Fácánfélék családja

A tyúk alkatú madarak nagy része ebbe a családba tartozik, és ezek csaknem az egész világon elterjedtek. Többségük fénylő, csillogó tollazatú. A csüdjeik tollatlanok, számos fajnak erős sarkantyúja van. A fácánok családjának legváltozatosabb formagazdagsága Dél-Ázsia meleg éghajlatú országaiban alakult ki sok ezer év alatt. 

A díszfürjeknek több mint 30 fajuk van. Legismertebb közülük a hátsó-indiai rulrul (Rollulus roulroul). A fácánfélék pompás színükkel és tolluk változatos mintázatával gyönyörködtetnek. A madárvilág remekei a csodálatos színezetű kakasok. 

A gyöngy-tragopán (Tragapan blythii) kakasa dürgéskor felfújhatja a bőrlebenyeket; ilyenkor szeme elé két húsos, több centiméter hosszú szarv borul, a torkán pedig nagy tarka bőrpajzsok jelennek meg. Hazája több ezer kilométer hosszú, lefelé Észak-Burmáig.

Óriási területen elterjedt a bankivatyúk (Gallus, gallus), ettől származik a házityúk, még a japán főnixkakas is, melynek a farka a tenyésztések eredményeként négy méternél hosszabb is lehet. A gazdasági értéke jelentős, az egész világon tenyésztik. 

 

Bulwer-fácán (Labiophasis bulweri)

Egyik legeredetibb madár. Borneó erdőségeiben él, 70 cm hosszú. A háta díszes acélkék, a nyaka rőtesbarna. Dürgéskor feltűnően furcsa az alakja. Soktollú fehér farkát nagy világító legyezőként terjeszti szét; nem úgy, mint a páva, hanem hosszában, mélyen a hát fölé nyújtva. A rövid külső farktollak merev sugarai a földet súrolják, és reszelő hangot adnak. Dürgéskor a kakas állán rövid szarvacskák feszülnek, a pofáinak bőre kék. A dagadó szövetekbe vér áramlik, miáltal 18 cm hosszú kék sarló alakul ki. Ez túlnyúlik a csőrén és a tarkóján; ilyenkor a fejből csak a szem és a körülötte lévő csupasz piros mező látható. 

 

Ezüstfácán (Gennaeus nycthemerus)

125 cm hosszú, a háta és a farka ezüstfehér, rajta finom feketés rajzolat látható. A tarkóbóbitája és a testalja kékesfekete. A díszmadárkedvelők vágya, hogy ilyent szerezzenek. A pofája csupasz, piros bőr fedi. E madárnak több alfaja Burmában, Indokínában és Dél-Kínában él. A Hátsó-Indiában honos feketemellű fácán (Gennaeus lathani) rokon az előbbivel, ahol a két faj találkozik, rendszeresen kereszteződik. Alakja hasonló az ezüsfácánhoz, de ennek a hossza csak 60 cm, a farka és a háta nagyrészt sötét. 

 

Paradicsomfácán (Chrysolophus amherstiae)

A 170 cm hosszú madár Burma és Dél-Kína hegyei erdőségeit lakja. Fehér gallértollait fekete harántcsíkok díszítik, ugyanilyen mintázatú hosszú farka is. A feje teteje, melle és a háta fénylő zöld, a szárnyai acélkékek, tarkóján a bóbita és farkának keskeny, szélső tollai szép pirosak. Fehér melle és sárga farkcsíkja még színesebbé teszi. 

Összeállította: Márton Béla