Ez nem intézet, ez otthon!

Ez a gondolat fogalmazódott meg azokban a látogatókban, akik csütörtökön, a Nyitott kapuk rendezvény alkalmával végigsétáltak a szellemi fogyatékosok marosvécsi rehabilitációs központján. Példaértékű az otthonos, barátságos környezet, amit az évek során felépült modern pavilonokban biztosítanak a szellemileg sérült több száz ellátottnak, illetve az, ahogyan dr. Pokorny László igazgatóval az élen gondoskodnak arról, hogy a fogyatékkal élők tartalmas életet éljenek és hasznosnak érezzék magukat.

Fotó: Nagy Tibor

Ez a gondolat fogalmazódott meg azokban a látogatókban, akik csütörtökön, a Nyitott kapuk rendezvény alkalmával végigsétáltak a szellemi fogyatékosok marosvécsi rehabilitációs központján. Példaértékű az otthonos, barátságos környezet, amit az évek során felépült modern pavilonokban biztosítanak a szellemileg sérült több száz ellátottnak, illetve az, ahogyan dr. Pokorny László igazgatóval az élen gondoskodnak arról, hogy a fogyatékkal élők tartalmas életet éljenek és hasznosnak érezzék magukat.

– A marosvécsi szellemi fogyatékosok rehabilitációs központjában első alkalommal került sor a Nyitott kapuk rendezvényre, amely igen nagy érdeklődésnek örvendett, sokan voltak kíváncsiak arra, hogyan is zajlik az élet a központban. Tiszteletét tette Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke, dr. Schmidt Loránd, a Gyermekjogvédelmi Igazgatóság vezetője, Ördög Ferenc, Marosvécs polgármestere, és civil szervezetek, szociális intézmények vezetői is eljöttek. Lokodi Edit elnök asszony elismerte, lelki feltöltődés volt számára látni, hogy ezek a szellemileg sérült személyek mennyire teljes életet tudnak élni, tudják, mi történik körülöttük és képesek alkotni. – Itt kreatív tevékenységek zajlanak, fazekasság, textíliák készítése. A sérültek olyan tárgyakat készítenek, amelyeket értékesíteni lehet, és az ebből befolyó pénzt nyersanyagvásárlásra fordítják – mondotta az elnök asszony elismerően.

Dr. Schmidt Loránd is azon a véleményen van, hogy a vécsi központ mind a megteremtett körülmények, mind a sérültekkel való foglalkozás szempontjából példaértékű lehet a többi hasonló profilú központ számára. – Nem csak az alapellátást biztosítják a betegeknek, hanem mindent, ami teljes életet nyújt számukra. Nem hagyják, hogy naphosszat az ágyban feküdjenek, hanem tartalmas mindennapjaik vannak – állapította meg elégedetten az igazgató.

Színészbőrbe bújt sérültek

A látogatók tiszteletére a sérültek egy csoportja néhány jópofa jelenettel és táncműsorral készült. A több hónapi, lelkes készülődés meghozta az eredményt, mint ahogy azt a közönségtől jövő vastaps is bizonyította, sikerült megnevettetniük, majd szívhez szóló karácsonyi énekükkel könnyeket fakasztaniuk nézőik szemében.

Jó érzés volt látni, hogy fogyatékosságuk ellenére nem lett úrrá rajtuk a nemtörődömség, nem csak éldegélnek tétlenül egyik napról a másikra, hanem naponta alkotnak, dolgoznak. A munkaterápiás műhelyekben órákat töltenek kézimunkázással, mutatós dísztárgyakat, gyertyákat, vázákat, terítőket, szőtteseket készítenek, majd értékesítik ezeket. Emellett a sérültek egy íráskészséggel megáldott csoportja immár három éve újságot szerkeszt, kis versikéket, vagy saját gondolataikat, érzéseiket vetik papírra. A „szerkesztőség” kérésére dr. Pokorny László igazgató nyomtatót, az újságkiadáshoz szükséges egyéb kellékeket szerzett be nekik.

A gyógyszeres kezelés nem minden

– Merem állítani, hogy a mi rehabilitációnk azért hatékonyabb bármely általunk ismert kórházénál, mert több mindenre épül. Itt nemcsak gyógyszeres kezelés van, szakorvosi ellátás, hanem napi rendszerességgel mozgásterápia, ergoterápia (munkaterápia), és nagy hangsúlyt fektetünk a szocializálásra. Minden nyáron másfél-két hónapig a Jód völgyében sátorozunk közösen több magyarországi, angol intézet gondozottjaival. A ratosnyai polgármesteri hivataltól kaptunk területet, vannak katonai sátraink. Ugyanakkor orvosi beleegyezéssel naponta kimennek a gondozottjaink a faluba, könyvtárakba járnak – számolt be a foglalkozásokról dr. Pokorny igazgató.

2013-ra kiürül a kastély

A marosvécsi rehabilitációs központban 310 szellemi fogyatékos személyt kezelnek (közülük 10-15-en ágyhoz kötöttek), ám a kastélyban már csak 110-en maradtak. A kastélyt visszaszolgáltatták a Kemény család leszármazottainak, és a betegek nagy részét sikerült elhelyezni a kastélytól nem messze, norvég, svájci támogatással, Phare-pályázattal, valamint a Maros Megyei Tanács segítségével felépített öt pavilonban. Az ötödik az idén készült el. Ezek a modern létesítmények még csak nem is emlékeztetnek a régi, fehér csempés, rideg intézetekre. A folyosók tele vannak növényekkel, a bentlakók által készített rajzokkal, kézimunkákkal, a sérültek szinte családtagként tekintenek mind az igazgatóra, mind a személyzetre. Pokorny László elmondta, idén készült el egy 28 személy befogadására alkalmas emeletes ház is norvég támogatással, ezenkívül van két nyertes pályázatuk, amelyek révén a Fejlesztési Bank által biztosított alapokból és a megyei tanács önrészével újabb két, egyenként 50 férőhelyes, modern házat építenek. Ha minden a tervezett kerékvágásban halad és jövőben elkészül a két új épület, 2013-ra teljesen ki tudják üríteni a kastélyt – számolt be terveikről az igazgató, aki köszönetet mondott Ördög Ferenc polgármesternek és a marosvécsi önkormányzatnak, hogy területet biztosítottak számukra, ahová a pavilonokat felépíthették.