Gondolatok a barátságról

Június 30-án van a barátság nemzetközi napja. Nem tudok róla, hogy valahol is nagy csinnadrattával ünnepelnék meg, holott a barátság a legfontosabb dolog az életünkben. A bizonyossága annak, hogy nem vagyunk egyedül, hogy van valaki, aki örülni tud az örömeinknek, és mi sem unjuk, amikor saját, gyermekei vagy unokái sikeréről beszél. Elkeseredésünkben, fájdalmunkban, magányunkban mellettünk áll, meghallgat és vigasztal, ha jó szóra van szükségünk. Meg meri mondani az igazságot, de nem bántóan, hanem úgy és azért, mert jót akar nekünk. Ha véletlenül megsértjük egymást, el tudjuk nézni, meg tudjuk bocsátani, az együtt eltöltött és az előttünk álló évekre gondolva. 

Mondják, hogy életünk során közel félezer barátságot kötünk, aminek csak kis töredéke marad tartós. A barátság kémia és genetika. Bár a látszat nem mutatja, olyan emberek lesznek a barátaink, akikéhez hasonló a génállományunk, és létrejön az a vonzódás, ami tisztább lehet a szerelemnél is. Ha a társunkkal sikerül a szerelem mellett barátságot kötnünk, a kapcsolat egy egész életre szól. A barátság csodaszer, ami képes meghosszabbítani az életünket. Felmérések igazolják, hogy akinek hatvan éven felül sok a barátja, többet él, mint aki magányosan tölti idős napjait. 

Egy ember egyszerre három-öt igazi barátságot tud ápolni, többre általában nem jut időnk. Mondják, hogy jó néha frissíteni a baráti kört idősebb vagy fiatalabb személyekkel, akik tapasztalatot vagy frissességet hoznak az életünkbe. A digitális kapcsolattartás korában egyre fontosabb megőrizni a személyes találkozások élményét. Éljünk vele, mert nem jelent elfecsérelt időt, még akkor sem, ha néha csal a látszat.