A plágiumügyekben kérlelhetetlen tanügyminiszter legújabb tervéről kiderült, hogy nem eredeti.
A plágiumügyekben kérlelhetetlen tanügyminiszter legújabb tervéről kiderült, hogy nem eredeti. Andrei Marga volt tárcavezető ugyanis 1999-ben 3066-os számmal miniszteri rendeletet adott ki arra vonatkozóan, hogy az iskolás gyermekek két-három órát tölthetnek a házi feladatok elkészítésével. Akkoriban fölöslegesnek, ellenőrizhetetlennek éreztük abból a meggondolásból kiindulva, hogy amihez az egyik gyermeknek két óra kell, a másiknak esetleg öt-hat óra is szükséges. De mindezen túl ki fogja a diák mellett mérni az időt, és egyáltalán hogyan mérhető, például ha „házi” közben néhány telefonbeszélgetést is lebonyolít, olyan címen, hogy elakadt a feladatok megoldásában. 17 évvel ezelőtt sem volt kétséges számomra, hogy a törvényeket és rendeleteket ebben az országban nem azért hozzák, hogy azt mindenki pontosan komolyan vegye, betartsa, hanem azért, hogy legyen mit figyelmen kívül hagyni. Így is történt. A Marga-rendelet hamar a feledés homályába süllyedt, és manapság virágkorát éli a diákok olyan méretű megterhelése, amit józan ésszel nehéz elfogadni. Amikor egy kilencedik osztályos kamasz reggel hétre megy iskolába, ahonnan három óra körül ér haza (ha ingázik, még később), és másnapra az elméleti ismeretek elsajátítása mellett hat-hét tantárgyból kell házi feladatot írnia, hogyne lenne jogos a felháborodás. Csakhogy egy tanügyminiszternek nem a házi feladatra fordított idővel kellene bajlódnia, az ugyanis a lényeghez képest jelentéktelen. A tananyagot kellene már végre olyan mértékben megválogatni, szellősíteni, ami lehetővé tenné, hogy a diákok az iskolában sajátítsák el és ott gyakorolják be az új ismereteket, ahogy a legjobb eredményeket felmutató országok oktatási rendszerében történik. A fenti módszer az esélyegyenlőség szempontjából is fontos lenne. Vannak ugyanis gyermekek, akiknek sem külön szobájuk, sem íróasztaluk nincs, és szülők, nagyszülők, magántanárok csapata sem áll rendelkezésükre, hogy a házi feladat megoldásában segítsen, vagy meg is oldja azt. Az oktatáskutatók szerint igazi értelme a fantáziát, az ismeretek kreatív továbbgondolását lehetővé tevő feladatoknak lenne. Céljukat az ismeretek begyakorlását szolgáló írásbeli feladatok azért sem érik el, mert jó szokás szerint a tanulók 60-70 százaléka előbb a megoldásukkal próbálkozik, és utána fog neki az elméleti rész elsajátításának. Mivel a fordított sorrend miatt a próbálkozás nem jár sikerrel, abbahagyja mind a kettőt, és az órák előtti másolásra szorítkozik. Ezt a gyakorlatot ismerve igazat kell adnunk Vekerdy Tamásnak, aki szerint „az eminens számára a házi feladat nem nyújt fejlődési lehetőséget”, a többi gyermeknek pedig, aki lemásolja a jó tanulótól, még annyira sem.
A nyilatkozatok sorában a romániai diákszervezetek felháborítónak tartják, hogy a tanügyminiszter a hárommillió romániai diák képviselőinek megkérdezése nélkül akart dönteni. Akik olyan rendszerben szeretnének tanulni, ahol jól felkészült, korszerű módszerekkel oktató tanárok már a tanórán átadják az új ismereteket, s a házi feladatot nem a felelősség elhárítására, esetleg büntetési eszközként használja a pedagógus. A diákok nem értenek egyet a folytonos ellenőrzési, túlszabályozási kényszerrel sem, ami az oktatási folyamat autonómiáját sérti.
Időközben a Marga-rendeletről értesülve a tanügyminiszter takarodót fújt. Egy időre legalábbis, amíg ígérete szerint a meglévő szabályozást módosítani fogják az idő pontosításával és azzal, hogy „egyénre szabottan” kell kijelölni az írásbeli feladatokat. Fából vaskarika…, avagy újabb rendelet, amit hamar el fognak felejteni?
