A felnőttkor küszöbén

Ünneplőbe öltözött, Bocskai-nyakkendős fiatalok, a felnőttkor küszöbén álló gyerekeik-unokáik látványától meghatódott szülők, nagyszülők töltötték meg zsúfolásig pénteken délután a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházat. A három neves magyar tanintézet – a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a Református Kollégium, a Római Katolikus Teológiai Líceum – közös szalagavató ünnepségén újabb nemzedék tagjainak tűzték fel a nagykorúságot jelképező piciny szalagot. 

A műsorvezető diákok szavalata után a három magyar tanintézet igazgatóit szólították a színpadra. A három intézményvezető közösen olvasta fel az ünnepi beszédet, együtt szóltak ahhoz a búcsúzás előtt álló nemzedékhez, amelyet igyekeztek az elmúlt közel négy év alatt a kellő tudással, hittel, valamint emberséggel feltarisznyálni, hogy majd sikeresen helytálljanak az életben. 

 

Nem érdemes kishitűnek lenni

– Újabb évfolyam nőtt fel a Bolyaiban. Kioktatni titeket a felnőttéletről még korai, egyrészt ehhez még nem vagytok elég nagyok, másrészt úgyis túl sokat tudtok már – fogalmazott dr. Bálint István, a Bolyai igazgatója. 

– A szalag a szívetek fölött jelkép. Emlékeztet az iskolában töltött négy évre, a tanárokra, társakra, sikerekre, kudarcokra. Jegyezzetek meg mindent, mert itt váltatok gyerekből felnőtté… 

– Az elmúlt kétszáz évben minden világpiaci árunak csökkent az értéke, az egyedüli kivétel az emberi tudás – mutatott rá Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója. 

– Nem érdemes kishitűnek lenni, ha igazán akartok valamit, azt el tudjátok érni. Keressétek a boldogságot és kívánom, hogy találjátok is meg! Legyetek boldogok! – hangzott Tamási Zsolt, a Római Katolikus Líceum igazgatójának a jókívánsága. A szalagavató kiváló alkalom volt arra, hogy a három intézményvezető bejelentse, a napokban aláírták az általuk vezetett tanintézetek közötti együttműködési megállapodást, ezért ezután a „Mindenki egyért, egy mindenkiért” jelmondat vezérli majd lépteiket. 

 

Jó, hogy Isten titeket ilyennek teremtett

– Felnőtté válásotok küszöbén azt suttogja nektek a Teremtő: Nőj, növekedj! – szólt a Bocskai-nyakkendős fiatalokhoz Márton Előd református iskolalelkész. Obermájer Ervin katolikus pap jó tanácsokkal tarisznyálta fel a fiatalokat, mint mondta, a felnőtté válás mérföldkő az életükben, amely alkalom a múlt felidézésére, de egyúttal a jövőbe tekintésre is. A jövő tele van ugyan bizonytalanságokkal, de reményekkel kecsegtet. 

– Az igazat, a jót, a szépet és a szentet tartsátok a szemetek előtt. Mindig önmagatok legyetek, ne vegyetek fel álarcokat, érezzétek, hogy jó, hogy Isten titeket ilyennek teremtett.

A végzősök üzenetét Jakab István tizenkettedikes tanuló fogalmazta meg: – Felnőttekké válunk, legalábbis hivatalosan. Sokan sóvárogtunk a felnőttkor után, kíváncsiak voltunk, mit is tartogat számunkra…, de valójában nem is a kor a lényeg, nem kell siettetni, túlbonyolítani a dolgokat. Hajlamosak vagyunk túlbonyolítani az életet, pedig oly egyszerű boldognak lenni. Olyan dolgok után sóvárgunk, amiket sok esetben nem is igazán értünk, de jól hangzanak… Jónak lenni, bátran felvállalni ezt és mindenért hálát adni – tanácsolta társainak és zárta szívhez szóló beszédét a diák. 

A biztatásokat, jó tanácsokat az iskola Kájoni János furulya-együttesének a fellépése követte, majd az osztályok mutatkoztak be sorra, levetítették az elmúlt négy év pillanatképeiből összeállított kisfilmeket. Végül pedig a végzősök az osztályfőnökök kíséretében felvonultak a színpadra, hogy mindenkinek feltűzzék a szalagot.