Gasztroparti a Téka udvarán

Ezúttal nemcsak a szavaké és a zenéé volt a főszerep, a Petry és a Timko cégek támogatásával ugyanis a közönség az ízekben is elmerülhetett, megkóstolva azt a pástétomot, amelynek receptje a múlt hónapban nyílt Ars culinaria étkezéstörténeti kiállítás egyik különlegessége.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

Ötletes, hangulatos, különleges rendezvénnyel folytatódott a Teleki Téka Beszélő könyvek sorozata, amely hétfőn este az étkezés történetéről szólt. Ezúttal nemcsak a szavaké és a zenéé volt a főszerep, a Petry és a Timko cégek támogatásával ugyanis a közönség az ízekben is elmerülhetett, megkóstolva azt a pástétomot, amelynek receptje a múlt hónapban nyílt Ars culinaria étkezéstörténeti kiállítás egyik különlegessége. A szervezők dr. Benda Borbálát, a budapesti Magyar Ferences Könyvtár könyvtárosát látták vendégül, aki a XVII. századi főúri kastélyokban folyó étkezési szokásokat kutatta fel és gyűjtötte össze doktori dolgozatában, ami könyv formájában is megjelent. A gasztropartin az idei kreativitási verseny lapunk által is díjazott nyertese, Nagy Krisztina remekül tett eleget ama feladatnak, hogy a krumplis réteshez ódát írjon, s bemutatásával a játékosságot is belopta a hangulatos rendezvény színei közé.

Hogyan kerültek a Tékába étkezéstörténettel kapcsolatos könyvek? Lázok Klára, a Téka vezetője bemelegítőként László Lóránttal, az Ars culinaria kiállítás kurátorával beszélgetett az udvari diófa alatt felállított színpadon, ahonnan az eleredő eső egy kiváló akusztikájú szabad „terembe”, a boltozatos kapualjba terelte a közönséget. A beszélgetésből kiderült, hogy négy hónap alatt hogyan sikerült a gasztronómiával kapcsolatos könyveket, metszeteket, szakácskönyveket, diétáskönyveket kiválogatni. A kiállítás szervezője beszámolt a kávé, a tea, a csokoládé, a sör eredetéről és elterjedéséről, majd szóba került, hogy a régi térképeket kutató Petelei Klára fedezte fel a kiállítás szervezése közben a Báthory István hadjáratairól szóló könyv hátlapján a 400 éves, kézzel írt receptet a Vagdalt pástétom csinálásának módjáról. A borjú- vagy ürühúsból készült pástétomot, amelyet elsősorban őrölt fahéjjal, szegfűszeggel és szerecsendióval valamint tengeri szőlővel, azaz ribizlivel ízesítettek, a Petry cég készítette el, tésztával a Timko „csinálta be” és sütötte meg. A pástétomos lepényből bőven jutott minden résztvevőnek, s hozzá gyógynövényekből készült teát kínáltak a szervezők.

Érdekes volt a vendég, Benda Borbála beszámolója arról, hogy mit fogyasztottak az újkor hajnalán a főúri kastélyokban. Az ételeket erősen édes-savanyúra készítették, amihez ecetet és nádcukrot használtak. A bors mellett gyakran ízesítettek gyömbérrel, s jellegzetes magyar fűszer volt a sáfrány, amelyből a legízletesebb Magyarországon termett. Az ételek többsége húsból készült, a tehénhúsnak nevezett marhahúsból, bárányhúsból, vadhúsból, baromfiból. Sok halat fogyasztottak. Mivel a burgonyát abban az időben még nem ismerték, a húsok mellé szószokat, zöldségeket kínáltak. Az asztalon mindig ott volt a citrom, a húsos ételek mellett torták, édességek is, s az étkezés végén a gyümölcs. Egy főúr rangját az adta meg, ha minél több étel került az asztalra, nem volt ritka a 20-25 fogás sem, de nem biztos, hogy a népes vendégsereg fogyasztott mindenből. Vizet nem nagyon ittak, de egy főúr borból akár három literrel is elfogyasztott, aminek erőssége a mai fröccséhez volt hasonló – mondta az előadó, majd kérdésre válaszolva elhangzott, hogy a XVII. század végéig nem ismerték a levest – ragadtunk ki néhány érdekességet a beszélgetésekből.

S hogy a költészet se maradjon ki a rendezvényből, Nagy Krisztina megérdemelt tapsot aratva adta elő a megadott témára helyben komponált ódáját a krumplis réteshez, amelynek utolsó szakaszát idézzük: „Nem kell kenyér, nem kell semmi,/ csak te kellesz enni… enni…/ krumplis rétes, ó, dicső léted örök,/ Jöhetnek gigászi harcok,/ Chaoszi ködök,/ te leszel mindig az első/ az ételek között.

A ráadás Makkai István szaxofonszólója volt, s közben a négyszáz éves pástétommal barátkozó közönség kellemesen elbeszélgetett a szervezőkkel, ismerősökkel, s akik még nem látták, megtekinthették az Ars culinaria kiállítást.