A fenntartható fejlődés alapelvei

November 14-én Bukarestben a fenntartható jövőért témakörben országos konferenciát tartottak, ahol eldöntötték, hogy felújítják az országos fenntartható fejlődési stratégiát. Az eseményen több mint 170 meghívott vett részt, köztük Călin Popescu Tăriceanu, a szenátus elnöke, Paul Stănescu miniszterelnök-helyettes, regionális fejlesztésért, közigazgatásért és európai alapokért felelős miniszter, valamint a kormány és a parlament több képviselője, az akadémiai és a vállalkozói szféra, a civil szervezetek, központi és helyi közintézmények képviselői. 

A konferenciát Borbély László államtanácsos, a kormány főtitkársága keretében létrehozott Fenntartható Fejlődési Főosztály koordinátora elnökölte, akivel a tanácskozásról és a stratégia megvalósításának módozatáról beszélgettünk. 

– Mi volt a bukaresti tanácskozás jelentősége? 

– Románia 2008-ban fogadta el a fenntartható fejlődési stratégiáját, amely 2020-ig határozza meg azokat a lépéseket, amelyeket különböző szakterületeken tenni kell azért, hogy az elveknek megfelelően elérjük a célkitűzéseket. 2015-ben az ENSZ közgyűlése megszavazta és minden ország elfogadta az Agenda 2030-at. E dokumentum révén az ENSZ egy konkrét és számszerűsített, egyetemes keretrendszert bocsátott rendelkezésre, amely 17 fenntartható fejlődési célt (ODD) jelölt ki, illetve tartalmazza a következő 15 évre szóló cselekvési tervet. Célja többek között a szegénység felszámolása, az egyenlőtlenségek és az igazságtalanság leküzdése, az egészségügyi, oktatási rendszer fejlesztése, a vízellátás javítása, a fenntartható termelés meghonosítása, a fogyasztás észszerűsítése, az infrastruktúra-beruházások szorgalmazása, a klímaváltozás csökkenését célzó intézkedések foganatosítása, a biodiverzitás megőrzése, az óceánok élővilágának védelme, a racionális energiagazdálkodás, a városfejlesztés a smart city mozgalom felkarolásával, de ide tartoznak még olyan megoldások, amelyek elősegítik a mobilitást, erősítik a jogállamot és a békefolyamatokat, észszerűsítik az igazságszolgáltatást, támogatják partnerkapcsolatok kiépítését, valamint bolygónk védelmezése 2030-ig. Gyakorlatilag a 17 célkitűzésben minden benne van, ami egy társadalmat irányít. Az Agenda 2030 és a kitűzött célok jellege a szektoriális politikák magas szintű összehangolását és irányítását feltételezi. A román kormány a legmagasabb politikai szinten vállalta az Agenda 2030 gyakorlatba ültetését, és ennek érdekében a 313/2017. számú kormányhatározattal létrehozta a Fenntartható Fejlődési Főosztályt, amelynek a közreműködésével megalakult egy szerkesztő csapat azzal a feladattal, hogy 2018. március végéig fejezze be a stratégia felújítását. Ugyanakkor a közeljövőben partnerkapcsolatot építünk ki az Országos Statisztikai Intézettel az Agenda 2030 gyakorlatba ültetését elősegítő intézményes keret létrehozásához szükséges statisztikai adatokhoz való hozzáférés érdekében. A kommunikáció fontos tényező, ezért 2018. március végéig találkozókat szervezünk a nyolc fejlesztési régióban a központi és helyi közintézmények, valamint a vállalkozói szféra, a civil társadalom és az akadémiai szféra képviselőivel.

– Milyen kézzelfogható intézkedéseket hozhat az említett főosztály, hogy a gyakorlatban is megvalósíthatóak legyenek a célkitűzések? 

