Ezrek múzeumi éjszakája

Rég várt májusi ragyogásban indulhattak élménygyűjtő körútra szombat délelőtt a marosvásárhelyiek és a Bernády városába látogatók. A péntek déltől vasárnap estig tartó múzeumi „éjszaka” legígéretesebb napján mintha a régmúlt idők kincseit őrző földi kapukkal egy időben tárultak volna fel az égi ajtók is. Több ezren engedtek a hívásnak, családok, baráti társaságok és kíséret nélküli kultúrabarátok töltődtek fel órákon át a külső és belső terek fényeivel. 

Mindent megtapasztalni, befogadni persze lehetetlen lett volna, hiszen harminc kiállítás, több mint tíz múzeumpedagógiai foglalkozás, zenei élmények, városismereti séták és számos verseny várta a legkisebbektől az idősekig valamennyi korosztályt átfogó közönséget. Összeállításunkban is csupán hangulatokat, pillanatokat villantunk fel az ezerarcú napból.

A várudvart már a délelőtti órákban birtokba vették a szülőkkel, nagyszülőkkel érkező gyermekek. Nemezelők egész serege ügyeskedett a Történelmi és Régészeti Múzeum előtti téren, alig lehetett az asztalhoz férni, ahol egymás után készültek az ékszerek, játékszerek. A Kádárok bástyájánál Mátyás király korát idéző viseletet ölthettek magukra és a korabeli fegyvereket is kipróbálhatták a látogatók, a hagyományőrzők sátoránál főleg kisebb, nagyobb fiúk vertek tábort huzamosabb ideig. Igen népszerűnek bizonyult a nyílröptetés, és a kecskeméti versenyzőket is felvonultató íjászversenynek is óriási közönsége volt. A Történelmi és Régészeti Múzeumban nyílt izgalmas kiállításon gyereknyelven kiválóan értő, lelkes egyetemisták segítségével mikroszkópon át csontcsiszolatokat tanulmányozhattak, egy élethű csontvázmodellhez pedig különféle csontokat illeszthettek a kis látogatók, végül aki akart, mozgatható karton csontvázat is készíthetett. A várban hullámzó embertömeg, az üvegpiramis előtti padokon pihenő felnőttek, a magasba vezető lépcsőkön szaladgáló kisebbek egyértelművé tették, hogy a vásárhelyiek kezdik belakni a turisták érdeklődésére joggal számot tartó, felújított teret.

 

Utak az időben

A Természettudományi Múzeumban is nagy volt a zsongás, az udvaron falmászáshoz sorakoztak a gyerekek, a hátsó melléképületben kézműveskedés zajlott, papírból, apró díszítőelemekből különféle állatfigurák születtek. Ugyanitt 90 arcmodell mesélt az emberi faj fejlődéséről, a képeket kísérő szövegek azonban sajnos kizárólag román nyelven íródtak, a kisebb látogatóknak szüleik fordították le az izgalmas tudnivalókat. A múzeum fő látványossága ezúttal is a kőzeteket, őslények leleteit, Maros megye növény- és állatvilágát bemutató kétnyelvű (magyar–román) kiállítás volt, amely egyes felnőttekben régi iskolai látogatások emlékét idézte fel. Erről mesélt az a kétgyermekes anya is, aki első alkalommal vett részt családjával a múzeumi éjszaka programjain.

A legmaradandóbb élménnyel minden bizonnyal a Néprajzi és Népművészeti Múzeumból távoztak a látogatók. Az Anna. Asszonysors a XX. században című tárlat labirintusszerűen, fényhatások és jellegzetes kellékek segítségével vitte vissza évtizedeket az időben a betérőt. Egy tízéves fiúcska tetszését a nyolcvanas éveket megidéző szobabelső nyerte el a leginkább, és a kommunista rendszer női mártírjainak emlékére állított teret is nagyon izgalmasnak találta.

