Aztán az sem sokkal kevésbé vicces, hogy erről a kérdésről a diplomácia vezetője beszél egy lengyel lapnak adott interjúban, és a nyilatkozatát – hozzáértést mímelve – visszhangozza másnap a pártfőnöke.
Hétfőn a külügyminiszter, kedden már a szocdem pártvezér is azt nyilatkozta, hogy 2022-ben csatlakozhatunk az euróövezethez. Erről leghamarabb Hofi egyik halhatatlan kabaréjából ide alkalmazható kérdés juthat eszünkbe: erről az euróövezetnek is szóltak? Reméljük, nem, mert a hasukat fognák a nevetéstől. Nemcsak a román gazdaság jelenlegi versenyképessége láttán, hanem attól is, hogy miközben ezt mondják, a kormányunk vért izzadva azon dolgozik, hogy további évtizedekre maradjunk le a kontinens fejlettebb részeitől.
Aztán az sem sokkal kevésbé vicces, hogy erről a kérdésről a diplomácia vezetője beszél egy lengyel lapnak adott interjúban, és a nyilatkozatát – hozzáértést mímelve – visszhangozza másnap a pártfőnöke. Ezek a nyilatkozatok a hangzatos szövegekre vevő, de a háttérbe nem látó és arra talán nem is túl kíváncsi rétegek megvezetésére kiválóak. A többiek tudják, hogy ilyen kérdésben a gazdasági szakértőket illik komolyan venni, azok viszont korántsem ilyen derűlátóak. Például a jegybank kormányzója és az intézmény vezetőtanácsában helyet foglaló egyik korábbi pénzügyminiszter szerint, bár a csatlakozás technikai feltételeit úgy-ahogy már teljesíti az ország, a mostani gazdasági növekedési ritmus mellett mintegy évtized múlva lehetne csatlakoznunk
az euróövezethez. De ahhoz, hogy az euró átvételének értelme is legyen, fel kellene számolni az ország régiói közti fejlettségbeli különbséget. Tehát az ókirálysági régióknak a bukaresti szigeten kívüli részét a fővárosi színvonalra kéne fejleszteni. Az uniós csatlakozás óta eddig csak mélyíteni sikerült a régiók közti fejlettségi szakadékot, de ilyen kis bökkenőkön vitéz kormányosaink biztos nem fognak fennakadni...
Meglehet, hogy a kérdés diplomáciai síkon való feltevése valahol a nyugati kancelláriáknak is szólt, talán reagálnak majd valamit a szóban forgó nyilatkozatra. Nem fogják elkapkodni, mert rossz kérdésre nehéz jó választ adni. Ahhoz, hogy az euróövezeti integráció kérdése reálisan feltevődjék, erős gazdasági teljesítmény és belföldi politikai konszenzus kell. Az utóbbi lehet, hogy megvolna, de a kormányzat épp most azon dolgozik, hogy a kedvező gazdasági szelekkel is csődbe kormányozza az országot. Ha nem sikerül nekik, és valamilyen értelmesebb társaság váltaná le ezt a mostani csapatot, akkor egy évtized múlva fel lehetne tenni ezt a kérdést érdemben is. Ha még mindig lesz olyan eurózóna, amelyikbe a szabályokat időnként viccnek értelmező tagállamokat is felvesznek, mert ez az unió és a közös valutája előtt tornyosuló problémákat, illetve a brüsszeliek megoldáskereső és cselekvési tempóját elnézve kérdéses.
