Csütörtöki kimentés
Talán fölösleges is hangoztatni, hogy az északi, nagyon demokratikusan zárt és exkluzív Koreában nem volt a tegnapig koronavírus. Sem Covid–19, sem Covid–38, amelynek a száma megegyezik az Északot Déltől elválasztó politikai szélességi fok számával. Kim Dzsong csak úgy dzsongott az unalomtól, mert nem volt ott a vírus, és ezért ő sem viselt maszkot, mert hiszen egy olyan tehetséges és egyre kövéredő világnépszerűtlenséggel övezett vezetőt nem fog megtámadni az aljas washingoni vírus. Korea (északnézetből) demokratikus, szabad ország, ahol senki sem viselhet koronát sem a fején, sem a tüdejében. Azon át csak a szocializmus és sztálini-lenini nagyszerű gondolatok lehelete áramolhat be.
Mondom, a tegnapig így állt az ügy, bezzeg Dél-Koreában, ahol a Hyundaiok meg a Kia gépkocsik termelése visszesett, a vírus nyomban előidézte a kapitalizmus végvonaglását is (miként Tamás Gáspár Miklós is megállapította a minap a HVG-ben). Tehát Észak – tudjuk: az mindig jó, így volt Vietnám és Dakota, Karolina, valamint sark esetében is – mentes volt minden orvosi, biológiai és ideológiai fertőzéstől, nos, ott váratlanul felbukkant egy fertőző egyén. Neve nem fontos, sokkal inkább az a tény, hogy az illető cselekedete nagyon hasonlított Lee Oswaldéhoz, Kennedy elnök merénylőjéhez, csak fordított irányban. Lee annak idején a Szovjetunióba disszidált, ott élt néhány évig kommunista meggyőződéssel és CIA-megbízással, feleséget is onnan hozott, és talán a távcsöves puskát is, amellyel lelőtte Dallasban JFK-t.
Pan-Dém Kórica – nevezzük így – átkóricált néhány évvel (hónappal) azelőtt Északról Délre – ami gyakorlatilag a lehetetlennel határos –, aztán néhány hónap intenzív mérgezés után visszaszökik a megvalósult szocializmus (vö. elmebaj) hazájába, azaz a saját országába, megfertezetten. Világos, hogy a déliek küldték, hogy megmérgezze az elnököt, a Központi Bizonytalanságot, a hadsereget, a kimonóban kimenős győzelmi harsogásban fáradhatatlan állami tévébemondónőket, az agymosodákat és egyáltalán…
Na de az éber határőrök, akik eddig hiába várták, hogy az afrikai vagy szíriai menekültek betévedjenek hozzájuk, tőlük kérjenek menedékjogot, most végre elcsíptek egy vakmerő visszaszökevényt, aki Covid–19-cel teli mellkasát cipelte át a határon. Azt gondolta, amit a hazai egészségügyi miniszter is mondott, hogy az ellenség láthatatlan, azt hitte, hogy az észak-korgógyomrúak ostobák, vakok, és nincsenek szocialista fegyvereik az ármány legyőzésére vagy legalábbis kiszűrésre, izolálására.
Az elnök utasítást adott, hogy zárják le a régiót hetven köbkilométeres körzetben, és az illegális határátlépőt tartsák megfigyelés alatt. Vele együtt zárták be mindazokat, akikkel érintkezésbe lépett. (Életfogytig – vesztegzár, amelyhez nincs kulcs.) Szigorú vizsgálatot ígért – nem is kételkedünk ebben. A megtorlás példás lesz, és a vírus hanyatt-homlok menekül át Japánba.Vagy oda lövik fel ballisztikus rakétákkal. A jobbisztikus rakéták használatát tiltják a vörös keleten.
Tehát Észak-Korea felől nem kell tartanunk a pandémonok támadásától, szomszédaitól annál inkább. Hazánkat egy másik fertőzés is elöntötte – az elmebaj, amely a szabadságvágyban csúcsosodik ki. Tömegek kapták el Bukarestben, ahol hazánk legjobbjai élnek. A közösségi médiában tüntetést szerveztek egy tévésztár ellen (Andreea Esca), mert az, átesve a koronavírus-fertőzésen, felgyógyulva nyilvánosan beszélt a betegségéről, és elővigyázatra, a maszk viselésére buzdította honfitársait. Nos, ez borította ki a szabadságszerető bukaresti nép legjobbjait, akik tüntetést szerveztek, hiteltelenítő táblákat cipeltek és emeltek magasba a Victoria téren, mely egykor jobb ügyekért folytatott tüntetések színhelye volt. Nem kell az álarc – nyílt sisakkal vállalni kell a hülyeség szabadságát! Nem akarnak szájkosarat, üvöltötték szenvedélyesen, hiszen az 1989-es román forradalomtól megrészegült politikai analfabéták, ostobák, rövidlátó betegség- (és persze sok más tény- és valóság-) tagadók azt gondolják, a vírus, a járvány léte vagy nemléte az utcán dől el.
Ebben speciel igazuk van: az utcán, tereken, maszkot boltokban nem viselve, a nyílt terepen és vizeken (lásd zsufi tengermart) lehet a legkönnyebben beszerezni, megtartani a vírust – ha kis szerencséd van – mindhalálig. Akik kezeltetik magukat, és hisznek a vírusban – felgyógyulnak. Ez egy ilyen oximoron (retorikai-stilisztikai gondolatalakzat, amely egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat foglal szoros gondolati egységbe) vagy jókora paradoxon. Ahogy a költő mondja: „melletted élnek”.
