Fejünk fölött kalap az ég

A tízéves kalapmúzeum és a Kalapfalvaként is becézett Kőrispatak mágnesként vonzza a látogatókat.

Fej nélkül az élet mit ér? – kötekedhetnénk egy régi sláger kifordításával. Aki dolgozott már a tűző napon, kánikulai rekkenő hőségben, tudja, hogy ez viszont halálosan komoly gondja volt és maradt a mezők népének. Igaz ugyan: manapság jobbára a látványosabbik része érdekli a világot – de a szűkülő életteret a garabonciás székely ezzel a mutatós „fejtágítóval” teszi otthonossá, szabja át a saját képére és hasonlatosságára.

Felsorolni is nehéz a sok-sok látnivalót. A tízéves kalapmúzeum és a Kalapfalvaként is becézett Kőrispatak mágnesként vonzza a látogatókat. Ilyen kínálat kalapból sehol a széles világon. De hogy a fő se maradjon dicséret nélkül, a szerencsések hozzájuthattak P. Buzogány Árpád könyveihez, A falut dicsőítem című, kispublicisztikákat tartalmazó és A búzától a kalapig címet hordozó, Kőrispatakot és a környékbeli szalmafonást ismertető, monográfiai igénnyel fogalmazott kiskátéjához. És a „csak úgy odatévedt” látogató is egész jól érezhette magát, látva a gazdag műsort, a múzeum szobáit, az irányjelzőkkel tarkított,
„beszédes” patakkövek százával díszített udvart, az ócfalvi Orbán Judit agyagszobrait, a híd alatt, a patak partján „kipányvázott” traktorokat, a lacikonyhák étkeit gusztáló tömeget, és ha volt benne kitartás, az éjszakába nyúló élménysort is a kedves emlékei közé sorolva vitt magával egy pompás nyári „albumot” ebből a kicsinynek látszó, valójában a nagyvilágra táguló székely csodából.

És fontos az is, hogy ők, a kevesek sem jártak rosszul, akik merő gyakorlati indokok okán rándultak föl a Bözödi-tó szerpentinjének fullasztó porát kedvesen feledtető településre: láthatták, kipróbálhatták, megtapasztalhatták a siker valódi forrását, a jelenség fárasztóbb részét is, amely nélkül sem a falu, sem az innen gyökeredző etédi polgármester, Szőcs László szervezői, sem az „iprot” kitaláló s kivitelező apa, Szőcs Lajos közösségépítő munkája nem mutatna ilyen szép gyümölcsöt: magát a szalmafonást, a kalapkészítést, vagyis fejünk igazi megbecsülését.