Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Országunk és az európai országok vezetői 2021 tavaszán tett ígérete szerint az év nyara szabadabb lesz, újabb nyitások lépnek életbe a határokon belüli és kívüli tájakra utazni vágyó emberek előtt. Sok honfitársunkkal együtt mi is alig vártuk, hogy a világjárvány miatti kihagyás után végre utazhassunk.
A korábbi évek társas utazásai sikere alapján úgy határoztunk, hogy továbbra is ilyen módon próbálunk életre szóló élményeket szerezni, döntenünk csak arról kellett, hogy Európa melyik, nem túlságosan távoli, neves tájait keressük fel. Tudatában voltunk annak, hogy a külföldre utazás saját felelősségünkre, döntésünkre történik, különösen bizonyos országokba nem is volt javasolt. A társas utazásokat szervező irodák nevezetes helyekről szóló ajánlatait böngészve, végül a legkeresettebb úti célok közé tartozó földközi-tengeri partok meglátogatása mellett döntöttünk.
A francia Riviéráról, más néven a Cote d’Azurről talán mindenki hallott, természetesen korábban mi magunk is. Nizza világhírű sétánya, a fényűző Monaco és Cannes, a művészeket megihlető Antibes, Paul-de-Vence, a filmekről ismert Saint-Tropez, a tiszta tengerparti pihenés lehetősége és nem utolsósorban az éppen zajló világhírű 74. filmfesztivál rendkívül vonzó volt számunkra. A tömeges oltások, a védettségi igazolványok, az úgynevezett „Covid-útlevelek”megjelenése lehetővé tette a Franciaországba autóval történő szabad beutazásokat, és tesztelési kötelezettség nélkül térhettünk haza.
2021. augusztus végére találtunk nekünk megfelelő ajánlatra, amikor a nyári szezon már a végéhez közeledett, a külföldi turizmus iránti érdeklődés is csökkent, a szállodák nem emelték jelentősen az árakat, a Sars-CoV is lényegesen visszavonult.
Az utazási iroda „Üdülés és kultúra a francia Riviérán” címmel reklámozta a társas utazást, cannes-i szállodában biztosított 7 napos elhelyezéssel és csillagtúraszerű kirándulásokkal Provence Alpes – Cote d’Azur tájain, Nagyvárad, Székesfehérvár, Szombathely, Graz, majd az Alpokon át (Ausztria), Verona, az Appenninek hegylánca, San Remo (Olaszország), Cannes útvonalon. A távolság Segesvártól Cannes-ig ezen az útvonalon mintegy kétezer kilométer, folyamatos utazással legkevesebb 19 óra. A társas (élmény-) utazások egyik célja útközben jelentős természeti pontok, városok meglátogatása, kötelező pihenők (technikai szünetek), ebédidő, alvás stb. beiktatása, így a nevezett útvonal megtétele három napra hosszabbodott. Az igazi társas utazásunk Székesfehérváron rajtolt, az odautazást minden utas önállóan szervezte meg.
Utazásunk első napján néhány órát töltöttünk Ausztria „zöld szíve” és legnagyobb szövetségi tartománya, Stájerország fővárosában, Grazban, amely 300.000 lakosával Ausztria második legnépesebb és legfontosabb egyetemi városa. A várost a Mura folyó szeli ketté. Történelmi központja és a közelében magasló várhegy a jellegzetes óratoronnyal 1989 óta az UNESCO világörökségi helyszíne. Az óratorony a város jelképe, akárcsak a Segesváré.
A csodálatos óvárosában levő fegyvertár a világon szinte egyedüli gazdagságú fegyvergyűjtemény. A belváros nagy része sétálóutcákból áll, mentes az autóforgalomtól. A 16. század közepén alakult protestáns főiskoláján Johannes Kepler is tanított (1595-1600) az evangélikus vallás nyilvános gyakorlása betiltásáig. Várát lerombolták (1809), csak az óratorony maradt meg. A várhegy belsejében több kilométeres alagútrendszer található, amelyek bejárhatók a mesevonattal. Grazban ultramodern épületeket is megtekintethetünk, mint a lebegő Mura-szigetet, vagy a közelében levő Művészetek Házát.
