A források dolgáról

• 2013-08-02 12:56:56

Az utóbbi évek egyre inkább két évszakra tagolódó, kitartó kánikulai meleggel perzselő felében a városlakónak a parkok és más zöldövezetek nyújt(h)a(t)nak igazi felüdülést kellemesen hűs árnyékot adó fáikkal, amit különösen fokoz a víz egyedi jelenléte. 

Az utóbbi évek egyre inkább két évszakra tagolódó, kitartó kánikulai meleggel perzselő felében a portól, zajtól és kipufogógáztól elcsigázott városlakónak a parkok és más zöldövezetek nyújt(h)a(t)nak igazi felüdülést kellemesen hűs árnyékot adó fáikkal, amit különösen fokoz a víz egyedi jelenléte: a források, szökőkutak, vízmedencék és dísztavacskák. Marosvásárhely vezetése alaposan átgondol(a)t(lan) stratégia alapján tervszerűen és folyamatosan gondoskodik ezek karbantartásáról: a még létező zöldövezetek helyére parkolók sora épül, láncfűrészes csapatok „körül-tekintően” irtják az ép és értékes fákat, miközben a beteg és kiszáradt példányokat gondosan elkerülik, a gaz pedig különösen akkor jó, ha minél gyorsabban és minél magasabbra nő. A jó példának követői is vannak, a mindenkori építők előszeretettel tárolják a zöldben az építési törmeléket, a felszedett aszfaltot, a felesleges betont, talicskát mosnak a forrásnál, az autótulajdonosok pedig szorgalmasan szélesítik a járdákat a zöldövezetekre szórt csempe-, zúzott vécécsésze-, cserép- és téglatörmelékkel, de itt legnagyobb keletjük a járdafeltörésekből származó aszfaltdaraboknak van.
Ennyi fáradozás láttán jogosan tevődik fel az adófizető polgárban a kérdés: jut-e még energia a forrásokra, vizekre, egyebekre? Jut! A források és környékük többnyire elhanyagolt, szemetes, a szökőkutakat „szerencsésen” felszámolták, vízmedencéknek, tavacskáknak hűlt helyük. Egy kivétel azért mégis van, éspedig a nemrég felújított Színház téren. Itt működik hébe-hóba városunk egyik szín- (vagy inkább szégyen-?) foltja, egy nem sok fantáziával elképzelt zsebkendőnyi szökőkutas medence, amelyik szárazon szeméttároló, vízzel teli pedig kedvenc fürdőhelye a benne ruhástól pancsoló rroma gyerekseregnek. (Lehet, hogy ez utóbbinak logikus magyarázata is lenne, elfogytak volna tán a hidegvölgyből a hivatali pénzen vásárolt fürdőkádak és csapok, netán a vízszolgáltató zárta volna el ott a vízcsapokat az ugyancsak hivatali tartozás miatt?) Az is igaz, hogy ez még jobb esetnek is tekinthető, mert például a Nyíres/Mestecănişului utcai esetében a fürdés már pucéran történik. Erről jut még eszembe, hogy (mifelénk szokatlannak és hihetetlennek tűnő) hírek szerint a hivatal azért utasította volna el Sütő András szobrának a felállítását a Színház téren, mert a tér tervezője nem engedélyezte azt, azzal a kifogással, hogy nem illik bele e (megrendelői kívánság szerint sivárra és jellegtelenre sikerült) tér esztétikai összképébe, viszont az Apolló felőli sarkon ácsorgó etetőbódé esetében igen (?). Netán a hivatal az átellenben levő Rózsák téri Békás-kút és a kövesdombi szökőkutas parkocska felszámolásakor ugyanígy kikérte a tervező véleményét?
