Eszkimók és házi szalonna

• 2012-01-18 16:35:59

• Menyhárt Borbála

Több réteg ruha, két-három gyapjúzokni, a fejükön sapka meg kapucni – így próbálnak védekezni a hideg ellen azok, akiket megélhetésük arra kényszerít, hogy naponta órák hosszat fagyoskodjanak. Újságárusok, piaci árusok, építkezésben dolgozók emberpróbáló körülmények között töltik le munkaidejüket.

Fotó: Nagy Tibor

Több réteg ruha, két-három gyapjúzokni, a fejükön sapka meg kapucni – így próbálnak védekezni a hideg ellen azok, akiket megélhetésük arra kényszerít, hogy naponta órák hosszat fagyoskodjanak. Újságárusok, piaci árusok, építkezésben dolgozók emberpróbáló körülmények között töltik le munkaidejüket.

A marosvásárhelyi oroszpiacként emlegetett Hadsereg téri piacon tegnap délelőtt alig találtunk egy-két vásárlót, csupán az eladók topogtak az asztalok mellett. Pár asztal üresen állt, gazdáik úgy döntöttek, nem teszik ki magukat a többórás fagyoskodásnak. Azok az árusok, akik a fagy ellenére is kijöttek, rétegesen öltözve, teázva próbálták átvészelni a hideget. A piac fedett részén pár fokkal hidegebb van, mint a szabadban, az ember addig is átfázik, amíg végigsétál a sorok között, nemhogy órákig álljon egy helyben. – Három zokni, vastag talpú bakancs, bélelt nadrág és három pulóver, síkabát – sorolta a rajta lévő ruhadarabokat egy eladónő. Mint mondja, emberpróbáló itt naponta több órát eltölteni, de ebből próbálnak megélni. Próbálnak mozogni, sétálnak fel s alá, megtehetik, hiszen vásárló szinte egyáltalán nincs.

Tilos a rezsó

– Ennyire gyengén sosem ment az üzlet – panaszkodik egy nyugdíjas eladó, majd leveszi kapucniját, hogy szóba álljon velünk, hiszen öltözete alapján távolról eszkimónak tűnik. – Már dél van, és egy banit sem árultam. És sajnos így volt ez egész januárban. Még csak nem is érdeklődnek az árak felől. Karácsony előtt volt némi forgalom, de az előző évek ünnepek előtti bevételéhez képest most ezek alig öt százalékát árultuk – mondja a férfi, aki szerint lassan a havi 300 lej sem jön ki, amit a felület bérlése fejében kell kifizessen. Bár ekkora bért fizetnek, a piacigazgatóság ennek ellenében körülményeket nem biztosít, a piacon semmiféle fűtés nincsen.

– Tiszta hiába fagyoskodunk itt. Legalább egy rezsót hozhatnánk, hogy a lábunkat melegítse, de a szabályzat szigorúan tiltja bármiféle melegítő használatát, nehogy tűz keletkezzen – teszi hozzá az árus.

Az őstermelők kint, a viszonteladók bent

A marosvásárhelyi zöldségpiacokon holtszezon van ebben az időszakban, a falusiak közül kevesen vállalják az asztalok melletti didergést, illetve azzal is számolniuk kell, hogy ilyen hidegben zöldségeik is megfagynak. A Dacia, November 7. valamint a Cuza Vodă utcai piacokon az asztalok nagy része tegnap üres volt, csupán néhány rétegesen öltözött vidéki termelő kínálta a krumpliját, savanyú káposztáját, fekete retket, no meg az újságpapírba csomagolt házi szalonnát. A marosvásárhelyi piacok zömében nincsen fedett csarnok, ahová a fogvacogtató hidegben behúzódhatnának az eladók, kivéve a Cuza Vodă utcait, ám az őstermelők itt is kint rekednek, ugyanis a fűtött csarnokban lévő asztalokat elfoglalják a viszonteladók. – Tudtommal három lejjel kerül többe a csarnokban az asztal bérlése, mint kint, de bent nincsen hely, a piacon a viszonteladókat részesítik előnyben. Mi, ha akarunk árulni egy keveset, akkor itt kint kell fagyoskodjunk – sérelmezte a helyzetet egy nyárádmenti őstermelő.

A csarnokon végigsétálva beigazolódni látszik a termelők állítása, alig találunk két-három termelőt. A benti asztaloknál viszonteladók kínálják portékáikat, külföldi gyümölcsöket, zöldségeket. Ők nem fáznak, a csarnokban ugyanis tényleg jó meleg van. És lehet, hogy a nyárádmenti termelő is inkább fizetne valamivel többet, csak ne fázzon. De hiába, neki már nem jut hely.