Grádicsról liftbe

Mozgólépcsőn akkor is megpihenhetünk, ha szellemi szatyorral indulunk beszerző körútra. A vásárhelyiek egykori közkedvelt találkozóhelyének nevét viselő Súrlott Grádics éppen ilyen izgő-mozgó „vándorlépcső”.

Mozgólépcsőn akkor is megpihenhetünk, ha szellemi szatyorral indulunk beszerző körútra. A vásárhelyiek egykori közkedvelt találkozóhelyének nevét viselő Súrlott Grádics éppen ilyen izgő-mozgó „vándorlépcső”. Legtöbbször Marosvásárhelyen, de sokszor Szász-régenben, Erdőszent-györgyön, Makfalván, Nagykenden, Dicsőszent-mártonban szállítja közönségét lírai magasságokba, prózai mélységekbe. Közel hat éve így megy ez. Ennek a több mint fél évtizednek a megünneplésére gyűjtött össze kötetrevalót a „grádi-cssúrolók” munkájából a kör alapítója és vezetője, Bölöni Domokos. A „súrolókhoz” tartozó Elekes Ferenc kisregényéről elkeresztelt, Az eltérített felvonó című antológiát szerda este mutatták be a zsúfolásig telt Bernády Házban.

Az egybegyűlteket Nagy Miklós Kund, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány alelnöke köszöntötte, akinek – illetve a Grádicsot mindegyre befogadó egyházközségeknek – Bölöni Domokos mondott köszönetet a havi irodalmi estekre felkínált helyért. Ezt követően az antológia szerkesztője, Bögözi Attila osztotta meg a nagyérdeművel „grádicsos” gondolatait (melyek a kör surlottgradics.wordpress.com című honlapján is megismerhetők). „Irodalmi kör névválasztásához legalább olyan kockázatos vállalkozás ez, mint atommagot csíráztatni. Mert annak a hajdanvolt kiskocsmának a neve hallatán, mely Molter Károly bolond kisvárosában, a Klastrom utca elején, szemben a Kálváriával állott, hamarább jut eszébe az embernek egy-egy hosszúlépés kíséretében elfogyasztott zaftos zónapörkölt, marhavelős pirítóssal, jóízű flekken meg vargabéles, mint karakteres irodalmi ínyencségek svédasztala – legyen azon míves próza vagy veretes vers szervírozva. Pedig a Súrlott Grádics kötődése az irodalomhoz legalább annyira nagy múltú, mint amilyen legendás hírű maga a helyiség, ahol Ady Endrétől Móricz Zsigmondig a magyar irodalom sok jeles alakja megfordult. (…) Arra a kérdésre, hogy ihletében az irodalmi fogantatású gyökerek indíttatták-e az irodalmi kör bátor névválasztását, nincs válasz. Legalábbis egyértelmű: nincs. De talán nem is ez a lényeg. Köralapító étlapunkon főpincérünk, Bölöni Domokos önazonosságunkat úgy határozta meg, hogy házaló kör vagyunk, mivel nincs állandó székhelyünk. Ebből viszont az következik, hogy mindenhol otthon vagyunk, ahol szívesen látnak – váro-son és vidéken egyaránt.(…) Műfaji, politikai, ideológiai kötöttségeink nincsenek, szabadok vagyunk és azok is maradunk. Személyiségünk csak jogi értelemben nincs, és örömmel tapasztaljuk, hogy reális közösségi igény van mindarra, amit számunkra a Súrlott Grádics irodalmi kör jelent...” (Vetésforgó atommaggal, avagy miért súrolunk Grádicsot)

A kötetet gondozó Kriterion igazgatója, H. Szabó Gyula viccesen a 40 éves kiadó „legNAGYobb” antológiájának nevezte a kötetet, hiszen a 31 szerzőből 6 a Nagy családnevet viseli, de a többi alkotó is megérdemli, hogy „átmenetileg naggyá avassák."

– A humor, az önirónia szinte minden írásban ott bújkál. Aki ezt tudja művelni, az nem válik nevetségessé az irodalom jámbor szeretetében – nyugtázta a Kriterion igazgatója.

A továbbiakban Az eltérített felvonóhoz előszót író – a grádicsalapítót az egykori Aranka György Irodalmi Kör vezetőjeként sok mindenre megtanító – Nagy Pál emelkedett szólásra. Szövege mellékletünkben olvasható.

Egymás után kerültek ezután bemutatásra a jelen levő „súroló-alkotók”: verseikből, prózai szövegeikből Nagy István színművész szólaltatott meg néhányat. Seprődi József borász díjnyertes nedűinek körzáró „ízrelépése” előtt a körvezető Mézvirágillat című novellája zárta a felolvasást. Az írás utolsó két sora mintha magában hordozná az eddigi valamennyi grádicsos est hangulatát: „A világ Isten kegyelme. Érzem mézvirágillatát.”