Folytatják az elkezdett munkálatokat

Kibéd viszonylag fiatal község, még egy évtizede sincs annak, hogy különvált Makfalvától. Dósa Sándor polgármesterrel beszélgettünk a községről.

Fotó: Nagy Tibor

Kibéd viszonylag fiatal község, még egy évtizede sincs annak, hogy különvált Makfalvától. Dósa Sándor polgármesterrel beszélgettünk a községről.

– Hányadik mandátuma a polgármester úrnak?

– Harmadik egész, és kis mandátum, amikor kilenc évvel ezelőtt, Kibéd leválásakor kineveztek.

– Ennyi év távlatából hogyan látja, érdemes volt leválni Makfalváról?

– Ezt a tettek bizonyítják. Tudunk gazdálkodni, a megvalósítások magukért beszélnek. Fejlődő község vagyunk.

– Beszéljünk akkor arról, amit az elmúlt mandátumok alatt sikerült megvalósítani, de arról is, amit sikertelenségként, kudarcként élt meg.

– Az elmúlt négy évben sikerült egy új iskolát építeni, egy óvodát bővíteni és modernizálni. Elkezdtük a csatornahálózat kiépítését, amely 85%-ban elkészült, a sportpálya korszerűsítésén is dolgozunk, több mint felén túlvagyunk. Vásároltunk az önkormányzatnak egy épületet és telket, amit ki is használtunk, mert három évig ott működött az óvoda, amíg az új elkészült. Ezt szeretnénk majd öregek napközi otthonává alakítani az elkövetkező időszakban.

Jelenleg egy 18 méteres hidat építünk az Urásza-patakán keresztül. 2003–2004-ben, amikor a Küküllőn keresztül építettük a hidat, vásároltunk vagonaljat, nehéz kapacitású szállítmányokra alkalmas vagonokat. A hídhoz négy platformot használtunk fel, megmaradt kettő, amiből egyiket beépítettük és az erdőtársulással közösen megépítettük. Óriási munka volt, mert nagyon mély a patak. Ugyanakkor elég sok mezei utat is sikerült a múlt év folyamán rendbe tenni: a tavalyi esők tönkretették az utakat, járhatatlanná váltak. Ezeket hoztuk helyre a tavaly, egy részüket le is köveztük. Az idén szárazság volt, átereszeket készítettünk közösen az erdőtársulással.

– Visszatérve az idősek napközi otthonára, mit jelent ez?

– Ezt egy magyarországi testvértelepülésen láttuk. Olyan idős emberek járnak oda, akik nem betegek, tudnak mozogni, viszont egyedül vannak. Magyarországon ebédet is kapnak. (Egyelőre ezen még nem gondolkoztunk, de ez sem zárható ki hosszú távon.) Ott elbeszélgetnek, újságot olvashatnak, kézimunkáznak. Eligazítást, felvilágosítást is kapnának bizonyos dolgokban az idős emberek, és nem töltenék magányosan a napjaikat.

– Erre megvan az épület…

– Vásároltunk egy épületet, természetesen ez úgy magában nem elegendő, mert azt szeretnénk, ha egyben vendégház is lenne, ahol megszállhatnának például a testvértelepülések képviselői. A napközi otthont azonban folyamatosan lehetne az előbb említett szociális probléma megoldására használni.

Ezek mellett teljes egészében önerőből sikerült építenünk egy ravatalozót (fotó), parkot létesítettünk, úgyhogy, ha csak nagyvonalakban tekintem át az elmúlt négy évet, elég sikeresnek mondhatom.

A következő négy évben szeretném folytatni azokat a munkálatokat, amit elkezdtünk: befejezni a kanalizálást, teljesen kiépíteni a csatornahálózatot, befejezni a sportpályát, és természetesen, a legsürgősebbet, a művelődési ház felújítását, ami annyira rossz állapotban van jelenleg, hogy semmilyen rendezvényt nem tudunk ott megszervezni, a tetőszerkezet nem biztonságos.

– Milyen pénzből akarják felújítani?

– A júniusi Leader-pályázaton sikeresen pályáztunk. Ezt a pályázatot már október 12-én iktattuk, mert tizenöt napon belül a szerződést alá kell írni. Ez megtörtént, következik a közbeszerzés. Erre a projektre a kistérségen keresztül pályáztunk, 90 ezer euró volt a maximum, de természetesen a kultúrotthonnak a munkálatai többe, előreláthatólag mintegy 210 ezer euróba kerülnek.

– A többletköltséget miből finanszírozzák?

– Az önkormányzat fogja azt a pénzt fedezni saját erőből.