszúra szomjas. Mindkettejük közös vonása, hogy életük nem harmonikus. Noha a bántó és a megbántott legszívesebben nem is találkozna többé egymással, a negatív események szorosan egymáshoz láncolják őket. Ha nem sikerül ezt a negatív kötődést elszakítani, az áldozat soha nem fog megszabadulni a tettestől, és viszont. A vonzás vagy rezonancia törvénye szerint, ha valaki másnak kárt okoz, megbántja, megsérti, azért előbb-utóbb vezekelnie kell, vagyis neki is valamilyen kellemetlen élményben lesz része. Akár azért, mert furdalja a lelkiismeret, mert a sértett fél bosszút áll, akár azért, mert magasabb rendű igazságszolgáltatás avatkozik közbe. A szellemi törvényeken alapuló okozati láncolat az őszinte megbocsátás révén szakítható meg. Íme, mit javasol a szakember a témában: ahhoz, hogy lássuk, hányadán is állunk a megbocsátásra való készséggel, a következő kérdéseket kell megválaszolnunk.
Képzelje maga elé azt a személyt, akivel hadilábon áll. Kérdezze meg magától, mit tud megbocsátani ennek a személynek. Módszeresen soroljon fel mindent. Ez lehet bármilyen esemény, ön dönti el, melyik milyen jelentőségű. Ezután azt kérdezze meg magától, mit nem tud megbocsátani neki. Az őszinte válaszokat írja fel egy papírra lehetőleg tegező formában (pl.: „nem bocsátom meg neked, hogy becsaptál”), írás közben éljen át minden felmerülő érzelmet – gyűlöletet, bánatot, az elhagyatottság érzését stb. – minél intenzívebben. Figyelje meg, hol, melyik testrészében alakul ki valamilyen reakció: a fejében, a szívében vagy a hasában? Egyszerűen csak regisztrálja, mi történik, ugyanis már önmagában ettől is megindul a változás a lelkében. Utána pedig programozza újra magát! A következő lépésben fogalmazza át a feljegyzett mondatot: „Megbocsátom neked, hogy akkor becsaptál”. Olvassa el hangosan, és közben vizualizálja az illető személyt, illetve a helyzetet. Közben figyelje magát és hallgatózzon befelé, hogy milyen hatást gyakorol önre az átfogalmazott mondat. Egészen biztosan óriási megkönnyebbülést fog érezni. Ha nem érzi a megkönnyebbülést, akkor addig ismételje az átfogalmazott mondatot, míg ez az érzés jelentkezik. A belső megbocsátási folyamat során az is megtörténhet, hogy az illető személlyel véletlenül összefut, vagy jelentkezik önnél, esetleg bocsánatot is kér. Ebben is a vonzás törvénye nyilvánul meg. Anselm Grün bencés szerzetes szerint azért nem tudunk megbocsátani, mert azt hisszük, ez a gyengeség jele. Pedig épp az ellenkezője igaz. Ha megbocsátunk, azt demonstráljuk, hogy erősek vagyunk. Grün atya szerint a megbocsátás öt fázisból áll.
1. Először ne hárítsa, ne fojtsa el a fájdalmát, ne szépítse a helyzetet, ne áltassa magát, hogy semmiség volt az egész. Inkább egyszerűen próbálja kibírni.
2. A második fázisban próbáljon eltávolodni a negatív élménytől. Hogy ez sikerüljön, minden érzelmet át kell élni. Képzelje el, hogy iszonyúan dühös arra, aki megbántotta, lökje le a lépcsőn, ütlegelje, persze csak gondolatban, csak így sikerül a negatív emóciókban lévő energiákat pozitív érzésekké változtatni.
3. A következőkben próbálja elemezni, miként történhetett a bántás. Miért engedte, hogy bántsák? Milyen sebek állnak a bántás hátterében?
4. Ezután az elengedés folyamata következik. Amíg nem tudunk megbocsátani, hozzá vagyunk bilincselve a „tetteshez”. Ebben a lépésben az a művészet, hogy nem fogadjuk el a bántást, hanem a másik félnél hagyjuk. És kilépünk az áldozati szerepből. Azt mondjuk magunknak: „ez a személy bántani akar, de ebben nem veszek részt”. Átlátok a játszmán, és maradok önmagam.
5. Ha ezt a lépést sikerült megtennie, ajánlatos a továbbiakban távolságot tartani. Ez azért fontos, mert eltart egy ideig, míg a megbocsátás folyamata nemcsak mentális, hanem emocionális szinten is lezajlik… Egy újabb lelki megrázkódtatás ebben a fázisban nagyon káros lehet. Helyesen tesszük tehát, ha nemcsak a bántástól, hanem az adott személytől is távolságot tartunk. Hogy mennyi ideig, az egyénenként változik.
