Gombapárok 9.

A következőkben a szinte mindenki által ismert, de sokak által mellőzött, lenézett, gömbölyű termőtestű gombákról, a pöfetegekről, népi nevükön lófing-gombákról lesz szó.

Gyilkos galóca

A következőkben a szinte mindenki által ismert, de sokak által mellőzött, lenézett, gömbölyű termőtestű gombákról, a pöfetegekről, népi nevükön lófing-gombákról lesz szó. Néha a sajtó, a televízió jóvoltából értesülünk, hogy valaki a kertjében vagy a legelőn 4 kilogrammot meghaladó óriáspöfeteget talált, amiből jól lakott az egész család, és még a szomszédoknak is jutott. Nagyméretű, gyermekfej nagyságúra is megnő a szintén jóízű pikkelyes pöfeteg. Ezek a nagyméretű pöfetegek nem téveszthetők össze mérgező gombákkal, viszont a kisebb fajok mellé, melyeknek átmérője nem haladja meg az 5 cm-t, kerülhet mérgező áltrifla vagy a gyilkos galóca még fehér burokba zárt példánya is a tudatlan gombagyűjtő kosarába. Az érett, elöregedett pöfeteg sem ehető. Ezért csak a fiatal, kemény tapintású, fehér húsú gombát érdemes leszedni. Akit nem zavar a gomba fura népi elnevezése, nem bánja meg a sok hajlongást a pingponglabdához hasonló kis gombákért, mert különlegesen fűszeres ízük jóvoltából kitűnő reggeli kerülhet a gombász asztalára. A felszeletelt pöfeteget rántottához keverve tojásos velőhöz hasonló ínyencséget készíthetünk. Ha nagyobb mennyiséget gyűjtünk, érdemes szárítani, és porát fűszerként tartósítani, ugyanis a szárítmányban felerősödik a gomba aromája, és már kisebb mennyiség elég húsok, mártások, levesek ízesítéséhez.

A kisebb méretű ehető pöfetegek közé tartozik a Szürke pöfeteg (Bovista plumbea). Réteken, utak mentén terem. A gömbölyű termőtestet kettős burok zárja körül. A külső fehér, viaszszerű, a belső szürkés színű. A fiatal gomba húsa fehér, tömör, rugalmas, később sárga, zöldessárga puha, nyálkás, végül barna por lesz belőle, ami a gomba felső részén keletkezett nyíláson át kipöfög. A Bimbós pöfeteg (Lycoperdon perlatum) erdőszéleken, erdők talaján, korhadt fákon, olykor telepekben terem. Fordított körte alakú. Fehéres, halvány krémszínű. Felületét sűrű, fehér, lemorzsolható szemcsék borítják. Húsa kezdetben fehér, rugalmas, de az érés során ez is barna spóratömeggé változik.

Rőt áltrifla (Scleroderma citrinum). Kissé lelapult, gömb alakú. Felületét okkerszínű vagy sárgásbarna, repedezett, szemölcsös burok borítja. Húsa a fejlődés elején tömör, sárgásfehér, de hamar lilásan feketedik, és apró fehérszálasan márványos mintázatú lesz. Fogyasztása emésztési zavarokat okozhat.

Gyilkos galóca (Amanita phalloides) Csak a még gömbölyű, tojás alakú, fehér burokba zárt, fiatal példányok téveszthetők össze az apró pöfetegekkel. Azoktól azonban könnyen meg lehet különböztetni, ha a gombát kettészeljük. A gyilkos galóca metszetében jól látható a kalapos gomba rajzolata, míg a pöfetegek húsa egyöntetűen fehér, tömör.

A pöfetegeket gyűjtögető kedves olvasónak azt ajánljuk, hogy elkészítés előtt minden kis gombát szeljen ketté a gombamérgezés megelőzése végett.

Málnási András