– Azáltal, hogy a miniszterelnöki hivatal égisze alatt létrejött az említett főosztály, gyakorlatilag mandátumot kaptunk arra, hogy a miniszterelnök, a kormány nevében kérdezzük meg a minisztériumokat, milyen fenntartható fejlődési stratégiájuk van, mit sikerült megvalósítani az említett hosszú távú célkitűzésekből, mi történt az elmúlt kilenc év alatt ezen a téren. Már kiküldtük a kérdőívet, várjuk a válaszokat. Az említett 17 nagy (világ-) célkitűzésen belül 169 olyan szektoriális célkitűzést fogalmazott meg az ENSZ, amelyek kvantifikálhatóak, tehát bizonyos statisztikai mutatókkal lehet követni, hogy az illető országok mit tettek annak érdekében, hogy gyakorlatba ültessék az adott elveket. A főosztály, miután összesíti a minisztériumoktól kért adatokat, kialakítja azt az intézményes hátteret, amelyen keresztül méri, követi, hogy miként állunk a fenntartható fejlődéssel, a statisztikai mutatók alapján kényszeríti a minisztériumokat és a kormányt, hogy a fenntartható fejlődés alapelveinek figyelembevételével készítsenek projekteket, használják fel a saját költségvetésüket úgy, hogy ezek kivitelezhetők legyenek. Ezek nyilván nem csak a környezetvédelemre vonatkozó intézkedések lennének. Sajnos, az elmúlt időszakban azt tapasztaltuk, hogy az egymást követő kormányok nem voltak következetesek, és emiatt a stratégiák csak papírra vetett dokumentumok maradtak. 

– Milyen minőségben koordinálja ön ezt a munkát? 

– 2016 decemberében lezártam a politikai karrieremet, így államtanácsosi minőségemben fogadta el a kormány azt, hogy a főosztályt vezessem. Ennek oka, hogy korábban, környezetvédelmi miniszterként tapasztalatra tettem szert ezen a téren. 2010–2011-ben tárcavezetőként az ENSZ fenntartható fejlődési bizottságának egyik elnöke voltam. A Babeş–Bolyai Egyetem földrajz szakán regionális fejlesztést és fenntartható fejlődést tanítok. 2016-ban részt vettem a cancuni (Mexikó) biodiverzitás-világkonferencián. Két évvel ezelőtt a képviselőház külügyi bizottsága mellett megalakítottuk a fenntartható fejlődési albizottságot, amelyet Korodi Attila frakcióvezető, korábbi környezetvédelmi miniszter vett át. Tavaly a parlamentben elfogadott nyilatkozat alapján, a mi javaslatunkra alakult meg az említett főosztály. Ezenkívül létrejött egy informális civil bizottság is nemkormányzati szervezetek, egyetemek részvételével, amelyekkel folyamatosan konzultálunk fenntartható fejlődési kérdésekben. Tehát megvan a lehetősége annak, hogy két év alatt kialakuljon egy olyan intézményes rendszer, amely kidolgozza a konkrét lépé-seket. 

– Korábban említette, hogy a 17 nagy célkitűzés a társadalmi élet minden területére kiterjed, és ezért is feltétlenül szükség van arra, hogy a különböző minisztériumok elképzeléseit, programjait a fenntartható fejlődési elvek mentén összehangolja a főosztály. 

– Azt javasoltuk, hogy minden minisztériumban legyen egy fenntartható fejlesztési mag, néhány ember, aki ezzel a kérdéssel is foglalkozik, és követi, hogy az adott minisztérium milyen előrelépéseket tesz ezen a téren. A főosztály által kidolgozandó program útmutatója lehet a különböző minisztériumoknak. A főosztály összehangolja a stratégiákat, hiszen nagyon sok interszektoriális jellegű, több minisztériumot is érint. Hogy csak néhány példát említsek: a környezetvédelem szinte elválaszthatatlan az egészségügyi kérdésektől, de ide kapcsolódik az energiagazdálkodásra vonatkozó gondok megoldása is. Mondok egy döbbenetes példát, amin változatni kellene. Románia Görögország után az unió legtöbb antibiotikumot fogyasztó országa, ami a lakosság szempontjából nem a legjobb mutató. Más országokban nagyon kevés gyógyszert lehet venni recept nélkül, nálunk, kevés kivétellel, megvásárolhatók. Ezen az üzleten, a vásárlók rovására, a gyártók és a forgalmazók nyernek. Lehet, hogy vannak más, természetes módszerek is, amelyekkel a szervezet számára káros mellékhatásokkal járó gyógyszerek helyettesíthetők. Az ENSZ kimutatása alapján Szíria után Románia a második ország a világon, amit a legtöbben elhagytak az utóbbi évtizedben. Szíriában polgárháború van, ezért mintegy 4,9 millió ember vándorolt el. Romániából 3,7 millió ember – az aktív lakosság 35%-a – külföldön dolgozik. Hazaküldenek ugyan évente kb. 4 milliárd eurót, de ez nem generálja a hazai gazdaságot, hiszen nem ide fizetik az adót. Hogy az államháztartást kiegyenlítsük, ösztönözzük a fogyasztást. Vannak olyan programok, mint a Startup – kezdő vállalkozóknak –, vagy az első otthon a fiatalok itthon maradásának ösztönzésére, de ezek nem elegendőek. Sokkal tudatosabban kellene a kérdéssel foglalkozni. És ezeket a gondokat is a fenntartható fejlődési stratégia alapján lehetne hosszú távon rendezni. 

