Felkiáltójel a társadalom számára

Illusztráció  
*Fotók: Nagy Tibor (archív)

Agresszió a kiskorúak körében

A közelmúltban számtalan olyan esettel találkozhattunk országszerte, ahol kiskorúak tanúsítottak rendkívül agresszív viselkedést, súlyos sérüléseket okozva embertársaiknak, de arra is akadt példa, hogy az áldozat belehalt sérüléseibe. Szakemberek segítségével igyekeztünk feltárni a probléma forrását és a lehetséges megoldásokat. 

Érzelmi támogatás nélkül

Csiszér Zsuzsa iskolapszichológus lapunknak elmondta, hogy az agresszív viselkedést elsősorban valamilyen pillanatnyi frusztráció váltja ki, ami főleg a kisebb gyerekeknél egészen természetes. 

– Fejlődésileg minél kisebb egy gyerek, annál inkább tekintjük ezt átlagosnak. Az életkori sajátosságok közé tartozik, hogy ha valami frusztrálja, nem tudja valamilyen szükségletét – például a mozgásigényét – kielégíteni, vagy kizárják egy adott társaságból, és nem tud mondjuk részt venni a játékban, akkor agresszióval reagál, mert még nem tudja belátni a következményeket, vagy nem tudja gátolni ezt a cselekvési késztetést. Vannak gyerekek, akiknek jobban sikerül, és általában nem borulnak ki, és van, akinek ez problémát okoz. Ilyen esetben meg szoktuk vizsgálni, hogy van-e idegrendszeri fejlődési eltérés, ami egyre gyakoribb. Nagyon sok gyerek úgy érkezik – nem a család és nem a nevelés hibája –, hogy vagy ADHD-s, vagy spektrumzavaros, ők könnyebben telítődnek túl, és „robbannak”. Meghatározó tényező lehet ugyanakkor, hogy a családban nevelés és modellnyújtás szempontjából mit tapasztal és mit kap: milyen környezetet teremtenek neki, milyen rendszeres a napi rutinja, kialussza-e magát, megfelelően étkezik-e, odafigyelnek-e, ha mesél a dolgairól, és ezt validálják-e, vagyis otthon olyan helyre érkezik-e, ahol érzelmileg és fizikailag is regenerálódni tud, vagy sem. Ha a családban nem kapja meg sem az érzelmi támogatást, sem a fizikai karbantartást, akkor a frusztráció jobban felgyűl. A digitális médiahasználat szintén nagymértékben múlik a családon: fontos lenne, hogy a szülő megértse, hogy ez nagyon sok szempontból tud káros lenni, és minden erejével arra törekedjen, hogy minél később adjon telefont a gyerek kezébe, ne legyen a szobájában képernyő, vagy a TV ne menjen állandóan a házban – mondta. 

A szakember kiemelte, hogy az iskolai agresszió súlyosságától függően többféleképpen járnak el. 

– Ezekben az esetekben a tanár, aki elsőként észleli az problémát, kell szóljon az érintetteknek: szülőnek, osztályfőnöknek, igazgatónak. Az áldozat mindenképp segítséget kap, hiszen a biztonság helyreállítása és az ő védelme az elsődleges cél. Az elkövetőt, ha indokolt, pszichoterápiára vagy akár pszichiátriára irányítják – ez nem az iskolai tanácsadó dolga. Az iskolai tanácsadó bevonásával átbeszélik az eset következményeit az osztályban, illetve utánkövetik, hiszen ez nem egyszeri intervenció. Van egy általános, országosan érvényes procedúra, emellett pedig minden iskola a saját belső rendszabályzatának megfelelően dönt az eljárásról és a szankciókról. Azonban ha súlyos cselekedetről van szó, akkor már a rendőrséget is be kell vonni, nem elegendő, hogy az osztályfőnök kezeli, és tud róla az igazgató – emelte ki. 

Hajdu András iskolapszichológus hangsúlyozta, hogy az iskolákban tapasztalható agresszió nem elszigetelt jelenség, hanem egy társadalmi állapot tükre. 

