Gombagyűjtés, -felhasználás, -tartósítás (1.)

A gombász hátizsákjában ott kell lennie a gombáskönyvnek, a gombák felismeréseséhez, meghatározásához szükséges „segítő társnak”. Ennél is jobb, ha egy tapasztalt gombász van a csapatban, aki ott helyben hasznos tanácsokkal szolgál, és segít kiválogatni a jó gombák közül a rosszakat, a mérgezőket.

Augusztus az a hónap, amire dolgozó embertársaink nagy része vár, hogy az egyévi munka utáni 2-3 hét megérdemelt szabadság alatt pihenjen, szórakozzon, kiránduljon, fürödjön és napozzon. A kirándulásokat választó kedves olvasók figyelmébe ajánlom a következő sorokat, pontosabban azoknak, akik a túrázást gombaszedéssel is összekötik.

Bevezetőként hadd idézzem Bauhinus németalföldi mikológus egyik, 1672-ben megjelent gombahatározó könyvének mottóját: „...bárki is, ha figyelemmel olvassa utasításaimat, bátran járhat-kelhet erdőn-mezőn ’s bátorsággal szedheti a jókat, hogy éljen velük, meg a rosszakat is megismervén ott hagyhatja, hadd pusztuljanak”.

Az előbbi idézet arra utal, hogy a gombász hátizsákjában ott kell lennie a gombáskönyvnek, a gombák felismeréseséhez, meghatározásához szükséges „segítő társnak”. Ennél is jobb, ha egy tapasztalt gombász van a csapatban, aki ott helyben hasznos tanácsokkal szolgál, és segít kiválogatni a jó gombák közül a rosszakat, a mérgezőket.

Elsősorban mindenki, aki gombát gyűjt, kell ismerje a gyilkos galócát, hogy ki tudja zárni az esetleges halálos kimenetelű gombamérgezést. Ezenkívül tanácsos megismerni azokat a mérgező gombákat is, amelyek hasonlítanak egyes ehető gombákhoz, és fennáll az összetéveszthetőség veszélye (e sorok írója 24 ilyen gombapárról tartott vetített képes előadást aug. 7-én Gyergyószentmiklóson).

A gombát mindig kosárba gyűjtsük, a műanyag zacskóban összetörik, befülled és hamar megromlik. Ne rángassuk ki a földből, hanem késsel metsszük le a gombát, és a helyét takarjuk vissza avarral vagy földdel, hogy a talajban maradt micéliumok ne sérüljenek, ne száradjanak ki.

Csak azt a gombát szedjük, amit már jól ismerünk, a más gombával való kísérletezés kellemetlen következményekkel járhat. Az ismeretlen vagy nem teljes bizonyossággal meghatározható gombából (ha lehet, különböző fejlettségű egyedeket) egy-két példányt tövestől gondosan, óvatosan szedjünk ki a földből, vagy a fa kérgénél metsszük le, és csomagoljuk külön, későbbi tanulmányozás céljából. Vigyázzunk, hogy ezek fontos ismertetőjegyei épségben maradjanak. Jegyezzük fel a termőhely sajátosságait is, mert ez segíthet a meghatározásban. Ezeket a gombákat, de az étkezésre gyűjtött gombákat is ajánlatos gombaszakértőnek megmutatni. (Sajnos, nálunk a piacokon még nincs megoldva a gombavizsgálás a 2006-ban megjelent romániai gombatörvény hiányosságai miatt.) Túl fiatal és túl öreg gombát ne gyűjtsünk, mert ezekben kevés az ízanyag. A csiga rágta gombát is érdemes leszedni, ha a rágási felület nem haladja meg a gomba 1/4-ét. A sérült részeket tisztításkor ki kell vágni. Kukacos gombát lehetőleg ne gyűjtsünk. A penészes, vizenyős példányokat is hagyjuk a helyükön.

A gombákat már a kosárba tevés előtt takarítsuk meg a rátapadó földtől és avartól, hogy a lemezek közé ne kerülhessen nehezen eltávolítható szennyeződés. Ne mossuk meg őket még akkor sem, ha patak van a közelben.

Hazatérés után még egyszer válogassuk át a gombát, és alapos tisztítás, mosás után készítsük el minél hamarabb. Azt a gombát, amit nem dolgozunk aznap fel, tegyük mosatlanul a hűtőszekrénybe, ahol 4^{0C-on 3-4 napig még eláll (kivétel a tintagomba, amit azonnal el kell készíteni, mert hamar elfolyósodtik).}

^{Málnási András}