Utunkat tovább folytatva, Ausztria legdélibb tartományán, Karintián keresztül, a Wörthi-tó mellett haladunk Olaszország irányába, egyedi természeti tájakon, majd a szép Júliai-Alpokat átszelve, a Tarvisio-hágón keresztül megérkezünk utunk első olasz régiójába, Friuli-Venezia-Giulia tartományba. A régió hidat képez észak és dél, kelet és nyugat között, és magába foglalja a gyönyörű Dolomitok Regionális Természeti Parkot. Aztán Udine megyét, majd Trieszt megyét szeljük át, amelynek fővárosa Trieszt városa. Ezután Veneto tartomány következik. Veneto tartományban van Velence, a lagúnák városa, Padova, Szent Antal városa és Verona, amelynek egyik külvárosában vár reánk éjszakai szálláshelyünk, jellegzetesen olaszos, bőséges vacsorával. A tartományt északon a Dolomitok határolják, délen a Pó síksága húzódik.
Verona ősi város (Kr. e. 49-ben már municípium, Julius Caesar kedvenc tartózkodási helye), a hasonló nevű megye közigazgatási központja. A középkorban számos véres harc elindítója volt a környékbeli városok ellen (pl. egy alkalommal 11000 pádovait öltek meg), de harcos kedvű vezetői a művészetek pártfogói is voltak, többek között Dante, Petrarca, Giotto tevékenységét is patronálták. A város történelmi központja ma is őrzi az ókori római emlékeket (diadalív, amfiteátrum, színház, és a középkor hangulatát is (San Zeno Maggiore-bazilika – 12. század, Santa Maria Antica-templom, Kr. u. 7.sz.). Itt született Veronese humanista (1374) és a hasonló nevű festő (1528). W. Shakespeare híres műve, a Rómeó és Júlia itt játszódik le, a turistáknak mutogatnak is egy, az ottaniak szerint Júliának tulajdonított épület erkélyét, bár az eredeti eset Sienában történt.
Augusztus 28-án reggel 8 órakor indultunk, és száz kilométereken át Olaszország legjelentősebb folyója, a több mint 650 kilométer hosszú Pó völgyében utaztunk. A francia határ közelében eredő Pó folyó mintegy 480 kilométere hajózható szakasz, Velencétől délre mintegy 50 kilométernyire, hosszú deltát képezve torkollik az Adriai-tengerbe. Deltája teljes egészében nemzeti park. A folyó völgye Olaszország legfejlettebb mezőgazdasági területe, gabonaféléket, rizst, szójababot és szőlőt termesztenek, de a gazdaság többi szektora is fejlettebb az ország többi részénél. A Pó folyóban a meleg mediterrán klíma és a bőséges táplálék okán nagy számban élnek az óriási harcsák és pontyok, halászatuk nagy népszerűségnek örvend.
Útközben átutazunk a festői tavak (Garda, Como, Lago Maggiore) tartományán, Lombardián. Olaszország politikailag, gazdaságilag egyik legfontosabb régiójának 9 megyéje van, fővárosa Milánó. A tartomány nevében egy germán népcsoport, a longobárdok (hosszú szakállúak) emlékét őrizte meg. A longobárdok északról az Elba folyó mellett vándoroltak déli irányba, egy ideig Pannónia területén is éltek, később a Pó medencéjében beolvadtak a Frank Birodalomba.
A következő régió, melynek csak a déli részén utaztunk át, Piemonte, fővárosa, Torino a csokoládé- és a gépkocsigyárairól híres. A tartomány hasonlít Toscanához, nevezetes szőlőiről, borairól is, amiről már az ókori írók is nagy lelkesedéssel írtak.
