Ez azért más kultúra

Ezt a másfél évszázados főtéri egyemeletes épületet szépen, szabályosan tagolja két részre egy hangulatos bejárati kapu. Leleményes vállalkozók okosan kihasználták a lehetőséget, s a Gutenberg könyvesbolt, valamint a Vogue boutique divatház közötti bejárat fölött furcsa felirat olvasható: SLOT INCA, és a két szó között egy stilizált indiánfej látható. A kíváncsiság csalt be a kapu alá, ahol szürke mű domborműveken egészen másfajta kultúra utánzatait láthatja az egykori székely város 21. századi tarka tömege. Nézve az éjjeli lokál csalogató jelképeit, három érdekes történelmi mozzanat jutott eszembe az indiánokról.

Maga a megnevezés már egy történelmi tévedés, ami túlélt azonban egy fél évezredet, s talán meg sem változtatható a tévedés következménye. Az Indiába tartó Kolumbusz Kristóf és társai ragasztották rájuk az indián nevet, abban a hitben, hogy India partjainál kötöttek ki. Attól kezdve Észak- és Dél-Amerika őslakóit közös néven indiánokként ismeri a világ. Az inkák, mint az indiánok egyik csoportja, egykor a mai Peru és Bolívia területén éltek. 

A második történelmi visszapillantásban nemzedékünk nosztalgiája jelenik meg, amikor gyermekkorunk és ifjúságunk idején kezünkbe került a Nagy indiánkönyv, és legszebb kalandfilmjeink közé tartozott a Winnetou. Gyermeki naivsággal éreztük meg a történelmi igazságtalanságot, hogy a fehér ember elvette tőlük a vadászmezőket. Habár élő, igazi indiánt nem láthattunk, mégis velük éreztünk, lovaikat, nyilaikat csodáltuk, s ha a fehér ember puskájával lelőtte őket, őszintén megsirattuk. Ma már azt is tudom, tudatalattinkban önmagunkat is sirattuk valahol a mi ősi vadászmezőnk puskás elorzásáért.

Harmadik élményem majdhogynem inka történet. Öt évvel ezelőtt egy dél-amerikai szolgálati út alkalmával megmutatták nekünk a nagy-nagy brazil őserdő szélét, ahol a fejünk fölött virgonc majmok szökdécseltek, és pár lépésre tőlünk kezdődött a liános sűrűség. Maugli, a brazíliai evangélikus esperes elmondása szerint a sűrű erdő mögé húzódva még ma is élnek indiánok, de nem akarnak bemenni a városba, az számukra idegen világ, nem érzik jól magukat benne. Különben ötszáz év után is úgy tartják, hogy becsapták őket, mert elvették tőlük az ősi vadászmezőket, vándorló életmódjukat és a szabadságukat. Így ma ők a legigazibb igazolói mindannak, hogy az elvett szabadság még ötszáz év múlva is fáj.