– A gyerekek nem pusztán tünethordozók, ők a közösségünk legérzékenyebb barométerei. Amit bennük látunk, az sokszor a rendszerünk állapota – de a döntéseikért ők maguk is felelnek. A kérdés nem az, hogy hibás-e egy gyerek, hanem az, hogy hogyan tudjuk támogatni abban, hogy jobb döntéseket hozzon. Szerintem az iskolai agresszió nem a gyerekek romlottságát mutatja, hanem azt, hogy mennyire magukra maradnak az érzéseikkel. Én abban hiszek, hogy nincs rossz gyerek, csak olyan fiatal, aki nem kapott elég biztonságot, figyelmet vagy eszközt az érzései kezeléséhez. Ha azt mondjuk, agresszív egy gyerek, akkor lehet a háttérben például családi konfliktus, kimondatlan traumák vagy teljesítménykényszerek. Egy fiatal akkor bánt, amikor belül ő maga is bántva van – amikor nem tanulta meg, hogyan kezelje a dühét, a szégyenét vagy a kirekesztettségét. Én nem úgy tekintek az iskolai agresszióra mint fegyelmezési problémára, hanem mint kapcsolati sérülésre. A resztoratív szemlélet abból indul ki, hogy amikor valaki bánt, valójában a kapcsolat sérül – önmagával és a közösséggel is. 

A kérdés nem az, hogy ki a hibás, hanem az, hogy mi történt, kit érintett és hogyan tudjuk helyrehozni. A resztoratív szemlélettel a gyerekek megtanulják, hogy a tetteik hatással vannak másokra. Nem félelemből vállalnak felelősséget, hanem mert meghallják a másik érzéseit, és ez sokkal mélyebb változást hoz. Számomra a kulcs a biztonságos tér, ahol lehet hibázni, de nem lehet következmények nélkül bántani. A határok és az empátia együttműködnek. A fiataloknak ma rengeteg ingerrel, bizonytalansággal és teljesítménykényszerrel kell megküzdeniük. Sokszor nincs terük arra, hogy megtanulják, hogyan lehet dühöt, csalódást vagy szégyent egészségesen kifejezni. Ha csak büntetünk, azt üzenjük: veled van a baj. Ha viszont partnerként kezeljük őket, azt üzenjük: fontos vagy, és segítünk más utat találni! Az iskolának ezért nemcsak a tudást kellene átadnia, hanem érzelmi mintákat is kellene mutatni a saját életpéldákon keresztül. Tanítsuk meg őket beszélni az érzéseikről. Az agresszió növekedése szerintem figyelmeztetés számunkra, de egyben lehetőség is arra, hogy újragondoljuk, hogyan nevelünk, milyen a mi kapcsolatunk önmagunkkal, kollégáinkkal és nem utolsósorban a diákokkal – mondta. 

Jogszabály, kampányok, prevenció

Mate Aurica, a Maros Megyei Rendőr-felügyelőség sajtószóvivője elmondta, hogy az iskolai zaklatás vagy bullying olyan viselkedés, amely más személy megsértését, megalázását vagy megfélemlítését jelenti. Többféle típusa létezik: beszélhetünk szociális zaklatásról, ami becsmérlő kifejezések és gúnynevek használatát jelenti, fizikai bántalmazásról, pszichológiai zaklatásról, ami például egy személy kizárását jelenti egy csoportból, illetve kiberzaklatásról, ami rosszindulatú megjegyzések használatára vonatkozik az online térben. Az ilyen viselkedés következményei között szerepelnek a fizikai sérülések, alvászavarok, depresszió, szorongás és az alacsony önértékelés. Kiemelte, hogy az iskolai erőszak nem új jelenség, de az internetnek köszönhetően széles körben elterjedt és láthatóvá vált. 

A szóvivő hangsúlyozta, hogy 14 év alatti kiskorúak nem büntethetők, a 14 és 16 év közöttiek pedig csak abban az esetben, ha bebizonyosodik, cselekményüket tudatosan követték el. Ehhez azonban előbb igazságügyi szakértői pszichiátriai vizsgálatot kell végezni. A 16 évet betöltött kiskorúak a törvény szerint büntethetők. A büntető törvénykönyv a büntetéseket oktatási intézkedésekkel váltotta fel, amelyek lehetnek szabadságvesztéssel járók és szabadságvesztéssel nem járók. A fogvatartási központba való elhelyezés erőszakos bűncselekmények esetén alkalmazandó. 

Az eredmények elérése érdekében a rendőrség többek között olyan intézményekkel dolgozik együtt, mint a Maros Megyei Tanfelügyelőség, a Maros Megyei Csendőrség, a Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság, vagy az Emberkereskedelem Elleni Nemzeti Ügynökség. Mate Aurica kiemelte, hogy 2025-ben az oktatási intézményekben és azok környékén bejelentett bűncselekmények száma 26 esettel csökkent az előző évhez képest: 81 bűncselekményt regisztráltak, míg 2024-ben 107-et. A bűncselekmények többsége testi sértés volt. 

