Meghökkentő, ugyanakkor elgondolkodtató adatokat tett közzé a napokban az egyik mérvadó gazdasági napilap: a tavalyi év folyamán a külföldre szakadt hazánkfiaitól több pénz áramlott be az országba, mint a befektetőktől. Nagyságrendileg hat és fél milliárd euró.
Az adatok nem egészen pontosak, mert a hír a jegybank közlésén alapul, márpedig az intézmény csak azt a pénzt „látja”, ami bankszámlán érkezett az országba. Ha figyelembe vesszük, hogy a nagy válság előtti bankdömping óta alaposan visszaesett a bankfiókok száma, és egyébként szeretik mifelénk a készpénzt, az összeg vélhetően sokkal nagyobb, miközben a befektetőktől tavaly 6,6 milliárd euró áramlott a román gazdaságba. Persze, ahhoz, hogy a vendégmunkások hazautalásai megelőzzék a beruházókat, az is kellett, hogy az üzleti szektor befektetései alaposan visszaessenek a megelőző esztendőhöz képest.
Ezek az adatok együttesen lesújtó képet festenek a módszerváltás utáni kormányok gazdaságfejlesztési politikájáról. Mert ami a vendégmunkások utalásait illeti, ez csak az a pénz, amit félre tudtak tenni hazaküldésre. Ennél jóval többet kellett keresniük, hiszen a létfenntartás a nyugati országokban nem olcsó. De ha csak ezt a hat és fél milliárd eurót kereshették volna meg egy esztendő alatt itthoni munkahelyeken, akkor a jelenlegi adóterhek mellett csak a bérek után közel hárommilliárd eurónyi utalás jutott volna az államkasszába, és hasonló nagyságrendű összeg a munkavállalókat foglalkoztató cégek különböző adóiból. Persze, ennél jóval összetettebb a kép, hiszen a külföldre vándoroltak között bőven vannak olyanok, akik nem megélhetési kényszerből mentek el, hanem ezerféle más okból. De maradjunk annyiban, hogy ha csak azok találhatták meg volna itthon az anyagi számításaikat, akiket kifejezetten a megélhetési nehézségeik kényszerítettek vándorbotra, az őket foglalkoztató cégek és a munkavállalók adóbevételeiből talán jutna annyi az államnak, hogy például a nyugdíjkasszát ne kelljen évente milliárdokkal kifoltozni. Vagy jutna a vidéki iskolákban illemhelyre, vezetékes vízre és oktatási felszerelésre, meg még lehetne sorolni.
Az sem kevésbé rossz, hogy a cégek beruházásai az egy évvel korábbi több mint 11 milliárdról zuhantak vissza arra a szintre, hogy a vendégmunkások hazautalásai többet tegyenek ki. A visszaesésben számos olyan tényezőnek is lehet szerepe, amikre a kormányzatnak nincs közvetlen ráhatása, mint az energiaválság vagy a közelben zajló háborúval összefüggő piaci fejlemények, de azért a beruházások szinte megfeleződése egyik évről a másikra azt is mondhatja, hogy a vállalkozások között is jócskán lehetnek olyanok akár a kivándorlók között, akiknek egyszerűen megtelt a hócipője az itteni állapotokkal és kilátástalansággal.
