Göncz Árpád 90 éves
Budapesti értelmiségi családban született 1922. február 10-én. A Pázmány Péter Tudományegyetem jogtudományi karán szerzett diplomát 1944-ben. Még ebben az évben behívták katonának, Németországba vezényelt egységétől megszökött. Részt vett a fegyveres ellenállásban, a Táncsics-zászlóaljban harcolt.
Budapesti értelmiségi családban született 1922. február 10-én. A Pázmány Péter Tudományegyetem jogtudományi karán szerzett diplomát 1944-ben. Még ebben az évben behívták katonának, Németországba vezényelt egységétől megszökött. Részt vett a fegyveres ellenállásban, a Táncsics-zászlóaljban harcolt.
A háború után csatlakozott a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párthoz: előbb a párt ifjúsági tagozatát vezette, majd a Nemzedék című lap felelős szerkesztője lett. Dolgozott a párt parlamenti csoportja mellett, valamint a főtitkár, Kovács Béla személyi titkáraként. Az FKGP szétbomlasztását követően csak segédmunkásként és csőlakatosként sikerült elhelyezkednie.
Harmincéves volt, amikor 1952-ben beiratkozott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, a tanulás mellett talajvédelmi technikusként és agronómusként dolgozott. Diplomát nem szerezhetett, mert 1956-ban eltávolították az egyetemről. A forradalomban a Parasztszövetség tagjaként vett részt. A november 4-i szovjet intervenció után a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által írt memorandumok szövegezésében és külföldre juttatásában vállalt szerepet.
1957-ben a Bibó-per másodrendű vádlottja volt. A bíró halálos ítéletet akart kiszabni, bár az ügyész életfogytiglani börtönt kért rá. Csak évtizedekkel később derült ki, hogy India moszkvai nagykövetsége járt közben a vádlottak érdekében, de az utolsó pillanatban született felső szintű döntést csak az ügyész kapta kézhez. Göncz Árpád – ahogy 2001-ben elmondta – végre nyugodtan alhatott, az életfogytiglani börtönnel kapcsolatban pedig abban bízott, hogy 6-7 évet kell csak letöltenie, mert Kelet-Európában addig él egy politikai rendszer. Igaza lett, Bibó Istvánnal együtt 1963-ban amnesztiával szabadult. A börtönben megtanult angolul, így a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója lett, majd 1964-től a Talajjavító Vállalatnál dolgozott. Az agrártudományi egyetemet nem fejezhette be. 1965-től szabadfoglalkozású műfordítóként és íróként tevékenykedett. Olyan drámák fűződnek nevéhez, mint a Mérleg, a Rácsok, a Magyar Médeia; Sarusok címmel regénye, Találkozások címen novelláskötete jelent meg. Az angol irodalom kiváló tolmácsolásáért 1989-ben a rangos Wheatland-díjjal tüntették ki. Műfordítói tevékenysége rendkívül sokszínű, mások mellett Doktorow, Faulkner, Golding, Hemingway, Susan Sontag, Updike és Tolkien műveit ültette magyarra.
A nyolcvanas évek második felében tagja lett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének és a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. 1989-ben az Írószövetség elnökévé választották, 1990-ben a szervezet tiszteletbeli elnöke lett.
Az első szabad választások után az új Országgyűlés alakuló ülésén Göncz Árpád lett a házelnök, ő látta el az ideiglenes köztársasági elnöki teendőket is. A Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége megegyezése nyomán 1990. augusztus 3-án a parlament öt évre őt választotta a Magyar Köztársaság elnökévé, majd mandátumának letelte után, 1995. június 19-én újraválasztották e tisztségben.
Elnökségének tíz éve alatt törvények százait ellenjegyezte, normakontroll kérésére feljogosító jogkörével kilenc alkalommal élt. Egy ízben ő maga kezdeményezett törvényt, indítványozta a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport elleni gyűlöletre uszítás bűncselekménnyé nyilvánítását. Államfőként több mint 130 alkalommal járt külföldön, összesen 70 országban, ő volt az első magyar államfő, aki hivatalos látogatást tett az Egyesült Államokban, Japánban, Nagy-Britanniában és Ausztráliában. Sok kitüntetést vehetett át, több rangos egyetem fogadta díszdoktorává, több város pedig díszpolgárává avatta.
Elnöksége idején Göncz Árpád volt Magyarországon a legnépszerűbb politikus.