– Nagyon soknak tűnik az a 169 szektoriális célkitűzés, amelyet az ENSZ is megfogalmazott. Ehhez azért nem elég, hogy néhány ember kövesse a minisztériumokat, sokkal nagyobb infrastruktúrára lenne szükség. 

– Természetesen mi sem gondoltuk úgy, hogy egyből mind a 169 területet célkeresztbe vesszük. Először felmérjük, hogy hol állnak a minisztériumok a fenntartható fejlődés terén, aztán arra is kíváncsiak vagyunk, mi az elképzelésük erről. Ennek alapján készül egy általános dokumentum, ami tulajdonképpen a kiindulópont. Megpályázzuk a norvég kormány által biztosított alapokat. Mintegy 2 millió eurót szánhatunk arra, hogy a statisztikai intézettel közösen kialakítsunk egy olyan rendszert, amivel mintegy 50–60 mutatót követhetünk. Most vagy húszat lehet kimutatni. Az a tervünk, hogy az említett összegből egy év alatt ahol kell számítógépet, erre alkalmas programot vásároljunk, és legyen egy ember, aki ennek segítségével követi a mutatókat. Ez azért is fontos, mert 2018 júliusában lesz egy magas szintű politikai fórum az ENSZ-nél, ahol Románia vállalta, hogy jelentést tesz arról, hogy miként áll a fenntartható fejlődés terén felvállaltak teljesítésével. Ezért is március végéig véglegesíteni kell az anyagot, amelyet a környezetvédelmi minisztériummal közösen készítünk el. 

2019 első félévében az EU Tanácsa soros elnökségét országunk látja el. Remélem, hogy a fenntartható fejlődés Románia prioritásai között szerepel majd. Az EU-ban még nincs egységes vélemény arról, hogy mit kell tartalmazzon az Agenda 2030 fenntartható fejlődési stratégia. Országonként most alakulnak a bizottságok. Nálunk is létrejön egy, amely kizárólag ezzel fog foglalkozni. A főosztálynak mandátuma van az EU Tanácsától arra is, hogy kidolgozzon egy dokumentumot, amely útmutató lehet arra, milyen alapelveket fogadjon el az unió az Agenda 2030-as stratégiájában. Ebben úttörők lehetnénk. Az ENSZ az említett 196 területen 244 mutatót azonosított, az Eurostat az unión belül mintegy 100 mutatót emelt ki. Az országok maguk döntik el, hogy ezek közül mit követnek, építenek be saját stratégiájukba, és milyen prioritásokat határoznak meg. A fenntartató fejlődés elveit megvalósító országok ranglistáján 157 ország közül Románia a 35. A jegyzéket Svédország vezeti. Náluk is csak 85 mutatót követnek. A mindenkori román kormányoknak az volt a hibájuk, hogy nem voltak képesek megfogalmazni prioritásokat, és véghezvinni azokat a terveket, lásd az észak-erdélyi autópályát. Ezen is változtathat a fenntartható fejlődési stratégia. 

– Stratégiáról beszélünk, de vannak olyan területek – beszéljünk csak a környezetvédelemről –, ahol az unió által előírt határidőket sem tartottuk be. Ilyen a hulladékgazdálkodás, és hogy a példával ne menjünk messze, elég, ha Marosvásárhelyt említjük, ahol van regionális hulladéklerakó, de a város szemetét törvénytelenül a bevásárlóközponttól pár száz méterre helyezik el. 