Visszakanyarodván a forrásokhoz, úgy néz ki, ezekből jelenleg épp tizenegyet lehet összeszámolni a város területén. Habár szigorúan véve nem a város területén van, de ide lehetne sorolni még az északkeleti végen a Kápolna/Căpîlna utcai forrást is (a 4. sz. házzal szemben), amely a páratlan számú oldalon lévén, Marosszentgyörgyhöz tartozik. Egy másik lehetséges forrást, amely hajdanában a Görbe utcát a Hosszú utcával összekötő Kis utcában, a Kertész/Grădinarilor negyed tömbházai alapjának ásásakor tört felszínre 1987-ben, hosszas tanakodás után egy év múlva lecsatornázták. Ilyenformán a létező források listája a következő: Királykút (Predeal u. 76-78, Hidegforrás/Izvorul Rece közzel szemben), 1918. Dec. 1. sugárút 86B sz. (a volt Gecse Dániel, ma Ştefan cel Mare utcával szemben), Moldva utcai park (alul a Moldva u. 2-4. sz. blokkok, felette a Kovászna u. 9-11. sz. blokkok), Válús-kút (az 1848. sugárút és Bodoni u. találkozásánál), Kövesdombi (1848-as sugárút, Válús-kúttól feljebb, az unitárius templom alatt), Nyíres (Nyíres/Mestecănişului u. 25A sz., a Segesvári terelőút kereszteződésénél), MOGYE-IMF-kantin (a MOGYE-kantintól a Constantin Romanu-Vivu utcára lejtő domboldalban épített lépcsők mellett), a Constantin Romanu-Vivu utcai D11 sz. tömbház mellett, Sándor János a Székely Vértanúk utca szerpentinjei alatt, a Székely Vértanúk emlékműve mellett, a Bükkös/Făget u. 12B sz. tömbházzal szemben, valamint a Segesvári út 8. sz. ház mögött, egyenesen a Róka-patak völgyében.
A régiek mindig is nagy becsben tartották a forrásokat. Szépen kiásták, gondosan befogták, környéküket kiépítették, föléjük árnyékot nyújtó fákat ültettek melléjük és vigyáztak rájuk, hiszen az ásott kutak mellett ezek biztosították századokon át az élethez feltétlenül szükséges vizet. A vízcsobogás ugyanakkor a megpihenni vágyók számára kikapcsolódást, felüdülést is jelentett. A megbecsülés, nemkülönben a könnyebb azonosítás céljából névvel látták el azokat, emellett még fontos tájékozódási pontként is szolgál(hat)tak. Így kapott nevet a város legbővizűbb forrása, a Királykút, továbbá a Válús-kút és a Székely Vértanúk szerpentinjei alatti Sándor János-forrás, meg a többi, már régóta megszűnt (vagy megszüntetett) forrás. Ezt a régi szokást és hagyományt érdemes volna továbbvinni. Így például a Ştefan cel Mare utcával szembeninek találóbb nevet talán nem is lehetne adni, mint a jeles marosvásárhelyi orvosét, Gecse Dánielét, akinek emlékezetére nevezték el a forrással épp szemben levő utcát is valamikor. A Moldva utcai parkban levő forrást a Cserealji/Gorunul elnevezés illetné meg, amely a jelenlegi önkényes megnevezéssel ellentétben (ugyanis igazából sem a Moldva, sem a Kovászna utcához nem tartozik) híven tükrözné a felette levő domb (ahonnan táplálkozik) régi helytörténeti megnevezését. A Válús-kút felett, a Kövesdomb lakónegyed építésekor a sugárút mély bevágásában megnyitott forrás neve természetes módon viselhetné a Kövesdombi/Dîmbul Pietros nevet. A MOGYE-IMF-kantin alatti forrás neve találóan a Párkány/Cornişa nevet viselhetné, a Constantin Romanu-Vivu utcai a Postaréti/Lunca Poştei, míg a Bükkös utcai a Kosárdombi/Dealul Coşarcă megnevezést kaphatná. A javasolt elnevezéseket inkább csak ösztönzőnek szántam, a román megfeleltetések sajnos többnyire erőltetetten hatnak, viszont a pontos, majdhogynem tükörfordítás nem kötelező.
Habár az „átkosban” sokkal több forrás és szökőkút létezett, gondjukat nemigen viselték. Így például a Válús-kút esetében a felette levő magánházakból származó szennyvizek jó része a pöcegödrökből beszivárgott a kutat tápláló talajvízrétegbe, és a hatóság csak a környékbeliek hosszas tiltakozása nyomán szüntette meg azokat valamikor 1987 tájékán. A forrás elapadásához az 1848. sugárút építése is hozzájárult. A mély bevágás nyomán a forrást tápláló talajvíz egy felsőbb ponton, az utólag kiépített Kövesdombi forrás helyén jelent meg. A városkép önkényes átszabásának példájaként említhető a Királykút, amely majdnem teljesen áldozatul esett a Pandúrok út építésének. Szerencséjét, a teljes elapadás elkerülését csak annak köszönheti, hogy az út bevágása nem volt túl mély, ugyanis ez a forrást tápláló vastag kavicsrétegben tárolt talajvíznek csak a felső zónáját érintette. Amikor a bevágás elérte a kavicsréteget, a talajvíz erős kitörése miatt le kellett állítani a munkálatokat. Egy időben még egy új forrásfoglalás építésének gondolata is felmerült (ennek nyomai még ma is megvannak a Predeal utcára levezető kanyar külső, Legelő utcai oldalában), de a szakemberek számára már akkor nyilvánvaló volt, hogy ennek semmi értelme, ugyanis csak a felső talajvízréteg kiürülése történik, ami csak idő kérdése. Így is volt. Néhány hónap alatt a feltárt réteg teljesen kiürült, és a szivárgások megszűntek. A „munkát” a csatornahálózat megépítése tette teljessé: ez tovább csapolta, apasztotta és máig is csapolja, ugyanakkor szennyezi is a talajvízréteget.
