Gondolatok a Vigyázz magadra, kislányom! című regény tükrében

„Tisztítószerként lelkének a hitet kapta örökségül” (Márton Anna)

Márton Anna 2023-ban megjelent, keresztény hitből szőtt harmadik önéletrajzi könyve1, mozaikszerű családregénye olyan, mint egy múltba tekintő, jelenben lélegző, jövőbe mutató imádság. Legfőbb visszatérő motívuma, gondolata a lélek mélyéből feltörő háláé mindenért, ami létének értelmet adott és ad: elsősorban a családért – fiáért, unokáiért –, de az örömteli és súlyos emlékekért, a mindennapok örömvillanásaiért és keserűbb tanulságaiért is egyaránt.

Vigyázz magadra, kislányom! – hangzik el a címben az anyai intelem, ami már az első oldalakon új, tágabb értelmet nyer, a Teremtő szeretetteljes kérésévé válik. Ez az állandó isteni és krisztusi jelenlét kíséri végig az olvasót a 19., 20. és 21. század történésein úgy, hogy minden egyes történettel az Úr gondoskodó, zsákutcákból kivezető kegyelme nyerjen igazolást. A mögöttünk lévő legutóbbi évszázadok cselekményszála mindegyre a bibliai idők eseményeivel, üzeneteivel kapcsolódik össze, így régmúlt és közelmúlt egymás tükörképeiként lépnek mély igazságokra rávilágító párbeszédbe.   

„Nem lesz könnyű dolga az olvasónak” ‒ ígéri a szerző előszavában, a legelső oldalon. Valóban, idősíkok, korszakok váltják egymást 682 oldalon át, a befogadónak időnként vissza kell lapoznia, hogy tisztán lássa az összefüggéseket, de éppen ez a keresgélés, kalandozás teszi lehetővé a mű világában való teljes feloldódást, azt az olvasói élményt, amire minden irodalomkedvelő vágyik. Márton Anna írói vénával önt életet a múltba, függetlenül attól, hogy a 19. század utolsó éveiről, anyai nagyapja születése idejéről, a 20. századi háborús valóságról, szülei életszakaszokra osztott hétköznapjairól vagy saját megéléseiről – bántalmazással teli házasságában való vergődéséről, a kilátástalanságból való szabadulásáról vagy új ajándék kapcsolatáról és boldog nagymamaságáról – mesél-e. 

A választékos, olvasmányos stílus önmagában is nagy erénye a műnek, de ehhez még hozzáadódik egy – talán még fontosabb – jellegzetesség: a minden körülményen túlmutató, minden fölé rendelődő emberszeretet. Márton Anna igazi jézusi tanítvány, hiszen minden sorából az előítéletmentesség, az elfogadás és az irgalom árad. Ez a kifelé áradó és bent, a lélek mélyebb rétegeiben is elraktározódó, ott is életképes szeretet ad különleges, másokat is feltöltő derűt a regénynek. Nem egy erőltetett, hamis ragyogás ez, hanem az igazi fény megmutatkozása, azé a fentről érkező világosságé, ami a könyv személyes történetei alatt a maga fizikai valóságában többször is megmutatkozik. 

Istenélményei által Márton Anna nemcsak utódjainak ad életre szóló útravalót, hanem minden, égi csodákra nyitott olvasónak is. A címben megfogalmazott intés így egy régmúlt családi jelenet felvillantásából általános érvényű tanítássá válik. Üzenet a mindenkori olvasónak arról, hogy tetteivel sohasincs egyedül, az égi Tekintet látja, ismeri, és ‒ ha nem utasítja el ‒ meg is védelmezi mindörökre.

1 a korábbi két kötet címe: A mi kóberes szekerünk és Az árván maradt biblia