– Valóban, Romániának két nagy problémája van a környezetvédelem terén, amiért az EU elindította a figyelmeztetési folyamatot (infringement procedure): a hulladékgazdálkodás és a szennyvízkezelés. A csatlakozást követően élen jártunk a regionális hulladéktárolók építését célzó projektek megvalósítására megkötött szerződések terén. Aztán a megoldások átkerültek a megyei önkormányzatokhoz, és a kivitelezés megrekedt. 2012-ben 37 megye vállalta el, hogy kiépíti az integrált hulladékgazdálkodási rendszert, és ma csak egyben, Beszterce-Naszódon működik. A másik terület a szennyvízgazdálkodás. Az Európai Unióval való egyezség alapján jelenleg Romániában 10% alatt kell legyen azon települések száma, ahol nincs megfelelő ivóvízellátás és csatornázás. Ám ez a mutató sajnos még mindig 30% fölött van. Ez az infrastrukturális beruházás is a fenntartható fejlődés része. Ezért is mindegyik polgármesteri hivatalnak kell legyen egy közép- és hosszú távú elképzelése. Arra vállalkoztunk az elkövetkezendő időszakban, hogy segítjük az önkormányzatokat, ha sikerül kiépíteni a szükséges intézményes kapacitást. 

– Bár több mint két évtizede beszélünk róla, az átlagembernek nem sokat mond a fenntartható fejlődés. Az időjárás-jelentéseket követve néha felfigyelünk a globális felmelegedés okozta extrém jelenségekre, de valójában keveset hallunk arról, hogy milyen konkrét teendőkkel lehet megelőzni a kiváltó okokat. A hosszú távú stratégiák pedig egészen álomszerűek. 

– Valójában az emberek gondolkodásmódját kell megváltoztatni. Ezt a folyamatot is elindítottuk Bukarestben. Ezt követően volt már egy regionális tanácskozás Temesváron, ezen a héten Csíkszeredában leszünk, ahova a Maros megyeieket is várjuk, készülünk Jászvásárra is. Ezeken a fórumokon tájékoztatjuk az intézmények, nemkormányzati szervezetek, üzletemberek képviselőit arról, hogy mi az elképzelésünk a fenntartható fejlődési stratégia kidolgozása terén. Nagyon jók a tapasztalataim. Már hosszú listánk van olyan NGO-kkal, vállalkozókkal, akik hajlandóak konkrétan tenni azért, hogy mindez ne csak elmélet maradjon. Temesváron például van egy élelmiszerüzlet, ahol kizárólag a környékbeli kistermelőktől veszik át a termékeket, garantálják, hogy nagy részük bio. Kiépítettek egy hálózatot. Jól megy az üzlet, ráadásul a helyi termelőket is segítik. Ezzel kapcsolatos az élelmiszer-pazarlás ellen indított világmozgalom. Köztudott, hogy évente a világon mintegy 2,5 millió tonna élelmiszert dobunk el, mert lejárt a szavatossági ideje. Ezért olyan üzletláncokat kell kialakítani, ahova mondjuk a szupermarketekből átkerül a lejárt szavatosságú élelem, de a fogyasztóvédelem garantálja, hogy a termék fogyasztható, és így olcsóbban azok vehetnék meg, akik egyébként nem tudják megengedni maguknak, hogy teljes áron megvásárolják. Lehet, hogy így több terméket használunk el, és nem kerül a szemétre az élelmiszer. Vannak tehát követendő példák. Ezeket nyilvánosságra kell hozni, mert nagyon fontos a kommunikáció. Ezért is állandó kapcsolatot alakítunk ki a sajtóval, hogy tudatosan olyan példákat mutassunk be, hozzunk nyilvánosságra, amelyek megváltoztathatják a mentalitást. És persze bevonjuk az iskolákat is. Esszéversenyt hirdetünk Bukarestben arról, hogy miként látják a középiskolás diákok a fenntartható fejlődést. Az év végi jókívánságokkal együtt az összes iskolába kiküldünk egy linket, ahonnan az ENSZ erre vonatkozó anyagát le lehet majd tölteni. Remélem, hogy a körút során minél több szervezetet, intézményt tudunk bevonni a munkába, majd március végéig befejezzük a jelentést, és talán négy-öt hónap múlva beszélhetünk arról, hogy miként állunk a fenntartható fejlődés terén és mi a teendő az elkövetkezendőkben.