Pedig a forrásvíznek nagyobb becse kellene hogy legyen. A víz manapság – nem ok nélkül egyre sűrűbben emlegetett stratégiai szerepe a régi rendszerben is téma volt. 1987-ben a megyei tanács megrendelésére a megyei tervezőintézet stratégiai tanulmányt készített a városi talajvizekről. Ez a forrásokat illetően kiemelte, hogy a fent említett 11-ből nyolc a Maros folyó egy régebbi, magasabb, ún. III. teraszán, a néhány méter vastag agyagos takaróréteg alatti összefüggő kavicsréteg alsó szintjén, 18-20 méterrel a jelenlegi partok szintje felett, míg három (Királykút, Cserealji és Gecse Dániel) a Poklos-patak völgyoldalaiban, a hasonló régiségű és rétegződésű, viszont nem összefüggő kavicsrétegének alsó szintjén tör felszínre. Akkoriban még nem létezett (vagy legalábbis nem volt ismert) a Közegészségügyi Igazgatóság jelentéseiben először 2013 májusában említett Segesvári úti forrás. Ez és a hozzá hasonlóak a mellékvölgyek homokos lencséit csapolják meg. Az általam 2012 júliusában (illetve a Segesvári úti esetében ez év júliusában) végzett mérések, a tanulmány 1986 telén és 1987 tavasza közti időszakában végzett méréseihez hasonlóan, a források vízhozamának nagy szórását mutatja. Ezen belül míg a Királykút vízhozama nagy állandóságról tesz bizonyságot, addig másoké esetenként igen széles határok között változik, egészen az időleges elapadásig. Nem érdektelen megjegyezni azt a véletlen egybeesést, hogy mindhárom mérési periódust többéves száraz időszak előzte meg, amely ily módon fontos viszonyítási alapként is szolgálhat. Az összevetésből az is kiderül, hogy a források vízhozama az évek folyamán általában csökkent. Összehasonlításként egy kis táblázat jól alátámasztja az előbbi kijelentéseket. A táblázatban megadott vízhozamok a mérések átlagértékét mutatják liter/másodperc mértékegységben. A Gecse Dániel-forrásnál a mérés a valóshoz képest jóval kisebb értéket adott a kifolyócső melletti vízveszteségek miatt. A Válús-kút a ´90-es évek elején száradt ki teljesen. A Kövesdombi forrás környezetében 2008, az elapadás éve óta nagy vízveszteség tapasztalható a járda repedésein és a szegélykövek mellett feltörő szivárgások révén, olyannyira, hogy télen a járdán és az úttest szélén vastag jégréteggé fagy. Ennek legfeltűnőbb jele 2009 telén volt, amikor a lemenő sáv majdnem felét jó 50 méter hosszban vastag jégkéreg borította. A forrás elapadásához a felette épült unitárius templom udvarán mélyített ásott kút rendszeres használata is hozzájárul(t). A MOGYE-kantin alatti Párkány forrás esetében a megnövekedett vízhozam magyarázata abból ered(het), hogy a mérést csak az alatta levő aknában lehetett elvégezni, ahol a vízhozam szemmel láthatóan jóval nagyobb volt, mint a forrás kifolyásánál. Hogy miért nem lehetett megmérni a vízhozamot a kifolyócsőnél, erre később visszatérek. A Postaréti forrás körülbelül 1990-ben apadt el. A Sándor János és a Kosárdombi források jelentős mértékben megnövekedett vízhozamára egyelőre nincs magyarázat. Annyi majdnem bizonyosra vehető, hogy az nem a hosszú és egyre szárazabb időszakok miatt alaposan megcsappant talajvízkészletekből származik
(Folytatjuk)
Kelemen Árpád