A szóvivő kiemelte, hogy a rendőrség rendszeresen különféle kampányokkal próbálja felhívni a figyelmet a kiskorúakat érintő problémákra. A hallgatás erőszak, a hangod a megoldás kampány célja, hogy felhívja a tanárok, szülők és diákok figyelmét arra, hogy az iskolai környezetben optimális légkört kell biztosítani. A 2025 májusában indult A megfelelő korban teljesülő kívánságok nevű kampány célja a bántalmazás, az elhanyagolás, a gyermekkereskedelem és a gyermekpornográfia megelőzése. Az Iskola, ahol mindenki számít elnevezésű kezdeményezés a Maros Megyei Tanfelügyelőséggel és a Mentsük Meg a Gyerekeket Egyesülettel való együttműködésnek köszönhetően valósult meg, célja egy barátságosabb és biztonságosabb környezet megteremtése, hogy minden diák védettnek és értékesnek érezze magát. 

Van-e valós megoldás?

Csép Éva Andrea parlamenti képviselő, szociális ügyekkel foglalkozó szakpolitikus kiemelte, hogy bár a gyerekek körében mindig is jelen volt az agresszió, a napjainkban tapasztalt, egyre durvább és gyakoribb fellépések azonban komoly aggodalomra adnak okot. 

– Ami történik az iskolában, az nem csak az iskolának a hibája. A gyermekek közötti agresszió nagy méreteket ölt. Meggyőződésem, hogy egy háromszöget kell felállítani a gyerek, a szülő és az oktatási intézmény között. Egyik sem egyedül tehető felelőssé azért, ami történik az iskolában. A gyerekek viselkedésmodellekkel érkeznek otthonról és abból a szocializációs közegből, ami a baráti társaságot jelenti. De a pedagógus, aki ott van az iskolában, és látja a viselkedésbeli különbségeket, fel kell vegye a szülővel a kapcsolatot, és el kell beszélgessen vele erről. Lehet, hogy a szülőnek nincs tudomása arról, hogy házon kívül a gyerek hogyan viselkedik. Itt az együttműködés rendkívül fontos dolog. Nagyon kevés szakember van, akinek elég ideje van arra, hogy foglalkozzon a gyerekekkel, és főleg anyanyelven. Ha a gyerek iskolai tanácsadóhoz megy, nem azt jelenti, hogy pszichés problémái vannak. Nagyon sokat tud segíteni egy szakember, aki látja, ha van probléma – mondta. 

Csép Éva Andrea (fotó) ugyanakkor felhívta a figyelmet a prevenció fontosságára is.

– A kiközösítés, a bullying ott van. Nagyon nehéz a rendelkezésünkre álló eszköztárat úgy hasznosítani, hogy eltűnjön ez a jelenség. A gyerekek is nagyon-nagyon rosszak tudnak lenni egymással, sokszor nem mérik fel a cselekedeteik következményét. Pontosan emiatt azt gondolom, hogy fontos a prevenció. Fontos eszköze lehet akár az oktatási intézménynek, amikor felhívják a figyelmet az erőszakmentes viselkedésre, vagy olyan típusú tevékenységeket szerveznek, amelyek kimondottan a toleranciáról, a párbeszédről szólnak, és nem az erőszakos problémamegoldásról. Jogszabályos keret van iskolán belül az úgynevezett intervenciós csoport létrehozására, ami olyan tanárokból áll, akik megfigyelik a gyerekek viselkedését, és probléma esetén közösen megbeszélik a szükséges lépéseket. Nagyobb veszélyt látok abban, hogy sok esetben a kirekesztett közösségekből érkező gyerekek számára a nehéz családi környezet miatt elérhetetlenek a szülők, és itt nagyon nehéz a pedagógusnak vagy a szakembernek eredményesnek lenni. Nagyon-nagyon komoly, hosszú távú beavatkozási munkára van szükség, hogy a kirekesztett közösségből érkező gyerekeknél valóban eredményes legyen az intervenció – mutatott rá. 

A közelmúltbeli eseményekkel kapcsolatban Csép Éva Andrea úgy fogalmazott: nagyon fontos, hogy a gyerekekre odafigyeljenek az őket körülvevő felnőttek. 

– A gyerekek áldozatai lehetnek a család, az oktatási intézmény, a közösség általi elhanyagoltságnak. Ez komplex felelősség. A közösségnek is felelőssége van: ha látunk egy gyereket, aki rendszeresen agresszíven viselkedik, akkor beszélgessünk vele, hívjuk fel az illető szülőt, keressük meg, és mondjuk el neki. Sok esetben már a szülők is meg tudják oldani ezeket a problémákat – mondta.