Útvonalunk Savona városánál déli irányba fordult, a Ligur-tenger partja, Olaszország mesés tartománya, Ligúria irányába. A gyönyörű régiót délen a Ligúr-tenger, északon az Alpok és az Appenninek határolják. Színesen virágzó leánderbokrok, pálmafák, citrusok, olívabokrok, színes virágültetvények, mandula- és gesztenyefák, hegyoldalba épült luxusszállodák, szelíd dombok és vad hegyek régiója ez. Olaszországban itt található Kolumbusz Kristóf szülőföldje, Genova, Cinque Terre, Portofino, San Remo, a híres táncdalfesztiválok színhelye, aztán Monte Carlo, Monaco, Nizza, Cannes a francia földön és még sorolhatnánk a nevezetességeket. Az autópálya párhuzamosan fut az öböllel, nyugati irányba, a tengert övező hegyek ormán, elképesztő mérnöki teljesítmény. Egymást váltja 150 km-en át a számtalan viadukt és alagút, de néha megcsillannak a délutáni napsugarak az alattunk elterülő tenger tükrében. Káprázatos!
Gyorsan, óránként 100-120 kilométeres sebességgel közeledünk a Ligur-tengerpart általunk várva várt nevezetességéhez, San Remóhoz.
Az A10-es autópályáról letérünk San Remo meglátogatásáért, végig fedett virágházak mellett haladunk. A közel 60.000 lakosú város a Virágos Riviéra (Riviera dei fiori) központja, Olaszország egyik legnyugatibb, elegáns tengerparti üdülőhelye, a virágok városa, jelentős virágexportőr (a Nobel-díjak átadása alkalmával is innen viszik a virágokat Svédországba és Norvégiába). A világhírű táncdalfesztiválok színhelye, a leghosszabb egynapos kerékpárversenyek rendezője, és székhelye a Nemzetközi Emberjogi Intézetnek. Az egész évben tapasztalható rendkívül enyhe klímájának köszönhetően városszerte állandóan jelen vannak a szebbnél szebb virágok, a díszes parkok és egész évben népszerű nyaralási célpont.
San Remo festői kikötője közelében indulunk városnéző körutunkra, végigmegyünk a tengerparti sétányon, megcsodáljuk az 1905-ben épült SanRemó-i kaszinót, a Villa Nobelt, ahol Alfred Nobel utolsó éveit töltötte, aztán a város középkorra emlékeztető óvárosát (La Pigna) keskeny sikátoraival, fedett átjárók labirintusával, és a nagy méretű orosz ortodox templomot.
San Remo 1951-től a sikerekkel és botrányokkal egyaránt tarkított világhírű dalfesztiválok városa. A fesztiválok helyszíne 1976-ig a San Remó-i kaszinó volt, majd 1977-től az Ariston színház lett. 1955-ig csak rádión közvetítették, azóta az Olasz Közszolgálati Televízió közvetíti, 1958-tól eurovíziós rendszerben is, évenként 16 millió néző követi.
A fesztivál nyertesei között találjuk D. Modugnót (1958 – Volare című dal, refrénje magyarul: „így élni… óh, óh, rád nézni”… ismerős?), A. Celentanót (24 milla baci), Al Banót (Felicita) az ismertebbek közül.
A botrányok közül megemlíthetjük, hogy kigúnyolták XXIII. János pápát (1960), 1967-ben az egyik versenyző szállodai szobájában öngyilkos lett, mert nem nyert, 1982-ben az egyik énekes a nézőknek és a tv-kameráknak a középső ujját mutatta fel, 1995-ben egy résztvevő öngyilkossági kísérletet akart végrehajtani a nézőtéren, 2001-ben az egyik énekes szétverte gitárját az erősítőn, pár évvel később a melegek körében keltett botrányt az egyik dal. Gyakori kritika, hogy a fesztivál túl nagy teret ad a politikának (politikai okokból pontoznak, de másutt is).
Elhagyjuk a francia határtól alig húsz kilométerre fekvő San Remót, és folytatjuk utunkat végső célunk, Cannes irányába, ahol minden reményünk szerint a hosszú út végén meleg vacsora, kellemes szálláshely és számos élmény vár reánk.
Több száz eurót is spórolhat, aki még januárban lefoglalja a nyaralást
Az országos helyreállítási tervnek köszönhetően megújul a Teleki-kastély