Föld alól föld fölé

A színház föld alatti Underground termében egy mai életünk ihlette történet elevenedik meg előttünk.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

„Szálkák a világ szemében/ s a történelem margóján…/ Bár arcukat homály fedi még,/ de már itt toporognak a/ befogadás küszöbe előtt.” Rostás-Farkas György cigány költő verse adta a címét a Tompa Miklós Társulat szombat esti bemutatójának, amely már a nyilvános főpróbán őszinte elismerést váltott ki a jelenlévőkből, s előadóit, Kilyén Ilka és Ritziu Ilka Krisztina színművésznőt, valamint Kincses Elemér rendezőt megérdemelt tapssal jutalmazták.

A színház föld alatti Underground termében egy mai életünk ihlette történet elevenedik meg előttünk. Az előadó nézőkkel parolázó közvetlensége felidézi a vasárnaponkénti „romapláza” vásári valóságát, sajátságos humorát, ahonnan egy-egy szó egybecsengése révén jutunk el a cigánysors tragikumát bemutató legszebb magyar versek mélységeibe és magasságaiba, nyárádmenti és őrkői cigánydalok archaikus világába, majd cigánytáncok színes pörgése oldja fel szereplőben és nézőben a feszültséget. S közben kirajzolódik egy család története, amelyben a kőszikla keménységű, érzelmes, jó humorú cigányasszonynak a legemberpróbálóbb drámát, legkedvesebb fiúgyermekének a halálát kell megérnie. „Hosszú éjszakák kínoznak,/ orcád teleaggatva bajjal…” – hangzik el Bari Károly versében (Hegedűk vijjogása), s válik láthatóvá a Kilyén Ilka arcán is, aki valós történetek s a cigányokról szóló irodalom tanulmányozása nyomán állította össze évekkel ezelőtt az első előadás anyagát. A felújítására készülve Kincses Elemér rendezővel együtt írták meg az összekötő szöveget, ami emberközelbe hozza a 22 évvel ezelőtti produkciót.

A főpróba utáni beszélgetésen Kilyén Ilka elmondta, hogy a Virágzik számban az átok című előadóestjét 1994-ben az 1990-es márciusi események ihlették, amikor a minden oldalról támadott magyar tömeg segítségére siettek a cigányok, vállalva később a börtönévekkel járó megtorlást is. Akkoriban gondolkozott el azon, hogy a külsőségeken túl keveset tudunk arról, hogy kétszeres kisebbségként hogyan élik meg a megpróbáltatásokat, milyen lelki beállítottsággal dolgozzák fel a bánatot, hogyan, minek tudnak örülni, s míg az önazonosság megőrzését segítő saját törvényeiket szigorúan betartják, nem fogadják el a számukra idegen törvényeket.Mindezekből kiindulva találták ki a főszereplő hatgyermekes asszony történetét, akinek négy lányát „ellopták a fények”, azaz a nagyvilág, fiának pedig a márciusi események miatt kellett menekülnie – mondja Kincses Elemér, majd hozzáteszi:

– Először dolgozom anyával és a lányával, s jó volt látni az egymás iránti szeretetet tükröző apró gesztusokat.

A sorsa ellen lázadozó szép szerelmes cigánylányt játszó Ritziu Krisztina elmondta, hogy édesanyja kérdezte meg: lenne-e kedve énekelni, tercelni, a ritmust verni, mire ő igennel válaszolt, de egy kicsi szöveget is kért. Így hát egymást segítve adják elő a különleges ritmusvilágú cigánydalokat, s népi táncosként cigánytáncra perdülni sem volt nehéz számára, bár a próbafolyamat közepén kapcsolódott be az előadásba.

A műsor nem keresi a megoldást, nem akarja átesztétizálni a romák életvitelét, azt viszont szeretné elérni, hogy a közönség elgondolkozzon a látottakon, jobban megértse e népcsoport kínlódását és örömét, s egy kicsivel több empátiával tekintsen rájuk – fogalmazott Kilyén Ilka. Úgy, ahogy nagy költőink tették, s ahogy saját költőik is megfogalmazták. Ők éneklik még régi népdalainkat, s hordják kalotaszegi népviseletünk másolatát. S miközben az utóbbi évek kitermelték a gazdag cigány arisztokráciát s egy vékony értelmiségi réteget, a régi kasztrendszer ma is megmaradt, amiből szinte lehetetlen kitörni – hangzik el az előadóest során. De fölösleges tovább szaporítani a szót, hisz minden elismerés megilleti a két színművész, anya és lány teljesítményét, a tisztelt publikumnak pedig azt tanácsolhatjuk: ne hagyják ki, nézzék meg, ha másfél órai vidáman szomorú, tartalmas szórakozásra vágynak.