 

Hercegnő a vendégkönyvben 

A Kultúrpalota puzzle-műhelye is régóta a rendezvénysorozat kedvelt foglalkozásai közé tartozik, akárcsak az üvegfestés, az agyagozás és a legkisebbek kedvence, az arcfestés. De a Bernády-emlékszobában is sokan tiszteletüket tették, erről árulkodtak a vendégkönyv május 21-i bejegyzései, amelyek között hercegnős rajzot, kamaszos tetszésnyilvánítást és egy 37 tagú magyarországi baráti társaság üdvözletét is megtaláltuk. Távozáskor pedig egy német turistacsoporttal találkoztunk. Itt beszélgettünk Fülöp Tímeával, a Maros Megyei Múzeum PR-felelősével is, aki elmondta, hogy a rendezvény látogatottsága már a délelőtti órákban meghaladta a korábbi években tapasztaltat. 

– Idén határozottan több az ország más részeiről, illetve külföldről érkezett turista is. A program újdonságai között szerepelt a várséta és a városnéző séta, ezekre is hatalmas volt az érdeklődés – tudtuk meg a múzeum munkatársától. A továbbiakban a Színház téren néztünk szét, ahol kézművesek és iparművészek kínálták termékeiket, de színházi könyv- és plakátvásár is várt. A színház épülete előtt a negyedórája véget ért párnacsata maradványai teremtettek különös, álomszerű hangulatot.

 

Bátorságpróba  és a (részben) láthatatlan elefánt

A múzeumi körút után főleg a családosok, de a tizenéves csapatok és idősebb párok útja is felfele, a Somostetőre vezetett. Az állatkert harmadik alkalommal csatlakozott a rendezvénysorozathoz, az idei érdeklődés azonban minden korábbit felülmúlt. Ezt jelezte az is, hogy a belépésre feljogosító karkötők már az első órában elfogytak, így a későbbi látogatókat a megszokott jeggyel engedték be. A vadasparki éjszaka tengerimalac- és nyuszietetéssel kezdődött, aztán páviánpartira, tigriserőpróbára, elefántpedikűrre, mosómedve-kincskeresésre is sor került. Az elefántházból több kisgyerekes család csalódva távozott, a felnőtt közönség ugyanis olyan lelkesedéssel állta körbe a produkció helyszínét, hogy sok óvodásnak, kisiskolásnak résnyi hely sem maradt a nézelődök tömegében. Aki az ormányosműsort nem láthatta, az oroszlánház szomszédságában lévő filagóriánál vigasztalódhatott, ahol bátorságpróba várt kicsiket és nagyokat. Dobozokba rejtett növényt, kígyóbőrt és teknőspáncélt kellett felismerni azoknak, akik be mertek nyúlni a kis lyukon, jutalmul teknőssimogatás járt.

 

Egy európai város öröme

Egy órával éjfél előtt még mindig özönlött a tömeg az állatkert felé vezető sétányon. De odalent, a fényben fürdő városközpontban sem csitult el a nyüzsgés, és a vasárnapra virradó első órában is programfüzetes társaságok lakták be a múzeumi tereket.

Vasárnap délelőtt arra kértük Fülöp Tímeát, értékelje az addig tapasztaltakat.

– Éjjelig mintegy hatezer karkötőt sikerült eladni, és ez a szám ma valószínűleg tovább nő. Nem tudok olyan programpontot említeni, ami ne lett volna százszázalékosan látogatott, a partnerintézmények – a Bernády Ház, a Maros Művészegyüttes, a Nemzeti Színház – kínálata is nagyon népszerűnek bizonyult. A múzeumpedagógiai műhelyek is végig teljes kapacitással működtek. A városnéző séták iránti érdeklődés minden várakozásunkat felülmúlta, jövőben mindenképpen több időpontban indítjuk a sétákat. Azt tapasztaltam, hogy a múzeumi éjszaka közönsége minél több rendezvényen részt kívánt venni, legalább három helyszínen megfordultak az emberek, de sokan délelőttől éjfélig, éjfél utánig járták a várost – tájékoztatott a múzeum munkatársa, majd így összegezte személyes élményét: 

– Szombat éjszaka, amikor végigmentem a főtéren, úgy éreztem, mintha egy európai kis- vagy közepes városban lennék. Az a nyugodtság, lazaság, amivel a rengeteg idős és fiatal belakta a felkínált tereket, megerősítette bennem azt, hogy a Múzeumok éjszakája egészen más jellegű együttlét, mint az, amit a város tömegrendezvényei kínálnak.