Fényvarázs

A fény varázsa mindenütt elbűvöli a fotósokat. Jól példázza ezt a Magyar Fotóművészek Világszövetsége (MFVSZ) által 15. alkalommal megrendezett fotópályázat is, amelyre a világ 25 országából több mint 900 színes és fekete-fehér képpel neveztek be a fotósok. Ezekből a zsűri mintegy 130 felvételt választott ki, a legjobb 27-et három kategóriában díjazták. 

Az Egyesült Királyság, Izrael, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia fotográfus képviselőinek válogatott anyagából három reprezentatív képegyüttest állítottak össze, és vándorkiállításként mutatják be azokat az MFVSZ kijelölte helységekben. A legsikerültebb fotók természetesen Marosvásárhelyen is láthatók, hiszen akciói során a Világszövetség mindig számíthatott az itteniekre. 

Mindezt Kovács László Attila, az MFVSZ erdélyi régiójának leköszönő alelnöke mondta el a Bernády Ház emeleti galériáiban 2016. április 14-én lezajlott tárlatnyitón. A sepsiszentgyörgyi fotóművész, a verseny egyik I. helyezettje arról is beszélt, hogy mivel 2015 a Fény éve volt, az idei pályázaton a fény vált főszereplővé. Az Általános színes, illetve monokróm és a Magyar néptánc kategória meghatározója is ez volt. Mindhárom képcsoportban három díjat és hat oklevelet osztottak ki. Marosvásárhely fotós mozgalmát ezúttal Bálint Zsigmond, Both Gyula, Fülöp Jenő és Török Gáspár képviselte. Mindannyian a Marx József Fotóklub tagjai. Bálint Zsigmondot a Dédapával című képéért oklevéllel jutalmazta a bíráló bizottság. 

A szecselevárosi Magdó István, aki frissen választott alelnökként folytatja Kovács László munkáját, tervei közt azt hangsúlyozta, hogy Erdély-szerte még aktívabbá szeretnék tenni az MFVSZ jelenlétét. Ez újabb kiállításokban is érzékelhető lesz. A szövetség évente életműdíjakat ad az arra legérdemesebbeknek. Tavaly marosvásárhelyi fotóművész, Haragos Zoltán volt a kitüntetett. Idén is váro-sunk egyik jeles fotósa, Török Gáspár vehette át a megtisztelő elismerést.

A legjobb felvételekhez jó minőségű katalógusban is hozzájuthattak az érdeklődők. Bálint Zsigmond a Nemzetközi Magyar Fotópályázat első ilyen kiadványát is fel tudta mutatni a rendezvényen, amelyen a hirtelen kitört heves vihar miatt nem volt olyan népes közönség, mint amilyet az esemény megérdemelt volna. Azóta a fotókedvelők igyekeztek bepótolni azt, amit mulasztottak.

Valóban figyelemre méltó a bemutatott válogatás. Élvezetes látványt nyújt a fény és árnyék, a sötétség és világosság véletlenszerűen elkapott vagy kitartóan levadászott játéka. 

„Égen és földön sok van, mi csodálatos,” és az ember is az. A fotók csalhatatlanul tanúsítják. A természet, a vadállatok, madarak világa meg olyan univerzum, amelynek a megörökítéséért, villanófénybe állításáért külön is hálásak lehetnek a nézők. A magyar néptánc pedig látványában, virtuozitásában párját ritkítja. Ezt is többen képesek bravúrosan felmutatni. A szárnyasok röpte is lehet kivételes, de amikor a táncosnak sikerül fittyet hánynia a gravitációra, annak örömére a pillanatot tetten érő fotós is az égig tudna ugrani. Ilyen érzéseket kelthet ez a jó hangulatot, vidámságot, szépséget sugárzó kiállítás, amely távoli vidékek egzotikuma nélkül is képes befészkelnie magát memóriánkba.