A választásokon kialakult erőviszonyok nyomán várható volt, hogy nem lesz egyszerű a kormányalakítás, ha azonban, mint hírlik, az egyezkedést még pártbeli viharok is bonyolítják, nem biztos, hogy lesz kormány az ország képzeletbeli karácsonyfája alatt. Ha mégis, az építmény nem lesz stabilabb egy sebtében felépített kártyavárnál. Nem biztató ez az előttünk álló időkre nézve.
A hét végén kitört a belháború a liberális pártban, amiért a koalíciós tárgyalásokon a partnerek túl sok és túl fontos miniszteri tárcát kaptak. Ha a pártokban egymás lábát taposnák az adott szakterületek minimum európai hírnevű, a való életben is komoly eredményeket felvonultatni tudó szakértők, az ártatlan szemlélő még azt hihetné, itt valami nagyon komoly munka van előkészületben. Ám a honi realitásokat ismerve világos, hogy itt a tét nem az elvégezhető munkán van, hanem a húsosfazék közelségén. Sok, látszólag fontos, de inkább valójában csak magát annak érző politikai szereplő akar döntéshozó szerepkörbe jutni olyan helyeken, ahol sok pénz várható. Pénz persze nem biztos, hogy lesz, mert az uniós milliárdok csak komoly pályázatok útján várhatók, és olyanokból nincs túlkínálat, de a csapnál ott kell lenni, hogy ha valami mégis csörgedezni kezdene rajta, akkor a klienseket lehessen kiszolgálni.
A választási eredmények eleve megágyaztak egy patthelyzetnek, mert ha a körvonalazódó koalíció tökéletesen működne is, nincs minősített parlamenti többsége, azaz csak kétharmados szavazattöbbséggel elfogadható törvények vitájánál, mint a költségvetés vagy komolyabb reformok, eleve meg lehet akasztani a munkáját. Ehhez tegyük még hozzá azt, hogy az immár több mint egy hete tartó tárgyalások szereplői partnerek helyett inkább egymást gyanakodva leső ellenfeleknek tűnnek. Már ez elég volna ahhoz, hogy a képzeletbeli kormány ne álljon stabil lábakon, de ha ezt még megfűszerezzük egy liberális polgárháborúval is, akkor lehet, hogy itt kormány csak az új évre lesz, és az sem valószínű, hogy megéri jó egészségben a következő szilvesztert. És olyan idők előtt állunk, amikor jól felkészült, stabil parlamenti hátterű, határozottan cselekedni képes kormányra lenne égető szükség, amelynek egyszerre kellene birokra kelnie a járványhelyzettel, megakadályoznia, hogy a súlyos gazdasági helyzet egy komoly válságba torkolljon, és az ország érdekében jól felhasználnia az uniós gazdasági újjáépítési programban rejlő lehetőségeket. Ezek még egy olyan politikai csapat számára is komoly kihívások lennének, amilyet nem nagyon láttunk a regáti terepen, ahol, ha a szereplők számára a bársonyszékek leosztása is túl nagy kihívás lesz, akkor lehet, hogy nagyon forró tél előtt állunk.
