Sokba kerül majd nekünk a kenyér adóterhének csökkentése. Az elmúlt években tapasztalhattuk, az árak mindig felfele kúsznak, mint a kipusztíthatatlan gazok.
Sokba kerül majd nekünk a kenyér adóterhének csökkentése. Az elmúlt években tapasztalhattuk, az árak mindig felfele kúsznak, mint a kipusztíthatatlan gazok. Most is valaki majd zsebre teszi az alacsony kenyérgabonaár és mérsékelt hozzáadott értékadó különbözetéből származó nyereséget. De ez a kisebbik baj. A nagy gond az, hogy a kormány újabb terheket rak a fogyasztók nyakába a kiesett bevétel ellensúlyozására az úgymond luxusilletékek bevezetésével, valamint a dohány és alkoholtermékek illetékeinek megemelésével. Első látásra még népszerűnek tűnhetne az intézkedés. De ki mondja meg, hogy az átlagember számára mi a luxuscikk? És attól sem tekinthetünk el, hogy egy üveg bor vagy sör, netán a csomagnyi valóban káros cigaretta megvásárlása az alacsonyabb jövedelműek számára jelent nagyobb terhet. Sokan úgy vélik, ezért megnő a bögrecsárdák forgalma és gombamód terjedni fog a zugpálinkafőzés. A határokon átnyúló cigarettacsempészésről nem is beszélve. Szinte teljes mértékben a bűnszövetkezetek fogják bezsebelni a hasznot. A kormány pedig még egyet csavar a hüvelykujjszorítón. Csak az idei első félévben 3,4 milliárd lejnyi pluszjövedelemre tett szert a költségvetés a megemelt és új adók révén. A már említett élvezeti cikkek illetékeinek növelésén kívül a mezőgazdaság és az állattenyésztés megadóztatása, valamint az energetikai különadó bevezetése duzzasztotta az államkasszát, amely ésszerűtlenül szórja a pénzeket személyzeti kiadásokra és nem produktív javakra. A tavalyi első félévhez viszonyítva az állami beruházások 10 százalékkal csökkentek, a személyzeti kiadások 18 százalékkal nőttek. A bürokrácia leépítése még várat magára, és újabb terhekkel fékezik a termelőszektor fejlődését. A gazdaságélénkítő beruházások elmaradnak, annak ellenére, hogy a tavalyi szoclib kampánymaszlag gazdasági fellendülést ígért. Talán a következő választási kampányokban a fináncszívű valutaalapi szakértőket kellene programírásra felkérni, hisz úgyis az történik, amit ők diktálnak. Sajnos, be kell látnunk, ez a kisebbik rossz, mert a bukaresti vízfejeknek sem rövid, sem hosszú távú konszenzusos gazdaságfejlesztő elképzelésük nincs. A mostani adóterheket is kompromisszumos megoldásként a gazdaság eddigi teljesítményével elégedetlen valutaalapi szakértők tanácsára improvizálta a kormány. A gazdasági szempontok helyett megint a politikai érdeket vették figyelembe. A nyári szabadságolások vagy netán a fásultság teszi, de szinte senki nem háborog már az adótörvény semmibevételén. Vagyis az adók és illetéke meglepetésszerű módosításán.
