Folytatódnak az ásatások

Május 6-án, pénteken a mikházi római tábor szomszédságában a Maros Megyei Múzeum munkatársai felavatnak két pavilont, amelyekben bemutatják az ókori római fürdőkultúrát és azt, hogy mit is kell tudni egy római segédcsapattáborról. A régészeti kutatásokról Pánczél Szilamért, a Maros Megyei Múzeum római kort tanulmányozó régészét kérdeztük. 

 

– Több éve tart a régészeti kutatás a mikházi római lelőhelyen, ennek eredményeként hozták létre az idődobozokat is. A kiállítóterek berendezése mellett az idén is lesznek ásatások?

– A Maros Megyei Múzeum partnerintézményeivel közösen szeretné folytatni az feltárásokat Mikházán. Tulajdonképpen célirányos tervásatásokat végzünk a segédcsapattáborban, konkrétan a parancsnokság épületében és a szomszédos civil településen. A település (vicus) legizgalmasabb középületének, a fürdőnek a feltárása mellett arra is kíváncsiak vagyunk, hogy az itteni rómaiak miként építették a házaikat, illetve milyen szerepe lehetett a különböző helyiségeknek. Reméljük, hogy az idén is több hónapon át folytatjuk a régészeti kutatásokat, amelyeken részt vesznek hazai, magyarországi és németországi régészek, geofizikusok, építészek, restaurátorok és konzervátorok. Ugyanakkor egyetemi hallgatók nagy csoportja végzi Mikházán a terepgyakorlatát, ily módon hozzájárulunk a következő szakember-generáció képzéséhez is. 

– Milyen jelentőségű a mikházi ásatás, összehasonlítva más római régészeti lelőhelyekkel? 

– Más egy ókori városban vagy légiós táborban kutatni, mint egy segédcsapattáborban, amelyhez egy falusias jellegű település tartozott. Ennek ellenére ezek voltak Kelet-Erdélyben a „rómaiság”, a római kultúra és civilizáció legfontosabb központjai. Egy mikházi méretű segédcsapattáborban és az ezt ellátó vicusban 2000–2500 ember élt. Általában el lehet mondani, hogy a katonák anyagi lehetőségei messze meghaladták a tartomány lakosságának a jövedelmét. Jócskán tudtak költekezni, mert rendszeres zsolddal rendelkeztek, ráadásul a mikházi csapatot eredetileg Itureából (a mai Libanon déli része) toborozták, ahonnan először Pannóniába, majd innen Dácia keleti határaihoz kerültek. Miután a segédcsapat-katonák elvégezték a katonai szolgálatot, római polgárjogot nyertek, amelyet utódaik is örököltek, s ez jelentős adókedvezménnyel is járt. A feltárásaink során nagyon izgalmas leletanyagot sikerült felszínre hoznunk, például a parancsnoksági épületből előkerült egy majdnem ép Mercurius-bronzszobor, pikkelypáncél-töredékek, vasból készült mécses, üvegedények és számos kerámiaedény-töredék. A régészek számára nem mindig a nemes anyagból készült tárgyak a legértékesebbek, hanem azok, amelyek egy történetet tudnak elmesélni. Így rendkívül fontos az, hogy a tárgyak honnan kerülnek elő, hiszen ebből a régészek adott esetben meg tudják határozni egy-egy helyiség rendeltetését. Van eset, amikor egy küszöbkő fontosabb lelet, mint egy érme. Számunkra az is érdekes volt, hogy a parancsnoksági épület romjai között nagy mennyiségű ablaküveg-töredéket találtunk pont annak a helyiségnek a fala mellett, ahol az egység írnokai dolgozhattak. A fürdőben feltártuk egy komplex padlófűtésrendszer elemeit, míg a freskótöredékekből következtethetünk az épület belső díszítésére is. Az a tény, hogy immár három éve, minimum egy hónapig több mint 20 szakember és 50 egyetemi hallgató a világ neves egyetemeiről, kutatóintézeteiből részt vesz a kutatásainkban, mind a községnek, mind a megyének nagy lehetőséget teremt arra, hogy az itteni kutatások által behozzunk egy több évtizedes lemaradást. Reméljük, hogy Mikháza az erdélyi római kort kutatók egyik sikertörténetévé válik, az olyan lelőhelyekhez mérten is, mint Ulpia Traiana, Sarmisegetuza, Porolissum és Apulum, ahol már a 19. században elkezdődtek a feltárások. 

– Többször elhangzott, hogy nemcsak a kutatás fontos, hanem az is, hogy miként mutatjuk majd be a helyszínt vagy a leletanyagot, miként válik ez idegenforgalmi vonzerővé. Ezért a tervek között szerepel a régészeti park kiépítése is, amelynek első lépéseként avatják fel az idődobozokat. 

– Tavaly a nyár elején kezdődtek el a munkálatok a régészeti parkban. Ennek berendezése hosszas munka eredménye. Tavaly egy tudományos diákköri konferencia pályamunkája alapján épültek meg az idődoboz pavilonok. Úgy kell integrálódjanak a rurális mikházi építészetbe, hogy ne uralják a teret, ugyanakkor tegyék lehetővé azt, hogy a megszokottól eltérő kiállítótereket hozzunk létre e 2000 éves lelőhelyen. Úgy különítjük el a teret, hogy kizárjuk a mát és lehetővé teszünk ezáltal egy időutazást. Az idődobozokban két témát szeretnénk bemutatni. Az egyik a római fürdőről és fürdőkultúráról szól, ami a legfrissebb feltárási eredményeket is tartalmazza. A másik pedig a római táborról, ahol a katonák viseletéről, a tábori életről mesélünk. A tér korlátozza a lehetőségeinket, de az idődobozok tulajdonképpen az elkövetkezendő időszakbeli fejlesztések első pillérei. Szeretnénk a régészeti feltárások fölé egy védőépületet építeni, ahol szemléletesen konzerválhatnánk a romokat. Reményeink szerint az idén augusztusban újra megszervezzük a Római fesztivált, ami ugyancsak jó lehetőséget kínál az érdeklődőknek egy kis időutazásra. 

– Tudomásom szerint nemrég tértél haza egy több hónapos kutatóútról. 

– A jó régészeti munkához szükség van arra, hogy a terepen gyűjtött anyagot publikáljuk, feldolgozzuk. Sajnos a jó szakkönyvtárak hiánya miatt olyan külföldi könyvtárakban kell kutakodni, ahol a könyvállományt már a 19. században elkezdték gyűjteni, és azóta folyamatosan fejlesztik az állományt. Az athéni és az isztambuli Német Régészeti Intézet vendégeként lehetőségem volt arra, hogy összehasonlítsam, értelmezzem a nálunk feltárt leleteket a máshonnan publikáltakkal. A római kor leletanyaga egységes Britanniától Egyiptomig. Ugyan megvannak a regionális sajátosságaik is, de mindvégig egy kultúrkörnek a szellemi és tárgyi emlékei. Túl kell lépnünk azon a szemléleten, hogy mindenki főleg a saját nemzetének a történelmét, kultúráját vizsgálja. A római kultúra az emberiség történelméhez tartozik. A görögök mellett a rómaiak helyezték el az európai kultúra és civilizáció alapköveit, gondoljunk csak a római jogra, államszervezésre, az építkezésre, az írásbeliségre stb. Fontos lenne minél több emberben tudatosítani, hogy tulajdonképpen mindannyian ennek a római kultúrának és civilizációnak az örökösei vagyunk.